Mintha egy összeurópai összeesküvés áldozatává, gazdasági támadások célpontjává vált volna Magyarország, ez a kép körvonalazódik Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökség államtitkárának beszámolójából, amelyet az Információs Hivatal (IH) – a külföldi polgári hírszerzés – gazdájaként adott elő kedden, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén.

Sok-sok milliárd

Lázár, aki tavaly ősszel kapta meg az IH-t a Külügyminisztériumtól (és aki akkor még arról beszélt, hogy az IH az elmúlt 22 évben távol tudta magát tartani „a politikai cselszövések világától”), új kihívásokra lelt, burkoltan gazdasági támadásokkal hozta összefüggésbe (eddigi) nyugati szövetségeseinket. Előadásában olyan általános prioritásokat nevezett meg, mint az ország gazdasági-pénzügyi stabilitása, de ezen belül hangsúllyal említette az állami kötvénypiac folyamatos figyelését, a tőkepiaci előrejelzések követését és információk beszerzését, továbbá „a magyar stratégiai vállalatok iránti nemzetközi érdeklődés, valamint a kiemelt gazdasági partnerek gazdasági folyamatainak nyomon követését”.

Miként arról már beszámoltunk, külön kitért arra is: a kormány kiemelt politikai célja, hogy befejeződjön az országgal szembeni túlzottdeficit-eljárás. A nemzeti szuverenitással összefüggő feladatokról szólva azt mondta: fontos annak az eseménysorozatnak a figyelemmel kísérése, amely az Európai Unión belül zajlik. Ugyancsak a feladatok közé sorolta az adóelkerülés céljából külföldre került jövedelmek felderítését, továbbá a „külföldi titkosszolgálatok egy jól körülhatárolható csoportja” Magyarország iránti fokozott érdeklődésének felderítését.

Az országgal szemben zajló kötelességszegési eljárásokkal kapcsolatban fontosnak nevezte „az eljárások motivációjának megértését”. Ezzel összefüggésben „gazdasági cégek brüsszeli lobbitevékenységéhez kapcsolódó gazdasági információkat” említett. Szintén ebbe a kategóriába sorolta a nemzeti bank elnökének kiválasztását, mondván, „a nemzetközi visszhangok és különböző mozgások is fontosak az ország nemzetbiztonsági érdekeit illetően”.

Az energiabiztonsággal kapcsolatban pedig az ország energetikai függetlenségének növelését hangsúlyozta, külön említve az E.ON érdekeltségeinek megvásárlását – „minden ilyen lépésnek van külföldi kihatása”. Fontosnak nevezte a német–orosz együttműködést, mert a gáz fogyasztói árát is ez határozza meg. Szólt arról is, hogy a kettős állampolgárság speciális feladatokat ró Magyarországra, ezzel összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy nem nemzetbiztonsági kockázatról, hanem „fokozott érdeklődésről van szó, elsősorban az európai uniós tagságból fakadóan”.

A fokozott érdeklődés pedig nyilván fokozott munkát, az pedig támogatást igényel, de szerencsére a kormány bőven költ a kémelhárításra, az Információs Hivatal az idén két és fél milliárddal több pénzt kap, mint tavaly – vagyis több mint tízmilliárdot –, ebből százfős létszámbővítést és technikai fejlesztéseket hajtanak végre.

Harcosok klubja

Érdekes módon épp Lázár beszámolója idején állt nyilvánosság elé az IH főigazgatója, akitől megtudhattuk, pontosan milyen feladatokat is szán a kémelhárítóknak a kormány a két éve indult szabadságharcában. A HVG-nek adott interjúban Pásztor István elismerte, hogy a külföldi „gazdasági támadások” elhárításában több lett a munkájuk: „nekünk az ország gazdasági biztonságával is foglalkoznunk kell, igen, vannak ilyen információk. Persze ez nem azt jelenti, hogy pénzügytechnikai manővereket hajtunk végre, ez nem a mi dolgunk.”

