Búcsú Camp Pannoniától
A tervezettnél korábbi átalakításról szóló döntéshez hozzájárult, hogy Baghlan tartomány székhelye és egyes járásai egy évvel hamarabb kerültek bele az afgánoknak való teljes átadás folyamatába, mint azt korábban a NATO ISAF prognosztizálta. A PRT kivonása nem jelenti az afganisztáni magyar katonai szerepvállalás teljes megszűnését: folytatják kiképző-, tanácsadói és mentori tevékenységüket a térségben.
A magyar honvédség 2003 januárja óta vesz részt katonai kontingenssel az afganisztáni ISAF misszióban, PRT-csoportot viszont 2006 októbere óta vezetnek Baghlanban, vagyis az újjáépítési csoport több mint hat év után fejezi be a misszióját. Két esztendővel ezelőtt indult el a kivonulási folyamat, amelynek során a nemzetközi erők lépésről lépésre átadják a „biztonság elsődleges garantálásának felelősségét” az afgán hatóságoknak.
Az átadási folyamat öt szakaszra van bontva, jelenleg a negyedik lépcsőnél tartanak; a teljes átadás 2014 végén zárul le. Ez az az időpont, amely után kizárólag az afgán hadsereg fogja fenntartani a biztonságot az egész ázsiai országban. Az elmúlt hat évben több mint kétezerötszáz katona szolgált a PRT-ben, van olyan, aki három missziót is teljesített a Camp Pannoniában.
A táborban, amelyet a holland kontingenstől vettünk át annak idején, számos fejlesztést hajtottak végre az elmúlt években: növelni kellett a férőhelyeket és a biztonsági infrastruktúrát. Az újjáépítési csoport feladata a tartomány fejlesztési feladatainak irányítása és koordinálása volt. A most afgán területen lévő PRT-csoport létszáma 110 fő, a teljes magyar létszám azonban ennél jóval nagyobb: a PRT mellett hét kontingensben szolgának még magyar katonák, mintegy 530-an.
Hozzá kell tenni, hogy emellett nyolc magyar rendőr is dolgozik Afganisztánban, ők az EU rendőri műveleteiben vesznek részt. Az afganisztáni katonai szerepvállalás évi tíz-tizenkétmilliárd forintjába kerül a katonai költségvetésnek, ebből a PRT, azaz a tartományi újjáépítési csoport finanszírozása jelentette a nagyobb összeget, a legmagasabb létszám idején körülbelül nyolc-kilenc milliárdot évente. A Honvédelmi Minisztérium a Népszabadság kérdésére közölte: bár kétségtelen, hogy az afganisztáni szerepvállalásra jelentős összeget fordítanak, viszont ez egyrészt „összhangban van ország teherbíró képességével”, másrészt ennek mintegy negyven százalékát a műveleti területen szolgáló, az életüket is kockára tevő katonák fizetése teszi ki.
„Ezen túlmenően szerepvállalásunk nagyban hozzájárul a Magyar Honvédség szerződéses és hivatásos állományának megtartásához, és szakmai tapasztalatok biztosításán túl anyagi ösztönzőként is szolgál” – közölte a HM. A csapat kivonásának költségei a szaktárca tájékoztatása szerint nem lesznek magasak, mert a PRT-ben használt technikai eszközöket nem szállítják azonnal haza, hanem azok nagy részét a műveleti területen belüli átcsoportosítással más katonai egységeknek fogják átadni. A PRT kivonása azonban így is jelentős feladat, hiszen a személyi állomány mellett az egyes eszközök átcsoportosításáról vagy átadásáról is gondoskodni kell.
A katonák március végén, több ütemben, valószínűleg német légihíd igénybevételével utaznak majd haza Magyarországra. A csoport hazatelepülésével egy időben a magyar–amerikai katonai tanácsadó csoport is új helyszínre költözik: a Pul-i-Khumritól alig tizenöt kilométerre lévő Kilagaj bázis helyett Mazar-i-Sarifban látják majd el a feladatukat. A magyar honvédelem vezetése egyértelműen sikerként értékeli a PRT – és a teljes magyar kontingens – részvételét az afgán misszióban. Szerintük a tervezettnél korábbi hazajövetel is annak bizonyítéka, hogy a magyar katonák kiválóan teljesítették a rájuk bízott feladatokat. A PRT-misszió volt az első alkalom, hogy Magyarország a világ másik táján összkormányzati fejlesztési tevékenységet látott el.
A civil fejlesztési tevékenység keretében 2006 óta több mint kétmilliárd forintnyi fejlesztést hajtottak végre Baghlan tartományban. A hat év alatt például nyolc általános iskolát építettek és további tizenkettőt bővítettek ki, illetve újítottak fel, ez az oktatási programban negyven-ötvenezer afgán kisgyermek életébe hozott változást. Kiemelkedők voltak az egészségügyi fejlesztések is: kilenc kórházat és tizenhárom járóbeteg-ellátó intézményt hoztak létre, s ezzel több ezer család számára vált elérhetővé a színvonalasabb egészségügyi ellátás a tartományban. A PRT részt vett több tucat ivóvízkút fúrásában és több kilométernyi vízvezeték megépítésében is, s ezáltal hatvankét falu vízellátása oldódott meg Afganisztánban.
De hozzájárultak ötvennégy kilométer út megépítéséhez, több kilométernyi árvízvédelmi fal kialakításához, és szétosztottak a rászorulók között több mint háromszáz tonna élelmiszert, takarókat, sátrakat, kályhákat is az elmúlt évek során. A magyar PRT tíz kilométer hosszan javította meg az elektromos hálózatot, a városokban és a ritkábban lakott településeken pedig generátorokat, napkollektorokat szereztek be a helybelieknek. A csoport egyik legnagyobb sikere talán mégis az, hogy a 2008-as első megbízás után – köszönhetően a kiemelkedő teljesítménynek – 2010 októberében újabb fél évre a magyarokat bízták meg a kabuli nemzetközi repülőtér katonai részének irányításával. A PRT-tábor átadásáról már megkezdődtek a tárgyalások az afgán féllel, ezek végére várhatóan március közepéig pont került.
Tragikus balesetek, hősi halottak
Összesen hét magyar katona vesztette életét az afganisztáni misszió története során. Az első baleset 2008 júniusában történt, amikor a harmincéves Kovács Gyula tűzszerész főtörzsőrmester egy közúton talált, házi készítésű robbanószerkezetet próbált meg hatástalanítani, de az felrobbant. Egy másik tűzszerész, Nemes Krisztián százados a Kunduz városába vezető úton vesztette életét szintén egy robbanószerkezet detonációja következtében. 2010 augusztusában támadás érte a magyar csapatok egyik konvoját Pul-i-Khumritól nem messze, a több irányból érkező össztűzben Pappné Ábrahám Judit törzsőrmester a helyszínen, Kolozsvári György zászlós pedig a kórházba szállítás után vesztette életét. 2011 májusában egy logisztikai konvoj szenvedett balesetet Camp Marmaltól néhány kilométerre: az egyik járműben utazó Dálnoki András szakaszvezető és Róth Orsolya őrmester tragikus módon nem élték túl a balesetet. Egy katona pedig szívinfarktusban hunyt el.
