A kormánypártiak szerint egyrészt Sólyom László volt alkotmánybíróként és AB-elnökként, továbbá volt államfőként olyan tekintéllyel rendelkezik a regnáló alkotmánybírák előtt, ami – fogalmazott egyikük – „megkérdőjelezhetetlen”. Példaként hozta fel egyik forrásunk, hogy Sólyom tavaly év végén, jól időzítve nyilatkozatát, az Origo internetes portálnak azt mondta: különösen fontos, miként dönt az AB a választási eljárási törvényről, elsősorban a regisztrációról, illetve az átmeneti rendelkezésekről, mert „ez meghatározza a magyar alkotmányosság és az Alkotmánybíróság sorsát”.

– Ezzel Sólyom László nyílt pressziót gyakorolt az AB-re – állította forrásunk, hozzátéve: azért is van különös jelentősége az ilyen nyilvános „véleménynek”, mert a Fidesz és a KDNP által jelölt és a parlamenti kétharmad által megválasztott alkotmánybírák közt is vannak, akik a „Sólyom-iskola hívei”; az egyik fideszes politikus ezek között első helyen említette Szalay Péter jogászt, aki az elmúlt évek során számos sajtóperben is képviselte a Fideszt.

Forrásunk határozottan visszautasította, hogy amikor megválasztották jelöltjeiket, azt várták volna tőlük, hogy „pártkatonák legyenek”. Tudták, hogy „a talár kötelez”. De azt sem feltételezték volna, hogy a sólyomi „láthatatlan alkotmányozás” szellemében – a korábbi alkotmánybírósági határozatok indoklási részében megfogalmazott „jog” szerint – járnak el.

– A precedensjog nem érvényesülhet úgy, hogy figyelmen kívül hagyják az alaptörvényt – hangoztatta forrásunk, aki szerint van olyan általuk megválasztott alkotmánybíró is, Pokol Béla például, aki teljesen autoriter, bár az az elve, hogy az AB nem lehet egyfajta „szuperhatalom” a törvényhozás fölött. Kormányközeli forrásunk szerint azért akarják alkotmánymódosítással rendezni, hogy ne lehessen automatikusan korábbi határozatok indoklására hivatkozni, hogy az AB új alkotmánybíróinak is „legyen terük az alkotmányjogi vitára” a jövőben.

Esztergomi ítélethirdetésre készülődik Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke 1990. április 5-én