A felsőoktatás irányítása a múlt héten új szereplővel bővült: Balog Zoltán oktatásért is felelős miniszter „terhet vett le” az oktatásért felelős államtitkár válláról, így a jövőben Hoffmann Rózsa már csak a közoktatásért felel, a felsőoktatásért nem. Az új államtitkár éppen Hoffmann javaslatára Klinghammer István, az ELTE volt rektora, aki szerint az Országos Felsőoktatási Egyeztetési Fórum – amely a hallgatók decemberi tiltakozó hullámakor alakult meg – hatpontos követelése közül öt „a megoldás útján halad”. A rektorok, a Hallgatói Hálózat (HaHa), a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, az Oktatói Hálózat és a pedagógus-szakszervezetek e hat pontban egységesen követelik a köz- és felsőoktatás átfogó reformját az érintettek bevonásával, a keretszámok 2011-es szintre való visszaállítását, a forráskivonás azonnali leállítását, egyúttal az elvonások kompenzálását, az egyetemi autonómia tiszteletben tartását, a röghöz kötést jelentő hallgatói szerződés eltörlését.

A kerekasztal résztvevői

Ezeket a pontokat áttekintve nehéz értelmezni, hogy az új államtitkár – akinek a szerepe nem teljesen világos, hiszen az ágazatnak már van egy felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára is, akit Maruzsa Zoltánnak hívnak – pontosan miért is látja úgy, hogy teljesültek a követelések. Az átfogó reformból ugyanis az érintettek szerint egyelőre csak a drasztikus pénzelvonás tapasztalható. A Fidesz hatalomra kerülése óta több mint hatvanmilliárd forintot veszített az ágazat. A tavalyi 154 milliárdos támogatás pedig idén 123 milliárd forintra olvadt. Igaz, vannak ígéretek, amelyek egyelőre annyira ködösek, hogy több intézmény még mindig nem tud (nem mer) költségvetést készíteni erre az évre. A kormány már döntött ugyan a kiváló és kutató egyetemi státusz alapján szétosztandó tízmilliárd forintról, de az érintett intézmények vezetőinek még fogalmuk sincs, hogy ezt az összeget mikor kapják meg. A kormány emellett belengette a PPP-beruházások kiváltását és az adósságrendezést azoknál az intézményeknél, ahol adósság gyülemlett fel. Ez persze még mindig nehezen tekinthető reformnak: az egyelőre ismeretlen forrásból, politikai alkuk során kiosztandó pénzek nem tűnnek a kormány által oly sokszor hangoztatott cél, vagyis „a felsőoktatás minőségi megújítása” felé tett lépéseknek.

Klinghammer István szerint ugyanakkor az egyetemi autonómia kérdésében is előrehaladtak: az új felsőoktatásért felelős államtitkár ezek szerint nem olvasta a kormánypárt által nemrég benyújtott módosító javaslatot, amely az egyetemi autonómia korlátozását jelentő kancelláriarendszert az alaptörvényben szabályozná. A helyzetet jellemzi az is, hogy az intézmények annyira súlyos anyagi gondokkal küszködnek, hogy sok helyen még ebben a félévben elkezdődnek a csoportos leépítések. Végül a talán legsúlyosabb kérdésben, a hallgatói szerződések ügyében egészen furcsa helyzet alakult ki: miközben Balog Zoltán megígérte a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának, hogy megvárják az ezzel kapcsolatos európai eljárás végét, addig a Fidesz akként módosítaná az alkotmányt, hogy abban a röghöz kötés kötelezettsége is szerepeljen.

Ilyen körülmények között nehéz helyzetben van a HÖOK. A hallgatói érdekképviselet meghívást kapott a néhány hete miniszteri kezdeményezésre alakult Felsőoktatási Kerekasztal munkájába, de becsapásként élte meg, hogy mialatt elindultak a tárgyalások a felsőoktatást érintő kérdésekről, a kormány – fittyet hányva az itt folyó munkának, a rektorokat és a hallgatókat is megkerülve – benyújtotta az alaptörvény-módosítást a legvitásabb kérdésekről.

A HÖOK elnökének a szervezet szombati közgyűlése után elhangzott nyilatkozatából még kihallható, hogy bíznak a tárgyalásokban. Nagy Dávid azonban azt is leszögezte, ennek feltételei vannak. Például az, hogy a kormány addig ne változtasson a jogszabályi környezeten, amíg zajlanak a tárgyalások. Hozzátette: a HÖOK elutasítja a „kényszeren alapuló röghöz kötést”.Most a kormányoldalon pattog a labda. Ha nem vonja vissza az alaptörvény-módosítást, akkor a HÖOK feláll az asztaltól.

Klinghammer akkor és most

Klinghammer István a hallgatói szerződések ügyét erkölcsi kérdésnek nevezi. „Aki igénybe kívánja venni a társadalom segítségét tanulmányai finanszírozásához, tudását annak a közösségnek a javára hasznosítsa, amely kitanította őt” – idézi a Kossuth rádiónak adott múlt heti interjúját a Ténytár.hu weboldal. Ugyanez az internetes portál emlékeztet arra, hogy az ELTE rektoraként – amikor a Fidesz még ellenzékben volt – gyökeresen másként nyilatkozott ugyanerről a kérdésről – tegyük hozzá: ahogy a Fidesz is.

Íme Klinghammer István akkor: „A piacgazdaság beköszöntével (...) a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres térbe került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha a tudását külföldön megfelelő fizetésért értékesíteni tudta, illetve tudja. Megjegyzem, ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás” – olvasható Klinghammer nyilatkozata a Ténytáron.