A KSH legutóbbi közlése megerősítette Ferge Zsuzsa szociológus korábbi, lapunkban elsőként közölt becslését arról, hogy megközelítőleg négymillió ember él ma Magyarországon a létminimum alatt. Vagyis a lakosság negyven százaléka 84 ezer forintnál kevesebb pénzből él havonta. A családok anyagi helyzetét meghatározó munkaerőpiac stagnál – a versenyszférában valamelyest csökken az álláshelyek száma, amit a közfoglalkoztatás dinamikus bővülése kompenzál a statisztikákban. A Fidesz átalakította a munkanélküli-segélyezést, a fejlett országok között Magyarországon kapnak a munkanélküliek a legrövidebb ideig – három hónapig – segélyt, míg az átlagos munkakeresési idő körülbelül másfél év. Vagyis: az állam sok családot ellátatlanul hagy.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint az ellátatlan álláskeresők száma 2012-ben 280 ezer fő, azaz negyvenezerrel több, mint egy évvel korábban. A szegénységbe csúszók számát növeli a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálata is – több tízezer ember esett el korábbi nyugdíjától. A Fidesz úgy alakította át a szociális törvényt, hogy ellátást csak az kaphat, aki – az anyagi depriváción túl – megfelel az érintett önkormányzat elvárásainak, rendben tartja például a környezetét. (Hogy mi a rend, az szubjektív kategória – a jogszabály önkormányzati ügyintézőkre bízza a mérlegelést.) Nincs adat arról, hogy ennek a szubjektív mérlegelésnek hány család esett áldozatul.

Ami a közfoglalkoztatást illeti: több ezer ember esett ki a teljes szociális ellátórendszerből azért is, mert nem tudta teljesíteni a közfoglalkoztatáshoz szükséges egyik feltételt, a harminc nap igazolt munkaviszonyt. (Egyes önkormányzatok annyira szegények, hogy képtelenek voltak minden rászorulónak munkalehetőséget biztosítani.) A kormány drasztikusan csökkentette a tartósan munkanélküliek segélyét, a családi ellátások összege 2008 óta változatlan. A kormány a közmunkabért elszakította a minimálbértől, a két bér közti szakadék 2013-ban tovább mélyül. Ezeknek az intézkedéseknek a hatására a szegény családok helyzete 2009–2011 között jelentősen romlott.

A Gyerekesély Közhasznú Egyesület (Gyere) úgynevezett civil jelentésének adatai szerint a leghátrányosabb helyzetű térségekben a szegényedés a családi jövedelmek nominálértékében is megragadható. „A családok átlagos nettó havi összjövedelme az elmúlt két évben nominálértékben 10 százalékkal (185 ezerről 170 ezer forintra), reálértékben pedig 17 százalékkal csökkent” – írják. Az egyesület jelentésében az ország válságövezeteinek riasztó helyzetére hívja fel a figyelmet. A leszakadt régiókban a gyermekszegénység mértéke a kétszerese az országos átlagnak, a gyermekek helyzete folyamatosan romlik. A Gyere kutatói rámutatnak: „a legnagyobb szegénységi kockázatú csoportokban (három- és többgyermekesek, roma családok, foglalkoztatott nélküli háztartások) mára a gyerekek 75-85 százaléka szegénységben él”, és a szegénység elérte a korábban jobb helyzetű családokat is.

– A magyar társadalom felső ötödén kívül mindenkinek az életkörülménye romlott az elmúlt közel három évben. Az emberek többsége szegényedést él meg – mondja Krémer Balázs. A szociológus szerint az elszegényedési folyamat a társadalom legalsó rétegeinél a legdrámaibb: a nyomor jóval nagyobb, mint korábban. Ez egyre kezelhetetlenebb feszültségek forrása.

– Sokan vannak olyanok, pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók és szociális szakemberek, akiknek ugyan van még munkájuk, de egyre keserűbb az a kenyér: a jövedelmük is csökkent, és a szakmájuk is csak a rendfenntartásra és a feszültségek elfojtására silányult, néhol aljasodott. Ennek ellenére a nyomor drámaian nő, és akkora méreteket ölt, hogy a „meg kell élni!” parancsára hallgatva egyre többeknek, egyre gyakrabban kell átlépni a jogszabályok és etikai normák határait – fogalmaz Krémer, aki úgy látja: az éhségmenet résztvevői azok közül kerülnek ki, akik a legtöbbet veszítettek. A legnyomorultabbak azonban nem tudtak csatlakozni a menethez, „mert ilyen hosszú gyaloglásra való rendes cipőjük sincs már”.

Gyerekéhezés

Az elmúlt években az elszegényedés olyan szintig jutott, hogy a gyerekek már tisztában vannak az éhezés fogalmával. Korábban azt tapasztaltuk, ha egyszer-kétszer kimaradt a vacsora, vagy a gyerek akár többször is éhes maradt, nem állt össze nekik, hogy ez valójában az éhezés állapota. Ma már sajnos ők is tisztában vannak azzal, hogy ezt éhezésnek hívják – mondja Király Gábor, a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke, aki az elszegényedést a középosztálynál is érzékeli. Azok, akik korábban 4-5 ezer forinttal támogatni tudták az alapítványt, ma már nem tudnak ekkora összeget nélkülözni. Majdnem megduplázódott az éhes gyerekek száma, s a felére csökkent az adakozni képeseké – mondja. (Ó. M. D.)