A minimalizmus maximuma
Egyetlen idézetet vagy hivatkozást sem tartalmaz Deutsch Tamás 1999-ben az ELTE jogi karán megvédett, A magyar médiatörvény Európában című szakdolgozata. Kiderül belőle, hogy a Fidesz és annak vezető médiapolitikusa, Deutsch az első Orbán-kormány idején nagyjából az ellenkezőjét mondta a médiaszabályozásról annak, amit 2010–2011-ben a kétharmados többség törvénybe foglalt.
A formai követelmények és a dolgozat viszonyát utólag nehéz egyértelműen megítélni. Az EL-TE Állam és Jogtudományi Karának akkoriban érvényes tanulmányi és vizsgaszabályzata csupán a minimális hosszúságot határozza meg 2,5 ív – 100 ezer leütés terjedelemben, ami 54-58 oldalnak felel meg. Deutsch Tamás szakdolgozata az „irodalomjegyzék” nélkül éppen bruttó 58 oldal.
A kar hallgatói számára összeállított útmutató viszont részletesen szól az irodalomhasználat, az idézés és a hivatkozás szabályairól: „A dolgozat elkészítésével a hallgatónak tanúsítania kell, hogy tanulmányai során elsajátította a könyvtárhasználat és az irodalomkutatás alapjait. (…) A felhasznált irodalomra vonatkozóan a következő adatokat kell lejegyezni: könyv esetén a szerző(k) nevét, a mű címét, a kiadás helyét, kiadóját és évét, cikkeknél a szerző(k) nevét, a cikk címét, a folyóirat címét, évfolyamát, kiadási évét, számát. (…) Az irodalomjegyzék nem tartalmazhat olyan forrást, melyre a dolgozat szövege konkrétan nem hivatkozik (…).”
Ezeknek az elvárásoknak a teljesítésétől a Deutsch-dolgozat bírálói, illetve az államvizsga-bizottság tagjai a jelek szerint eltekintettek. Nincs idézet és hivatkozás, az irodalomjegyzék pedig mindössze az alábbi tételekből áll: „Médiakritika Szerk.: Terestyéni Tamás (Osiris, 1997), Halmai Gábor: A véleményszabadság határai (Atlantisz, 1994), Jany János: Médiajog (PPTE-jegyzet, 1998), A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény, A dolgozatban vizsgált egyes országok műsorszolgáltatásra vonatkozó jogszabályai.”
Deutsch Tamás az európai médiaszabályozási gyakorlatok vizsgálata során központi kérdésként kezelte a médiahatóságok függetlenségét. Szerinte az EU-ban sokféle megközelítés létezik, abban azonban mindegyik megegyezik, hogy – bármelyik hatalmi ágnak alárendelve működik is a médiafelügyelet – a túlzott pártpolitikai befolyást mindenhol igyekeznek jogi garanciákkal kizárni. „Az ORTT egész szervezetének kiépítését a függetlenség gondolata hatotta át” – írja dolgozatában a szerző, miközben jelenleg az ORTT-utód NMHH Médiatanácsa kizárólag a Fidesz jelöltjeiből áll, az elnöke pedig egy volt fideszes képviselő.
Deutsch a dolgozat összegzésében az 1998-ban (és egészen a második Orbán-kormány hatalomra kerüléséig) érvényes médiaszabályozásról megállapítja: „a magyar Törvényalkotó az európai jogokkal egyenértékű megoldásokkal definiált szervezetet hívott életre (…), a hazai médiarendszer európai színvonalú működtetésének feltételei tehát adottak”. A kétharmados parlamenti többség birtokában, a magyar médiarendszer teljes átalakítása közben, 2011-ben viszont már másképp vélekedett: „a magyar médiatörvény nem volt kifogástalan, több ponton is módosítani kell, de utána az első betűjétől az utolsóig megfelel majd az uniós normáknak és értékeknek” – jelentette ki.
