Az átalakítás eddigi tapasztalatai lesújtók: tavaly a hulladékkezelés költsége jelentősen megnőtt, a kezelt hulladék mennyisége viszont legalább a negyedével csökkent.

Magyarországon a hulladékkezelést alapvetően termékdíjakból finanszírozzák: az adóhatóság beszedi a termékárakba beépített díjat, és abból a hulladékbegyűjtők és -feldolgozók pályázatokon és szerződéseken keresztül, feladatarányosan részesülnek. A kormányváltás előtt évi 20-22 milliárd forint volt a termékdíj, ebből 50 százalék körüli hulladékkezelési arányt sikerült elérni. Tavaly már 54 milliárd forintnyi termékdíjat fizettünk (az idei költségvetésben pedig ennél is több, 85 milliárd szerepel), ugyanakkor a hasznosítási arány – a 2012-es uniós elvárásnak számító 60 százalékos szint helyett – mindössze 40-45 százalékos volt, legalábbis ennyiről számolt be tavaly decemberben a parlamenti zöldbizottság előtt a gyűjtést és feldolgozást koordináló állami csúcsszerv, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ), amelynek a tavalyi volt az első teljes működési éve.

– Az első esztendő teljes bukta volt – foglalta össze a meghallgatás tapasztalatait lapunknak Szilágyi László, a Párbeszéd Magyarországért képviselője (korábban a Hulladék Munkaszövetség elnöke). A szakpolitikus szerint az OHÜ-vel szerződött partnerek még a teljes kibocsátás 36-37 százalékát is alig gyűjtötték össze (a többi mennyiség szerződések és támogatás nélkül, piaci alapon került a feldolgozókhoz), főként azért, mert a szervezet nagyon későn írta ki a hulladékkezelési pályázatokat, és túlságosan bonyolult adminisztrációs feltételeket támasztott a támogatást igénylőkkel szemben. Szerepet játszhatott a kudarcban az is (legalábbis a parlamenti meghallgatás jegyzőkönyve szerint), hogy alacsony a támogatás (a termékdíjak nagyobbik része nem a hulladékkezelés célját szolgálja, hanem eltűnik a költségvetésben). A legnagyobb hiányosságok az üveg és a társított csomagolások terén mutatkoznak. Az is problémát jelent, hogy – a jogalkotó eredeti szándékával szemben – tavaly az újrahasználható csomagolások után is fizetni kellett (esetenként többször is), mert nem volt lehetőség a termékdíjat kiváltó regisztrációra.

Az idén már lesz ilyen regisztrációs kiskapu, de megkérik az árát: cégenként és termékenként 80 ezer forintba kerül majd.

Szilágyi szerint súlyos gond, hogy az országos hulladékkibocsátásról csak becsült adatok vannak, és ezért nagyon nehéz lesz bebizonyítani az EU-nak, hogy teljesítjük a hulladékkezelési előírásokat (amelyek fejében évente százmilliárdos nagyságrendben kaptunk uniós támogatásokat a hulladékszektor modernizálására). Az uniós elvárásoktól történő eltérések (mindenekelőtt az elfuserált termékdíjtörvény) miatt jelenleg két kötelezettségszegési eljárás is folyik Magyarország ellen, de újabbak is indulhatnak, például a magáncégek állami kiszorítása kapcsán. A szabályok átírásával párhuzamosan ugyanis zajlik a piac újraosztása is. Az utóbbi években kiépült hulladékfeldolgozási kapacitások az elmúlt két évben jórészt új tulajdonosokhoz kerültek, és újabb feldolgozók építése is zajlik, ami – a szelektív gyűjtés visszaesését figyelembe véve – azt vetíti előre, hogy hamarosan drámai nyersanyagínség lesz a szektorban (a hazai hulladékfeldolgozó ipar már most is jórészt külföldi hulladék feldolgozásából él).

Az ágazat forrásai – vagyis a ténylegesen a hulladékkezelésre fordítható összegek – minden évben csökkennek, a hasznosítók költségei viszont nőnek (egyebek között a lerakási adó bevezetése, illetve az áfaemelés miatt). Ráadásul a kormány ezen a területen is „rezsicsökkentésre”, azaz legalább tízszázalékos ármérséklésre, egyúttal pedig a gyűjtőszigetes megoldásnál magasabb költségű, házhoz menő különgyűjtés általános bevezetésére készül (utóbbival, illetve a kötelező betétdíj esetleges bevezetésével a szelektív gyűjtési rendszer fejre állására válaszolnának). Az általunk megkérdezett szakértők szerint a tervezett intézkedések következménye a döntően önkormányzati többségi tulajdonú hulladékkezelő cégeknek az ellehetetlenülése lehet, amit a lakosság leginkább a szolgáltatási színvonal csökkenése és a helyi adók növekedése formájában fog érzékelni – miközben nyilvánvalóan a környezeti állapot is romlik.

A házhoz menő gyűjtés drágább, mégis ezt szorgalmazza a kormány a csökkentett szemétdíjból is