Arra a kérdésre, hogy többet kell-e ilyen ügyekkel foglalkozniuk, mint néhány éve, a külföldi polgári hírszerzés vezetője igennel felelt, „mert nagyobbak a kormány elvárásai”. Arra a felvetésre pedig, hogy Lázár János a svájci bankszámlákon tárolt mesés összegek felkutatásában és hazairányításában is nagy szerepet szánt az IH-nak, Pásztor azt válaszolta, ez esetben is az információszerzésben lehet szerepük, „de nem az a cél, hogy titkosszolgálati akciókra kerüljön sor”. Azt viszont megerősítette, hogy már keletkezett ebben az ügyben „felhasználható információ”.

A titkosszolgálatok működését közelebbről ismerő forrásaink szerint a Lázár-beszámoló és a Pásztor-interjú inkább tekinthető kommunikációs fogásnak, semmint biztonságpolitikai irányváltásnak – magyarán a radar továbbra is jó helyen mutat pirosat, csak a nyilvánosság előtt cserélték fel a színeket. A nemzetbiztonsági bizottság rendszeresen beszámoltatja a titkosszolgálatok vezetőit, illetve a titokgazdákat, így Pásztor és Lázár is állt már a bizottság előtt, a zárt üléseken elhangzott jelentések alapján forrásaink nem tartják reálisnak, hogy új veszélyek leselkednének ránk nyugatról, azt meg főleg nem, hogy keletről új szelek fújnának. A nyilvánosság előtt elhangzott „unortodox” nyilatkozatok szakértők szerint inkább tartalmaztak hangulatkeltő elemeket, mint konkrét, beazonosítható veszélyforrásokat – ellentétben a zárt üléseken elhangzott, „jóval realistább” beszámolókkal.

„Vannak valós biztonsági kockázatok, jellemzően expanziós, hídfőfoglalási, pozíciószerzési törekvések, de ezek jellemzően nem az euroatlanti szövetségesi rendszerből érkeznek, hanem keletről, hagyományosan Kínából és Oroszországból” – fogalmazott a szakértő. Az bevett szokás, hogy multicégek, illetve ezek érdekében politikusok is lobbiznak a kormánynál, de a szakértő szerint ezt nem szabad összekeverni olyan állami titkosszolgálati törekvésekkel, amilyenek például az orosz energiaszektor expanziójával összefüggésben állnak fenn.

Támadó jelleg

Mindenesetre a kormány nagy erőkkel igyekszik elhárítani a hazánkra leselkedő veszélyeket: az Orbán-kormány első két évében számos olyan intézkedést hozott, amely a rendvédelmi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok megerősítését – Pintér Sándor szavaival: egy dinamikus, támadó jellegű hírszerző-elhárító rendszer kialakítását – szolgálta.

A polgári és katonai titkosszolgálatoknál egyaránt több változást hozott 2010. Jelenleg Pintér Sándor belügy- és Hende Csaba honvédelmi miniszter a két legnagyobb hatalmú ember – titokgazda – ezen a vonalon, Pintér minden elődjénél több hatalmat kapott a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetek fölött. Hozzá tartozik például az Orbán-kormány idején alakított két új, lehallgatásokat is végző szervezet: a Terrorelhárítási Központ és a rendőrség „felturbózott” belső elhárítása, a titkosszolgálatokat is ellenőrző Nemzeti Védelmi Szolgálat, valamint az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat is.

Újraosztott lapok

A rendszerváltás után felállított rendszer eddig valószínűleg egy évtized alatt sem változott annyit, mint az elmúlt két esztendőben. A bejáratott rendszerben a négy titkosszolgálatból kettő (a katonai hírszerzés és kémelhárítás) a honvédelmi miniszterhez, a polgári hírszerzés és a kémelhárítás, valamint a lehallgatásokat is végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pedig külön tárca nélküli miniszterhez tartozott.

Az Orbán-kormány idején több elképzelés látott napvilágot a szolgálatok átalakításáról, összevonásáról, ezekből végül annyi valósult meg, hogy az összes szolgálat vezetőjét leváltották, miközben több korábbi vezető ellen indultak eljárások (kémkedéssel vádolták meg az NBH két volt főigazgatóját, Laborc Sándort és Galambos Lajost, illetve felbujtóként Szilvásy György volt MSZP-s titokminisztert. Legutóbb pedig amiatt indult vizsgálat, hogy Laborc törvényes keretek között tartott-e kapcsolatot az olajszőkítési ügyletek kapcsán elhíresült Portik Tamással).

