HM helikoptervásárlás előtt: Kínos, de mit tehetünk?
Az olasz cégvezetőkkel kapcsolatban felmerült annak a megalapozott gyanúja, hogy csúszópénzek kifizetésével vették rá az indiai védelmi minisztériumot arra még 2010-ben, hogy tizenkét, AW–101-es típusú helikoptert vegyen. Az érintettek egyelőre tagadják, hogy az 560 millió eurós üzletben illegális eszközökkel éltek volna a győzelem érdekében.
Az eset annyiban mindenképpen kellemetlen, hogy az AugustaWestland nemrég – az olasz védelmi minisztériummal közösen – meglehetősen előnyös ajánlatot tett a magyar Honvédelmi Minisztériumnak összesen tizennyolc AW–139M típusú helikopter eladására. Az pedig lapunk megbízható forrásai szerint bizonyosnak tekinthető, hogy a magyar fél az olasz ajánlatot tartja a legelőnyösebbnek. Azt ugyanakkor valamennyi forrásunk határozottan leszögezte, hogy a Honvédelmi Minisztérium a lehető legnagyobb körültekintéssel jár el a tervezett beszerzés kapcsán; számos szakmai tanulmányt, elemzést és költségkimutatást rendeltek meg, hogy a haderő és a büdzsé számára legelőnyösebb ajánlat mellett dönthessenek. Véglegesnek mondható döntés azonban egyelőre nincs. Az viszont a nyilvános adatok alapján is látszik, hogy a magyar fél az olasz ajánlat felé hajlik; ennek egyik bizonyítéka, hogy a tárca nemrég felhatalmazást kapott az olasz kormánnyal való tárgyalásokra pontosabban meg nem határozott eszközátadásról, „haditechnikai képességek fejlesztéséről”.
A magyar „harci forgószárnyas állomány” korszerűsítése régóta húzódó gond. A jelenlegi Mi–8 típusú közepes szállítóhelikopterek az üzemidejük lejártáig, 2014-ig teljesíthetnek szolgálatot, ezután kivonják őket a hadrendből, mert a további üzemidő-hosszabbításuk már nem lehetséges. A most hadrendben lévő Mi–17 típusú közepes szállítóhelikoptereket egy nagyjavítást és modernizációt követően még körülbelül hét évig lehetne üzemben tartani, de ez is túlzott költségeket jelentene az amúgy is szűkös büdzsének.
Hende Csaba honvédelmi miniszter a haditudósítóknak szervezett csütörtöki, szűk körű találkozóján a témával kapcsolatban azt mondta, hogy a HM előtt négy megoldási lehetőség kínálkozik. Egyfelől a meglévő orosz helikopterek felújítása, ez azonban súlyos tízmilliárdokba kerülne, a képességet pedig nem egészen tíz évvel lehetne csak így meghosszabbítani, ráadásul az üzemóra arányaiban túlzottan sokba kerülne. Másik lehetőségként új orosz gépek vásárlása is felmerült, ez azonban azért nem valósulhat meg, mert az oroszok túl drágán árulják a gépeiket, ráadásul – miután Oroszország nem tagja a NATO-nak – a helikopterekbe utólag kellene beszerelni a kompatibilitást támogató felszereléseket, amelyeket a rendszeres oroszországi szervizelések idejére mindig újra ki- és be kellene szerelni.
A harmadik lehetőség használt nyugati helikopterek megvásárlása volt, itt merült fel az amerikai UH–1N típusú „ajándék gépek” átvétele. Az Egyesült Államok hadserege ugyanis harminckét (pontosabban harminc működő és két repülésképtelen, de kiképzésre alkalmas), még az 1970-es években gyártott, de „félidős” helikoptert ajánlott fel a honvédségnek. A gépeket térítésmentesen kaptuk volna, de a felszerelést, a kiképzéseket, a rendszerbe állítást és a kiszolgálást a magyar államnak kellett volna kifizetnie. Ez a „csomag” a dokumentumok szerint 426 millió dollárba, azaz megközelítőleg százmilliárd forintba került volna; a HM viszont – miután arányaiban (üzemidejében, üzemóra költségében) ez szintén túlzottan drága lett volna – nem élt e felajánlással.
A negyedik megoldás, hogy a honvédség vadonatúj nyugati helikoptereket vásárol; lehetőség szerint részletre, hosszú évekre szóló futamidővel. Erre több gyártó cég is bejelentkezett, többek között az Eurocopter, az AugustaWestland és az amerikai Sikorsky. A magyar szakértők által támasztott paramétereknek a két utóbbi felelt meg, de az amerikaiak ajánlata szintén „megfizethetetlen” volt (Black Hawk gépeket adtak volna több mint kétszázmilliárdért), ezért a HM az olasz üzletet szorgalmazná. Az biztos, hogy az úgynevezett Augusták bevált helikopterek, több országban is vásároltak már belőlük: az olasz hadseregen kívül a franciák, a németek, a hollandok és a belgák. Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy az Augusták körül nem először bukkan fel a kenőpénz, a korábbi belga beszerzést is a korrupció árnyékolta be. Emlékezetes, hogy 1988-ban a belga kormány több helikoptert is rendelt a cégtől, néhány évvel később viszont kiderült, hogy a gyártó vállalat több millió frankot tett be a Flamand Szocialista Párt számlájára, elősegítvén a vásárlást. Az ügy kirobbanása után Willy Claes NATO-főtitkárnak le kellett mondania, mivel a belga kormány gazdasági minisztere volt a kenőpénz átvételekor. Claest később három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
A Népszabadság megbízható forrásai a helikopterbeszerzéssel kapcsolatban azt hangsúlyozták: a HM a magyar és az olasz kormány közötti megállapodásra törekszik, ennek az előkészítése zajlik jelenleg is. A kabinetek közötti lehetséges szerződés pedig megfelelő garanciákat jelent majd, magával a gyártó vállalattal és konzorciummal a szaktárca, illetve a magyar állam ily módon nincs is kapcsolatban. Nem beszélve arról, hogy egyelőre csak a korrupció gyanúja (az is kizárólag az indiai üzlet kapcsán) merült fel a cégvezetőkkel szemben, a vádakat jogerősen még nem bizonyították.
Magyar katonák Maliban
Tíz magyar katona indul a napokban az afrikai Maliba, hogy részt vegyen az ottani katonai akcióban. A magyar csoportban hat mesterlövész, három egészségügyi és egy összekötő tiszt kapott helyet. A katonák Bamakóban fognak szolgálni. Felmerült egy járványügyi-sebészeti magyar csoport kiküldése is, de a franciák nem tudták beilleszteni a mali missziójukba a magyar felajánlást, elsősorban azért, mert számos hasonló ajánlat érkezett más NATO-tagállamoktól is. Az nem merült fel sem magyar, sem francia oldalról, hogy Magyarország harcoló alakulatokat adjon. (Nol.hu)
