Már nincs jogállami megoldás?
A római jog egyik alapelve a restitutio in integrum. Amikor valakit bizonyítottan jogsérelem ér, a megoldás csak az eredeti állapot helyreállítása lehet – jelentették ki bírósági források annak kapcsán, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) szerint a tavaly jogellenesen kényszernyugdíjazott bírók esetében a jelenleg hatályos törvények csak a bírói tisztségbe való visszahelyezést teszik lehetővé. A hivatal álláspontja: a konkrét beosztásba történő kinevezésről csak akkor lehet dönteni, ha az államfő előbb az ismételt bírói kinevezésről döntött.
Ezzel az állásponttal ellentétes a Győri Törvényszék jogerős döntése, amellyel hat korábban nyugdíjazott Veszprém megyei bírót helyezett vissza korábbi beosztásába. Két vezető beosztású bíró esetében a törvényszék annyiban változtatta meg az első fokon meghozott ítéleteket, hogy a munkáltatót a kényszernyugdíjazott bírók eredeti beosztásában való továbbfoglalkozásra kötelezte.
Az OBH csak az írásba foglalt ítéletek kézhezvétele után teheti meg a szükséges intézkedéseket – jelezték –, amiből valószínűleg az következik, hogy rendkívüli perorvoslatot kezdeményeznek, tehát felülvizsgálati indítványt nyújtanak be a Kúriához. Erre csak akkor van lehetőség, ha a bíróság súlyos eljárási hibát követett el, illetve amennyiben valamilyen jogszabályt az ügy érdemi kimenetelét befolyásoló módon tévesen értelmezett.
Arra vonatkozóan, hogy egy ilyen indítvány megáll-e, informátoraink nem kívántak jóslásokba bocsátkozni. Csak annyit mondtak: valóban nincs olyan jogszabály, amely ma tételesen előírná, hogy egy alkotmányellenes jogszabály alapján felmentett bírót – és most ez történt, hiszen a nyugdíjkorhatár leszállítására vonatkozó rendelkezéseket az AB megsemmisítette – az eredeti beosztásába kell visszahelyezni. Figyelmeztettek ugyanakkor arra, hogy az ítélkezési gyakorlatban már korábban is előfordult hasonló döntés. Például amikor egy bajai bírót alkalmatlanság címén menesztettek, a munkaügyi bíróság jogerősen kimondta: az államfő felmentő határozata, miután kiderült, hogy az nem bizonyítható körülményeken alapult, semmis. Így a bírót – anélkül, hogy ismételten ki kellett volna nevezni – korábbi beosztásába helyezték vissza.
Forrásaink szerint ezúttal is hasonló a helyzet, hiszen az államfő ugyancsak jogsértő döntést hozott, amikor alaptörvény-ellenes jogszabály alapján mentett fel több mint kétszáz bírót. Esetükben tehát csak a restitutio in integrum (az eredeti pozícióba való visszahelyezés) jelenthet megoldást. Miután jogerős bírósági ítéletről van szó, például a volt veszprémi elnök munkajogban járatos informátoraink szerint akár azonnal elfoglalhatná a korábbi tisztségét. Az OBH ezt azzal sem akadályozhatja meg, ha azonnal felülvizsgálati kérelmet terjeszt be, mert annak a verdikt végrehajtására nézve nincs halasztó hatálya. Igaz, emiatt viszont a törvényszéknek két elnöke lenne, bár kétségtelen, hogy erről egyikük sem tehet.
Hasonló helyzet már korábban is előfordult, mert a Horn-kormány idején létrehozott ítélőtáblák élére is kinevezték a vezetőket, az első Orbán-kormány azonban a táblabíróságok felállításának elhalasztásáról döntött. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kompromisszumos megoldást talált: a táblák élére állított embereket visszahelyezte, de utódaikat sem állította fel. Így voltak olyan posztok, amelyeket ketten töltöttek be, ami nem túl szerencsés megoldás, de az adott körülmények között az érintetteknek valószínűleg ez okozta a legkisebb jogsérelmet. Most nagyjából hasonló a helyzet, hiszen a kényszernyugdíjasok helyére kinevezett vezetők jóhiszeműen nyerték el új posztjukat.
Ha valaki kikerül a bírói kasztból, csak az államfő döntése után kerülhet vissza, így korántsem nyilvánvaló, hogy az eredeti beosztását is vissza kell kapnia – véli Magyar Gábor ügyvéd. A helyzet szerinte is elég abszurd, mert az, hogy bírók sorát az egységes nyugdíjkorhatár bevezetésére hivatkozva menesztették, cinikus és átlátszó érv volt, hiszen a kormány célja a vezetői posztok megszerzése volt. Magyar úgy véli, ehhez szükség volt egy az európai normákat nyilvánvalóan sértő politikai blöffre: azt hangoztatták, hogy egységesen 62 évben állapítják meg a nyugdíjkorhatárt, miközben az 2022-ig 65 évre emelkedik. A kabinet később visszalépett, de amit akart, elérte, hiszen a bírósági vezetői helyek jelentős részét a jelenlegi hatalom töltheti be – hangsúlyozta az ügyvéd. Így most különös helyzet állt elő: ha azokat menesztenék, akiket kineveztek, sértené a jogbiztonságot, de az sem jó megoldás, ha a korábbi vezetők csak beosztottként térhetnének vissza. Így nemigen van jogállami megoldás, bár Magyar úgy látja, ma már jogállamról sem érdemes beszélni.
Az ügyvéd szerint egyszerű a helyzet, ha a kényszernyugdíjazott korábbi posztját még nem töltötték be, mert akkor oda kell visszavenni őket. Amennyiben a tisztséget már valaki elfoglalta – tette hozzá –, akkor meg kell fontolni, okoz-e gondot, ha két vezető tölti be ugyanazt a posztot. Ha igen, a jogellenesen felmentett bíró helyettesként térhetne vissza. Ám ha ez sem megy – például egy törvényszék élén nem állhat két ember –, csak az lehet a megoldás, hogy a korábbi elnök kapja meg a vezetői pótlékát, és akkor legalább anyagi veszteség nem éri.
Ezt tartalmazza az a törvénymódosítás is, amelyről a parlament is határozhat. Ugyanakkor Répássy Róbert igazságügyi államtitkár egyéni módosító indítványt nyújtott be, amely a kényszernyugdíjjal kapcsolatos – az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága döntéséből kényszerítően következő – változásokat tartalmazó előterjesztést úgy korrigálná, hogy abból törölnék azt a kitételt, amely szerint vezetői posztra senkit sem vehetnek vissza. Ezt az OBH elnöke úgy árnyalná, hogy a kényszernyugdíjazottak legfeljebb tanácselnöki posztot kaphatnak, miközben ítélőtáblai, törvényszéki és városi bírósági elnököknek is helyet kell majd találni.
