„Nem kértünk a világhírből”
A több ezer fős demonstráción közzétett követeléseik szerint közösségi, tehát ingyenes frekvenciát szeretnének a Médiatanácstól a „diszkrimináció felszámolása érdekében”. Azt is kérik, hogy tegyék számukra lehetővé a tőlük „elvett” hálózatuk újraépítését, azaz tizenkét vidéki frekvencia használati jogának kiadását. Felkérik továbbá Áder János köztársasági elnököt, hogy mindebben segítse a Médiatanácsot. Abban is, hogy függesszék fel a médiahatóságnak „mértéktelen hatalmat biztosító” törvényi rendelkezések alkalmazását, és kezdjenek társadalmi párbeszédet egy új, demokratikus médiatörvény magalkotásáról.
A tüntetés előzményeihez tartozik, hogy a Klubrádió két éve hónapról hónapra él, működése a Médiatanácstól kapott ideiglenes, 60 napos engedélyektől függ, miközben az összes frekvenciapályázatukat elbukták vagy érvénytelenítették. Jelenleg is perben állnak a hatósággal az elutasított pályázataik miatt, a fővárosi bíróság legutóbb március 5-re halasztotta az ítélethirdetést a 95,3-as budapesti frekvencia ügyében. Itt például arra hivatkozva golyózták ki őket, hogy nem írták alá a pályázati dokumentáció üres hátoldalait.
A pályázatot érvénytelenítették, majd a döntést tavaly decemberben a perre hivatkozva visszavonták. A Médiatanács pedig nem hajtja végre az ügyben született jogerős ítéleteket. Szintén bíróság előtt van a 92,9-es frekvencia ügye: itt a Klubrádió nyert ugyan – még a választások előtt –, a hatóság viszont azóta sem kötött velük szerződést, mondván, erre nem kötelesek. A Klubrádió fennmaradása érdekében már több tüntetést és jótékonysági koncertet is szerveztek, gyakorlatilag eredmény nélkül.
„Már megint itt vagyunk, ők még mindig ott vannak” – mondta a vasárnapi tüntetésen Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója. A médiahatóság, mint mondta, nemcsak annak szimbóluma, hogy meg lehet valakit fosztani a jogaitól, de annak is, hogy szemrebbenés nélkül a nyilvánosság képébe lehet hazudni. Arató emlékeztetett, hogy tavaly hat ítélet született frekvenciáik ügyében – ebből három jogerős –, és mindannyiszor azt állapította meg ugyan a bíróság, hogy a Médiatanács törvényt sértett,mégsem adták át nekik az egyik frekvenciát.
„Ma Magyarországon jogerős ítéletek sorának sem lehet érvényt szerezni a hatósággal szemben. Rendben van ez így? Hagyhatjuk, hogy így legyen?” Az elmúlt években, a vezérigazgató szerint, a magyar sajtószabadság szimbólumává vált a Klubrádió, köszönhetően a hatalomnak és az azt megtestesítő Médiatanácsnak. „Nem kértünk a világhírből, de megkaptuk. Elérték, hogy a Klubrádió legyen a világhírű magyar adó.” Arató szerint eközben a Médiatanács önmagát is szimbólummá tette, „a leváltott köztársaság utáni hatalomgyakorlás, az arrogancia, a hazug kommunikáció, a korlátoltság, a tehetségtelenség szimbólumává”.
„Magunknak kell kivívnunk a rádiózás és a média szabadságát, mert bár barátaink az érett demokráciákban számon tartják a Klubrádió sorsát, de életben nem tarthatják” – erről Haraszti Miklós, az EBESZ korábbi sajtószabadság-biztosa beszélt a tüntetésen. Ő is a Médiatanácsot ostorozta, amiért „azt hazudja, hogy a bíróság úgynevezett klubszabályt alkotott, és ők csupán ezt alkalmazzák, ezzel akarják ellehetetleníteni a rádiót”. Haraszti azt javasolta, hogy cserébe a szabadság barátai is alkossanak klubszabályt: „csináljunk közösségi rádiót a Klubrádióból”. Ha a rádió csak magát hirdetheti, akkor hirdesse a megtámadott szabadság önvédelmét. Állítson példát a megtámadott magyar társadalom, tegye magáévá a Klubrádiót.
Haraszti beszédében 1973-hoz hasonlította a rádió körüli bírósági hercehurcákat – csak akkor ő volt a vádlott, és egy könyv kéziratának betiltása volt a tét. „Az a per is a sajtószabadság jelképes ütközete volt, és az ellenzéki közönséggel zsúfolt tárgyalóban a bíróság úgy döntött, hogy elhalasztja a tárgyalást.” Akkor tudni lehetett, tette hozzá, hogy az uralkodó párt előre megírta az ítéletet. „Ugye most már nem fordulhat elő ilyesmi? Bízunk benne, de sajnos, okunk van aggodalomra.”
