Bajnai: Rezsimcsökkentést!
Azóta az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért platform, az MSZP és a Demokratikus Koalíció mutatott hajlandóságot az együttműködésre, és ahogy azt az évértékelőn is megerősítették, hamarosan választási párttá alakulnak, hogy – Bajnai megfogalmazásában – 2014-ben a demokratikus ellenzék oldalán „egyetlen nyitott, erős párt” álljon szemben a Fidesszel. Az Együtt 2014-et Bajnai a remény koalíciójaként vezette be, a „reménytelenség kormányával” szemben.
„Ragaszkodunk a hazánkhoz, pontosan ismerjük a jogainkat, ezért ha rosszul végzi a kormány a dolgát, akkor leváltjuk, márpedig ez a kormány rosszul végzi a dolgát, mi tehát leváltjuk.” Orbán Viktor rezsimjének már csak azért is mennie kell Bajnai szerint, hogy milliók maradhassanak, boldogulhassanak hazájukban. Félmillióan mentek külföldre néhány év alatt, kétszer annyian, mint 1956 után, ezért 2014 után Magyarország fontos üzenetet küld minden magyarnak, akit a kilátástalanság külföldre kergetett, és akik itthon nem tudnak boldogulni.
„Gyere haza, maradj itthon, itt van jövőd!” – erről szól a Bajnai-féle „új kormányprogram” 2014 után. Bajnai beszédének nagy részét a remény – a holnap sikerébe vetett hit – visszaadásának szentelte, annak, hogy a munkának van értelme, hogy a változás jót is hozhat, hogy a gyerek többre viheti, mint a szülei. A Fidesz szerinte azzal nyert 2010-ben, hogy a sok csalódás után újra reményt ígért.
Ma már viszont „csak a fizetett statiszták nem látják”, hogy ez hazugság volt. Orbán legnagyobb felelősségét abban látja, hogy reményt kínált, de reménytelenséget hozott. „Aki valaha a rendszerváltás jelképe volt, ma annak a rendszernek a jelképe lett, amit le kell váltatni.”
A reménytelenséget területenként is felboncolta az Együtt 2014 vezetője: a diákok már abban se lehetnek biztosak, hogy szeptemberben indul-e az a szak, amelyre évekig készültek; a szüleik szoronganak, hogy belerokkan-e a család a tandíjba; az államosított tanároktól még a nyomtatókat is elvitték, mert a Klebelsberg központnak szüksége volt rá; a munkanélkülieknek átlagosan másfél évükbe kerül, mire újra munkát találnak, miközben három hónapra csökkentették a segély idejét – ezt adta Magyarországnak a reménytelenség kormánya.
A minimálbérből élők havi 11 ezer forinttal több adót fizetnek, mint 2010-ben, a válságkezelő kormány idején; a közmunkásoknak azt üzenték, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni; a vállalkozóknak a növekvő közterhek és apadó hitelek közepette újabb munkavállalókat kell elbocsátaniuk; az egyetemistákat a kormány most már az alkotmányban akarja röghöz kötni, „mint ahogy elődeik tették a jobbágysággal”. Bajnai emiatt is szolidaritását fejezte ki a tüntető hallgatókkal, valamint az éhségmenetek résztvevőivel, majd tovább sorolta a reménytelenség kormányának bűneit: a nyugdíjasok a csökkentett rezsit adóval terhelt sárga csekken fizethetik be, és miután a pékek rezsijét viszont felemelték, drágábban vehetnek kenyeret.
„A valódi rezsicsökkentéshez csak a rezsim csökkentése vezethet el.” Az ellenzéki összefogás szükségességéről azt mondta: egyedül nem megy, és az MSZP is kevés lesz a rezsimváltáshoz. Az LMP-ről azt mondta, kettétört a felelősség súlya alatt, meghatározó része azonban vállalta a felelősséget, a párbeszédet a kormányváltásért. „Nehéz döntés, felelős magatartás, tisztelem őket ezért.” Az MSZP pedig nagy lépést tett október 23. után: korábban abban sem volt egység náluk, hogy egyáltalán szükség van-e összefogásra, ma viszont már csak az a kérdés, hogy kikkel és milyen feltételekkel.
„Értem az MSZP dilemmáját, a 2010-es történelmi vereségükből tanulni akarnak. Ez a régi párt eltökélt abban, hogy megújuljon, de még mindig nem tudta lezárni a múltat, tovább cipeli a terheket, amivel sok szavazót tart távol magától. Az új választási rendszer minden felelős erőt arra kényszerít, hogy eldöntse ezt a dilemmát – aki pedig nem tud szembenézni a múltjával, nem tudja a választók álmát valóra váltani.” Az MSZP-nek ma nincs elég szavazója a kormányváltáshoz, sem elég hitele a korszakváltáshoz, sem pedig elegendő szakértelme a jó kormányzáshoz – „mindegyikből sok van, de semelyikből nincs elég”. Márpedig a szavazók a választáson nem fogják elfogadni magyarázatként, hogy „sokan voltunk, csak nem elegen”.
A választók meglátása szerint jövőre nem baloldali visszavágót várnak, hanem jobb országot, nyugodt hétköznapokat – „ez a felelősségünk”. A kormányváltáshoz, korszakváltáshoz, a nyugalom megteremtéséhez az Együtt 2014 az út, „ezért kell párttá alakulnunk, és ezért alakulunk párttá, egyetlen nyitott, erős párttá”. Bajnaiék a következő hónapokban folytatják az országjárást, háztól házig, embertől emberig, hogy csatlakozzanak a „remény koalíciójához” – majd zárásként egy újabb ismerős fordulat: egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk. Bajnai előtt az Együtt 2014 másik két társalapítója, Juhász Péter (Milla) és Kónya Péter (Szolidaritás) értékelte az évet. Mindketten lényegében a társadalmi szolidaritásra építették beszédüket.
