Július 7-én este P. László a városban céltalanul sétált, közben bort ivott és füves cigit szívott. Éjjel negyed háromkor találkozott össze Bándy Katával. A pszichológusnő egy ismerőse születésnapi bulijáról hazafelé tartott, s épp lakása kapujához ért, amikor P. László megszólította őt. A férfi szexuális ajánlatot tett, Bándy ezt elutasította, és – talán félve attól, hogy P. László követné őt lakásába – továbbment. A férfi utánasietett, majd mikor utolérte, erőszakosan átkarolta és egy elhagyott füves területre kényszerítette. Ott leteperte, bugyiját letépte, és megerőszakolta. Bándy végig tiltakozott, ezért P. László úgy próbálta őt sakkban tartani, hogy nyakára fonta a nő táskájának szíját és azzal fojtogatta. Egy idő után észrevette, hogy a nő védekezése gyengül, keze elernyed, s akkor elengedte áldozatát. Miután rájött, hogy gyilkosságot követett el, elvette Bándy pénzét (mintegy 12 ezer forintját), valamint mobiltelefonját, és elfutott a helyszínről.

Bándy Kata holttestét négy nappal később megtalálták, és az áldozaton lévő DNS-maradványok alapján azonnal P. László lett a gyilkosság gyanúsítottja. Erről a férfi is értesült, és déli irányba menekülni próbált az országból, ám a kommandósok a baranyai Babarc határában két nappal később elfogták. A férfi sosem tagadta, hogy ő ölte meg a pszichológusnőt, s eleinte azt is elismerte, hogy szexuális indítékkal támadta meg a fiatal nőt. Októberben viszont új vallomást tett, s abban azt mondta: már két héttel korábban megismerte Bándy Katát, összesen ötször találkoztak, néha véletlenül, néha megbeszélt időpontban. A férfi szerint egy alkalommal közösült is vele Bándy, egy játszótéri padon, ám a lakásába sosem hívta be. A gyilkosság napján is közösülni indultak a játszótérre, állította P. László, de ezúttal az aktus sikertelen volt. A férfi – utolsó és általa véglegesnek tekintett vallomása szerint – azért fordult Bándy ellen, mert bántotta, hogy a pszichológusnő nem vállalja fel a kapcsolatot vele. Mindezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy nem szexuális indítékkal támadt Bándy Katára, hanem a sértettsége okán érzett dühében. Ha ez igaz lenne, akkor P. László enyhébb ítéletben reménykedhetne.

Az ügyészség megalapozatlannak tartja ezt a vallomást, és aljas indokból elkövetett emberöléssel, valamint kifosztás bűncselekményével vádolták meg P. Lászlót. A törvényszéken a bíró kérdésére válaszolva P. László azt vallotta: eleinte azért nem mert szólni Bándy Katával folytatott kapcsolatáról, mert elfogásakor a rendőrök bántalmazták őt, és megfenyegették, hogy eszébe se jusson azt mondani, a pszichológusnő randevúzott vele. A vádlott vallomását azonban nagymértékben gyengíti, hogy az állítólagos randevúk idején Bándy Kata Hollandiában volt. Amikor erre a bíró felhívta a vádlott figyelmét, akkor ő azt felelte: lehet, hogy rosszul emlékszik az időpontokra, ám ettől még ragaszkodik ahhoz, hogy többször is találkozott Bándyval. Ugyanakkor szavait nem tudta bizonyítani sem tanúkkal, sem mással, például telefonhívásokkal, netes kapcsolatfelvétellel vagy mobiltelefonos képekkel.

Az áldozat rokonai, volt élettársa és barátai a bíróság előtt egyaránt azt erősítették, hogy Bándy Kata intelligens, nyitott, barátságos, szerény személyiség volt, azt viszont, hogy kit enged közel magához, vagy kivel létesített kapcsolatot, mindig nagyon megfontolta. Az egyik barátnő kizártnak tartotta, hogy Kata június végén, július elején találkozott volna P. Lászlóval vagy bárki más férfival, mivel az feltűnt volna. A vádlott rokonai, volt élettársa és barátai se tudtak arról, hogy P. László megismerkedett volna Bándy Katával.

A tárgyalás első napján nem merült fel olyan adat, hogy P. Lászlónak társai lehettek volna a gyilkosságban.

Bándy Kata ismerősei nem tudnak arról, hogy az áldozat korábban már találkozott volna a gyilkossal