Emlékséta gyásszal és felháborodással
2009. február 23-án a Pest megyei Tatárszentgyörgyön rasszista gyilkosok rágyújtották a házat egy roma családra, majd agyonlőtték a szabadba menekülő Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát. A tragikus évfordulón a cigányok elleni sorozatgyilkosság többi halálos áldozatára is emlékezünk: Nagy Tibornéra és Nagy Józsefre (Nagycsécs), Kóka Jenőre (Tiszalök), Balogh Máriára (Kisléta).
Tavaly a Mátyás tér volt a helyszín, roma civil szervezetek idén emléksétát hirdettek. A IX. kerületi Nehru parttól, a roma holokauszt emlékművétől mintegy háromszázan fáklyákkal és cigány zászlókkal vonultak a Józsefvárosba, a Horváth Mihály téren lévő katolikus templomhoz. Borsodból, Békésből, Nógrádból és az ország más pontjairól is érkeztek megemlékezők. A politikusok viszont a jelek szerint nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az eseménynek: a parlamenti képviselők közül csak Osztolykán Ágnest (LMP) és Szabó Tímeát (Párbeszéd Magyarországért) lehetett látni.
A szervezők arra is felhívták a figyelmet: fennáll a veszélye, hogy a gyilkosságok elkövetésével vádolt férfiak szabadlábra, legalábbis házi őrizetbe kerülnek. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg – mondta Joka Daróczi János, az Amenca Csoport képviselője – a bíróságnak augusztusig kellene ítéletet hirdetnie. (A négy gyanúsítottat 2009 augusztusában tartóztatták le, a per 2011 márciusában kezdődött.) Indulatos reakciókat váltott ki az a közlemény, amelyet a gyászünnep alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága adott ki.
Ebben ez olvasható: „Még mielőtt bárki értékesebbnek tekintené az egyik életet a másiknál, kijelentjük, Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és Olaszliszka áldozatai ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai, és ugyanúgy jár nekik az igazságtétel. Minden ember élete egyformán fontos, akár Tatárszentgyörgyön, akár Olaszliszkán, akár Nagycsécsen éri támadás az emberi életet, az emberi méltóságot.” Az idézett mondatok amúgy szó szerint szerepelnek azokban a közleményekben is, amelyeket Balog Zoltán miniszter – még államtitkárként –2011-ben és 2012-ben adott ki. (A „gyűlöletnek” szóból véletlenül kimaradt az „n” betű: a hiba évről évre ugyanúgy ismétlődik a szövegben.)
Úgy látszik, most telt be a pohár. Az emlékséta résztvevői – bárkit is kérdeztünk – felháborodottan fogadták, hogy a mindenki által szörnyű bűncselekménynek tartott, de hirtelen felindulásból elkövetett olaszliszkai gyilkosságot a minisztérium összemossa az előre kitervelt, kegyetlenül végrehajtott, rasszista rémtettekkel. Mohácsi Erzsébet (Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány), Rózsa Mónika (Roma Club Alapítvány) és – többek között – Osztolykán Ágnes is tiltakozott. Az egyik roma szervezet képviselője úgy érezte, nem lenne képes szalonképesen megfogalmazni a véleményét: „Engem inkább ne kérdezzen, mert nagyon csúnyát mondanék Balog Zoltánról. Dobott egy csontot a náciknak.”
Setét Jenő sajnálatosnak nevezte, hogy a kormányzat az 1945 utáni Magyarország életében példátlan, rasszista indítékú sorozatgyilkosság áldozataira való megemlékezést párhuzamba állítja más, halállal végződött bűncselekménnyel. Felszólította az államot, szerezzen érvényt a saját maga alkotta törvényeknek, akadályozza meg, hogy „vállaltan törvényen kívüli” szélsőjobboldali alakulatok masírozzanak az utcákon. Megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Csorba Csabáról is, a Tatárszentgyörgyön meggyilkolt férfi apjáról, a kisfiú nagyapjáról. Ahogyan nekrológjában Turay Balázs írta, Csorba Csabának megszakadt a szíve. Elment, mielőtt a bíróság elítélte volna a gyilkosokat… Az emlékrendezvény szentmisével ért véget, a szertartást Székely János, a katolikus püspöki kar cigánypasztorációért felelős tagja vezette.
