Példásan lecsapott az adóhivatal a nyugdíjas tanárnőre
Lassan harminc esztendeje minden évben egyszer csoportos külföldi utat szervez – zömmel kollégáinak, barátainak – Ferencz Tiborné nyugdíjas földrajz–rajz szakos tanárnő. Utazási szenvedélye először Nyugat-Európa felé fordult, a határok megszűnésével ebbe a régióba vitte rendszeresen harminc-negyven fős kis közösségét. Később egyre inkább a hajdani magyar területek váltak célpontjaikká, Erdély, Kárpátalja, Felvidék.
– Magyar vagyok, kötelességem másoknak is megmutatni a hozzánk kötődő értékeinket – mondja szinte dacosan, mintha magyarázattal tartozna. Szolnoki lakásában a falon ott sorakoznak útjainak relikviái, köztük egy oklevél, hogy Koltó település díszpolgárává avatta őt. Nem érdemtelenül: a nyugdíjas tanárnő kezdeményezésére szerveztek gyűjtést, s a bevételnek köszönhetően a kilencvenes évek végén szobrot emeltek Petőfi Sándornak és Szendrey Júliának: a költő ifjú hitvesével itt töltötte mézesheteit 1847 őszén, s huszonnyolc új vers született itt ez idő alatt. A Teleki-kastély parkjában immár Pogány Gábor Benő szolnoki szobrász alkotása emlékeztet minderre.
Az utóbbi években Erdély helyett Kárpátaljára irányult Ferencz Tiborné figyelme. Szavai szerint azért, mert nemcsak az idekiránduló csoportok töltekeznek fel itt élményekkel, de az ottaniakon is sokat segít a néhány napi szállásért, ellátásért, idegenvezetésért kifizetett összeg, amely meghaladhatja egy-egy kárpátaljai magyar család szerény havi jövedelmét. A túrákra rendszerint ruhákkal, könyvekkel, tartós élelmiszerekkel felszerelkezve indulnak el a szolnokiak, adományaikat pedig a helyben élők osztják szét, hisz ők tudják, ki milyen segítségre szorul rá leginkább.
Tavaly ősszel azonban a Nagyszőlősre és környékére szervezett kirándulás inkább kellemetlenséget, semmint örömöt okozott a nyolcvanhárom éves tanárnőnek.
– Sajnos az elmúlt év elején több hetet kórházban kellett töltenem, így nem tudtam a szokásos módon – a baráti körömet és a nyugdíjasklub tagjait értesítve, időben – megszervezni a csapatot, s félő volt, hogy kellő létszám híján kútba esik az utazás terve – mondja. Épp ezért a Szolnok megyei lapban egy hirdetést adott fel, miszerint útitársakat keres a programhoz. – Két fiatal hölgy fel is keresett a lakásomon, érdeklődtek az útitervről, majd lelkesen mondták, hogy milyen olcsó ez az ötnapos utazás, s be is fizetnék akkor a fejenkénti nagyjából negyvenezer forintos költséget. Ahogy szoktam, adtam nekik egy írásos igazolást az átvett pénzről, mellé pedig a program leírását. Elmentek, majd néhány perccel később beállítottak a lakásomra hatan – köztük a két fiatal hölgy –, közölték, hogy az adóhivataltól jöttek, revizorok, s eljárást indítanak ellenem – meséli.
Az idős asszony ma sem tud felindulás nélkül beszélni a történtekről. Százezer forintos bírsággal sújtották azért, mert nem befizetési pénztárbizonylatot adott, hanem egy átírótömbön igazolta az adásvételt, és mert elmulasztotta az utazásszervezésről a bejelentési kötelezettségét. – Nem vagyok én egy senkiházi, akit így meg kell hurcolni! – tiltakozik ma is a tavaly májusban történtek felidézésekor. Az elmúlt közel egy évben több fórumon is próbált érvényt szerezni igazának, arra hivatkozva: neki nem származik haszna az utazásszervezésből, s noha általában csoportvezetőként ingyen utazik, ezt a kárpártaljai túrát ráadásul még ki is fizette. Utolsó pillanatban ugyanis valaki lemondta az utat, a foglalásokat azonban már nem lehetett törölni, így ő lépett a helyére. De ha ingyen utazik, talán abban sincs kifogásolnivaló: hónapokig szervez egy-egy utat, levelez, intézi a foglalásokat, minden ellenszolgáltatás nélkül.
Az ügyben még a szolnoki polgármesternek, Szalay Ferencnek is írt egy levelet, aki lényegében azt válaszolta: régóta ismeri és nagyra becsüli a tanárnőt, s reméli, a hatósági eljárás tisztázza majd őt. Nos, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal mind az első, mind a másodfokú eljárásban fenntartotta a büntetés kiszabását, s annyiban könnyítették az eljárást, hogy engedélyezték a részletfizetést.
Az első, tízezer forintos tételt most kell befizetnie Ferencz Tibornénak, akinek kis nyugdíját alaposan megterheli ez a mínusz. Ennél is nehezebben emészti azonban lelkileg a történteket. Szerinte ugyanis ebben az ügyben ő mindent lelkiismeretesen, tisztességesen végzett, nem csapott be senkit, s neki sem származott haszna a szervezésből. Ésszel elfogadja ugyan, amit adószakértők lapunknak is megerősítettek, vagyis, hogy az adóhivatal eljárása jogszerű volt, ám az ellen továbbra is minden porcikája tiltakozik, hogy őt magát valamiféle bűnös „zug-utazásszervezőként” minősítsék.
A kereskedelmi hatóság által kiszabható bírság mértéke ötvenezertől ötszázezer forintig terjedhet
Nemcsak adózási szempontból kifogásolható, ha valaki a szabályokat megsértve szervez kirándulásokat. Jogosulatlan utazásszervezési ügyekben szabálysértési eljárást tavaly április óta a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal indíthat.
A Turizmus Panoráma című szaklap most februárban összegezte az elmúlt közel egy év tapasztalatait. Elemzésükből kiderült: jóllehet jogosulatlan utazásszervezői tevékenységről sok szó esik, a bejelentett esetek többségéről nem igazolódik be, hogy ilyesmi történt.
Nem minősül például kihágásnak, ha egy személyszállításra szakosodott vállalkozó hirdet utat, de a szolgáltatás csak a személyszállítást foglalja magába. Nem sért jogszabályt, ha oktatási intézmények, vallási gyülekezetek, társadalmi és civil szervezetek nem üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, és nem haszonszerzésből szerveznek kirándulást – Ferencz Tiborné úgy véli, idetartozik az általa évente egy alkalommal szervezett kárpátaljai kirándulás is.
Tavaly április óta Magyarországon közel húsz alkalommal indítottak eljárást jogosulatlan utazásszervezői tevékenység miatt. Eddig egyetlen lezárt ügy kapcsán állapították meg, hogy a vizsgált vállalkozó több esetben előforduló jogsértést követett el, őt kétszázezer forint pénzbírsággal sújtották, s egy évre eltiltották a tevékenység gyakorlásától.
A kereskedelmi hatóság által kiszabható bírság mértéke egyébként ötvenezertől ötszázezer forintig terjedhet. A Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége is tud olyan nyugdíjasklubról, amely ellen vizsgálat indult, de végül kiderült: nem folytatnak jelentős, üzletszerűségre utaló kereskedelmi kommunikációt, de nem igazolt a hatóság engedély nélkül folytatott, üzletszerű utazás szervezői tevékenységet egy nyugalmazott pedagógussal kapcsolatban sem, aki egy másik nyugdíjasklub vezetőjeként szervezett utakat – olvasható a turisztikai szaklapban.