A katonai szolgálatok vezetőit is leváltották, és a két intézményt Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat néven összevonták.

Direktebb módon

Az Alkotmányvédelmi Hivatalra (AVH) átkeresztelt Nemzetbiztonsági Hivatal és a technikai hátteret adó (a lehallgatásokat végző) Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a belügyhöz került, az Információs Hivatalt előbb a Külügyminisztériumhoz tették át, majd tavaly ősszel – miután Martonyi János közölte, milyen jól működik az új rendszer – a kancelláriára. (Pásztor Tibor a HVG-nek adott interjújában az átszervezéssel kapcsolatban azt mondta, hogy tartalmilag semmiben sem változik az Információs Hivatal feladata. „A változás legfeljebb annyi, hogy a Miniszterelnökség direktebb módon tudja a feladatokat meghatározni, lerövidülhet a döntéshozatali idő.”)

Részben az átrendeződés miatt, valamennyi szolgálat élén több váltás is volt az elmúlt két évben – ami önmagában is rekord, a rendszerváltás óta ezen a területen volt a leginkább jellemző a folytonosság. 2010 júniusában leváltották a Katonai Felderítési Hivatal (hírszerzés) éléről Madarász Károlyt, utódja Tóth András lett, akit egy év után váltott Kovács József altábornagy, aki most már az összevont katonai titkosszolgálat főnöke. A választások után cserélték le a Katonai Biztonsági Hivatal (elhárítás) vezetőjét is; Kovácsics Ferenc utódja Domján László lett, aki a tavalyi összevonás óta Kovács József utódja a honvédség összhaderőnemi parancsnoki posztján. A korábbi NBH-t – Laborc Sándor 2009. őszi lemondása óta – Balajti László, a szakszolgálat korábbi főigazgatója vezette, majd 2011 novemberétől Göbölös László ezredest nevezte ki helyére a kormányfő. Az Információs Hivatal élén is két váltás volt: a kormányváltás után Hetesy Zsolt helyére Pető Tibor került, akit tavaly ősszel Pásztor István dandártábornok váltott. A szakszolgálatot korábban vezető Dobokay Gábort pedig 2010 júniusában váltotta Boda József dandártábornok.

A személycserék szakértők szerint leginkább a kormányváltással, az elszámoltatással és a szervezeti átalakításokkal függtek össze, az átalakítások pedig nem annyira érdemi változást sugallnak, mint inkább a kormányon belüli rivalizálást, pozícióharcokat mutatják – vagyis azt, hogy kik a barátok Orbán Viktor radarján.

KOCKÁZATOK ÉS KARDOK

Folyamatosan ellenőrizhetik a titkosszolgálatok a „kényes” pozícióban lévő, államtitkokhoz hozzáférő állami, kormányzati tisztségviselőket egy a parlamentnek a közelmúltban benyújtott fideszes módosítás szerint. A nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapításáról szóló törvényjavaslatot jegyző Kocsis Máté és Csampa Zsolt előterjesztése alapján a nemzetbiztonsági ellenőrzés kétlépcsőssé válna: az első lépcső adattári ellenőrzést jelent, amelynek során titkos információgyűjtés is folytatható, de a korábbinál rövidebb, 45 nap tartamú lenne. A javaslat rögzíti, hogy miniszterek, államtitkárok, a nemzetbiztonsági bizottságba jelölt és megválasztott képviselők, valamint a miniszteri kabinet vezetője és politikai főtanácsadó esetén csak ezt az ellenőrzést kell lefolytatni. A második lépcsőben a jogviszony fennállása alatt lehet folytatni ellenőrzést, értesítés nélkül, amennyiben kockázati tényező merül fel, a nemzetbiztonsági hozzájárulás bármikor megvonható. Ennek során is lehet majd alkalmazni titkos információgyűjtést, de naptári évenként legfeljebb kétszer, alkalmanként legfeljebb harminc napig. Új szabály, hogy ha az átvilágítás során nemzetbiztonsági kockázatot találnak, akkor meg is tagadhatják a hozzájárulást – tehát nem a munkáltató mérlegelésén múlik. 

Jeleket keresnek