Olyan „reformot” hajtanak végre, ami a politológus szerint a megszorítás szinonimájává vált, hiszen az előző kabinetek is éltek hasonló módszerrel, bár az aktuális hatalom mindannyiszor kínos magyarázkodásra kényszerült.

Krekó állítja, hogy most is hasonló a helyzet, mivel a költségvetési egyensúly megőrzése érdekében az egyetemek támogatását is csökkenteni kell. Ebben az esetben pedig elkerülhetetlen, hogy intézményeket zárjanak be, illetve csökkenjen az államilag finanszírozott hallgatói létszám. A politológus úgy látja, hogy a röghöz kötés szintén a takarékoskodás egyik eszköze: aki nem akar aláírni, de a családja elég tehetős hozzá, az inkább a fizetős képzést választja. Ha pedig valaki a diploma megszerzése után megy külföldre, annak utóbb nyújtják be a számlát.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK) a kormánynak nagyjából sikerült is megállapodnia – véli Krekó –, mert a forráskivonás következményeit sikerült az egyetemekre áthárítani. Azaz: olyan hallgatók sorát kellene felvenniük, akiknek a képzésére nem biztosítanak megfelelő forrást, így a felsőoktatási intézményekre hárították annak felelősségét, hogy később mit kezdenek velük. Ha kirúgják őket, azért az egyetemeknek kellene viselniük a felelősséget.

A kormány tehát a politológus szerint látszólag visszalépett, hiszen egyes részterületeken engedett, miközben a hallgatói szerződések megkötésének lehetőségét az alaptörvénybe emelte. Ez azonban igen súlyos hiba volt – állítja Krekó Péter –, mert ha ezt nem teszik meg, a korábbi megegyezéssel talán sikerült volna megosztani a diákságot, és ezzel kifogják az ellenállás szelét a vitorlákból. Lehetséges azonban – mondja –, hogy hibásan mérték fel a folyamatokat, mert eddig a végrehajtó hatalom ellen fellépő erők meglehetősen passzívnak mutatkoztak.

A politológus nem tartja kizártnak, hogy most a kormány rosszul kezelte a helyzetet, és ennek komoly politikai következményei is lehetnek. Úgy tűnik, a diákok hatékonyabban képesek mozgósítani és érdekeiket kifejezésre juttatni, mint eddig bárki, és ezzel szerinte a Fidesz nem tud mit kezdeni. Krekó úgy véli, hogy a hibás helyzetértékelésnek a kormányoldal támogatottsága szempontjából – hosszabb távon – a fiatalok körében kedvezőtlen hatása lehet.

A Fidesz azonban nemcsak a diákságot vezette félre – vetettük fel –, hanem a társadalom számos más csoportját is becsapta. A nyugdíjvédelmi program részeként államosították a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, a munkahely-teremtési program keretében csak a minimálbér alatt foglalkoztatott közmunkások számát sikerült növelni, és a multikra kivetett különadókat is az emberek fizetik meg. Ezzel kapcsolatban Krekó kijelentette: nem hiszi, hogy az áfa 27 százalékra emelését, a különadók hatását vagy a jóléti szolgáltatások leépítését ne vennék észre az emberek. Szerinte a lakosság érzi a megszorításokat, de a Fidesz törzsszavazói körében változatlanul úgy vélik, hogy az alapirány – a munkalapú gazdaság, a nemzeti szuverenitás, a függetlenség erősítése – jó irány. A jobboldalt támogató szavazók ráadásul nem feltétlenül járnak rosszul – véli –, mert a fiatalabb, családos és jobban kereső munkavállalók kedvezőbb helyzetbe kerülhettek. A politológus szerint a Fidesz nagy előnye az is, hogy a párt – a riválisaival szemben – képes a támogatói számára hosszú távra szóló víziót, egy független, fejlődő, erős Magyarország képét felmutatni.

A Hallgatói Hálózat tagjai – az elemző szerint a kabinet nem tud mit kezdeni velük