Amikor sok száz Petőfi szaval
A blokád tegnap délelőtt kezdődött, amikor a HaHa aktivistái váratlanul elfoglalták a Trefort-kerti campus néhány előadótermét, ezzel megakadályozták a tanítást, egyúttal arra kérték diáktársaikat és az oktatókat, vegyenek részt az általuk meghirdetett „szabadegyetemen és fórumon”. Az aktivisták által blokádnak titulált akcióba eredetileg csak a bölcsészhallgatókat akarták bevonni, ám délután már más egyetemek diákjai és tanárai is csatlakoztak. Ők jórészt a
Deák térről érkeztek, ahol részt vettek a szintén a HaHa által meghirdetett tüntetésen.
Az Orbán-kormány oktatáspolitikája ellen demonstrálók – úgy ezren lehettek – elsősorban a hallgatók röghöz kötésének alaptörvénybe tervezett beemelése ellen tiltakoztak.
„Nem akarok beszédet mondani!” – ezzel a meglepő fordulattal vette kezébe a mikrofont az első szónok, Birtalan Gergő, aki mintha csak egy szertartást celebrált volna: az általa skandált jelszavakat a tömeg esküszerűen, mondatonként ismételte utána. „Magyar vagyok. Magyarországon akarok élni, tanulni és dolgozni. A tudás univerzális érték. A tudáshoz való jogot alapvetőnek tartom” – sorjáztak az aktivista mondatai. Beszéde végén először hangzott fel a „Nem hagyjuk!” kórus, amit később visszatérő rigmusként skandáltak.
A Felvidékről érkezett Nagy Zsolt, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán tanul, a bal- és jobboldali pártokat egyformán felelősnek nevezte a kialakult helyzetért: szerinte az elmúlt 23 évben egy demokratikus és szolidáris állam felépítése helyett a gazdasági-politikai elit ámokfutása zajlott. Üzenetet intézett a 23 évvel ezelőtti Orbán Viktorhoz, számon kérve rajta, hogy az az ember, aki egykor képes volt küzdeni a hazugság ellen, miképp tehette a teljes felsőoktatást Parragh László kamarai elnök játékszerévé. A demonstráción egyébként nagy sikert arattak Orbán Viktor felvételről bejátszott szavai: egy korábbi interjúban még ellenzéki politikusként ugyanis úgy fogalmazott, „az első diploma megszerzése mindenki számára legyen ingyenes”.
Barabás Richárd, a HaHa aktivistája apokaliptikus képekben rajzolta meg a felsőoktatás jelenlegi állapotát, megfogalmazása szerint az egész ország lángokban áll, a fiatalokat az erő, a jó szándék és a hit tüze hajtja. „Megígértük, hogy visszatérünk az utcára, és most itt vagyunk. Mi ugyanis betartjuk az ígéreteinket, nem úgy, mint mások” – tette hozzá arra utalva, hogy a kormány az alaptörvénybe kívánja emelni a hallgatói szerződések ügyét. Barabás szerint a tervezett lépéssel a kabinet szembe-
köpte a tárgyalópartnereit, egyúttal azt kérte a politikusoktól, hogy térjenek vissza végre a józan ész útjára.
A HaHa tüntetésén nem láttuk nyomát annak, hogy a szervezetet bárki is külföldről pénzelné: a lestrapált Suzuki csomagtartójában elhelyezett hangszóró, a több alkalommal is csődöt mondó mikrofon inkább arra utalt, hogy a diákoknak csak a létező legolcsóbb, házilag buherált hangosításra futja. Hasonló minőségben készültek el a transzparensek is, köztük „a felülről nyitott felsőoktatást” szimbolizáló kép is, amelyen egy óriási porszívó szivattyúzza ki a milliárdokat az egyetemekből.
A tüntetésen épp akkor értek véget a beszédek, amikor a Deák tér másik oldalán felbukkant a Kossuth térre tartó éhségmenet. Birtalan Gergő azt közölte a jelenlévőkkel, hogy fontos társadalmi problémának tartják ugyan a „szomszédos” rendezvény által felvetett kérdéseket, ám a Ha-Ha nem kíván csatlakozni a menethez, mivel azt pártpolitikai eseménynek tartják. Így a hallgatók menete az ellenkező irányba indult el. A tervek szerint körbejárták volna a fővárosi campusokat, ehhez képest már a Trefort-kertben elakadtak, miután belecsöppentek a bölcsészhallgatók által indított egyetemi blokádba.
A három nagyelőadót megtöltő diákok skype-on próbáltak meg kapcsolatban maradni, ám az operatív döntéshozatal láthatóan nem ment könnyen. Végül hosszas huzavona után megszavazták, hogy az éjszakát az egyetem épületében töltik, és kedden reggel hoznak döntést arról, meddig folytatják a blokádot. A résztvevők megszavazták azt is, hogy megpróbálnak még több hallgatót maguk mellé állítani, ezért tegnap este végül mégis körbejárták a belvárosi felsőoktatási intézményeket. A rendőrök által biztosított menetben leggyakrabban a „Demokrá ciát!, a „Szabad országot, szabad egyetemet!” és a „Hass, alkoss, gyarapíts!” jelszavakat skandálták, a Múzeumkertben Petőfi szellemét idézve szavalták a Nemzeti dalt. A hallgatók végül visszatértek a Trefort-kerti campusra. Barabás Richárd kérdésünkre úgy fogalmazott, addig maradnak, amíg érdemi garanciákat nem kapnak a kormánytól a követeléseik teljesítésére.
Hazákat a magasba
Még mindig… követeljük a köz- és felsőoktatás
átfogó reformját! Az egérgombkoptatás
ideje lejárt: ne szerződj, szerveződj! Ahelyett,
hogy otthon ülsz, ne parázz, gyere és találd meg a helyed!
A kormány a hallgatói szerződéssel szívat?
Ha kötődünk a röghöz, ne egy papír miatt...
Csak attól, mert Hondurasban virágzik a honderű,
hazáddal kapcsolatban kérdezz rendületlenül!
És ne hagyd, hogy a keretszámok
szabják meg, hogy mettől meddig tart a szabadságod!
Vágod, ezek kihúznák alólad a közösségi hálót!
És követeljük... az iskoláknak a valódi autonómiát,
tudományosat is, ne csak fociakadémiát!
Mert nem hiszünk el semmilyen tündérmesét,
de ragaszkodunk hozzá, hogy ugyanúgy esélyt
kaphassanak a hátrányos helyzetű diákok!
Hogy ne mondhassák a legjobbak,
hogy veszik a kalapot, kabátot, pulcsit,
mert túl sok volt a kormányzati bullshit.
Lehetne végre másképp rózsás a helyzet…
Szabad egyetemet, szabad sajtót, meg szabad verset!
Mondd te is, hogy ragaszkodom
hozzá, hogy legyen jogom, az oktatáshoz egyetemi és középiskolás fokon, az ám, hazám!
Mi vizsgaidőszakban is a jövőnkre készülünk.
És tényleg nem hagyjuk!
Semmit rólunk, nélkülünk!
(Sivada Zámon)
(Závada Péter, Simon Márton és Horváth Kristóf slamje a diákoknak)
