Rendkívül sokba kerül a kényszernyugdíj
A napokban négy kényszernyugdíjazott kúriai bíró tette le a hivatali esküt, miután munkaügyi perben kimondták: az államfő jogellenesen mentette fel őket, és ezért a bírói szolgálati viszonyukat helyre kell állítani. Többen viszont még nem vehették át a kinevezési okiratukat, bár az esetükben is született jogerős verdikt. Vezetői posztra viszont senki nem kerülhet vissza; a menesztettek legfeljebb tanácselnöki beosztásban reménykedhetnek. Egyébként a több mint kétszáz érintettből országosan eddig mindössze 27 fő ölthette ismét magára a talárt.
A parlament 2011-ben döntött úgy, hogy a 62 év feletti bírákat – arra hivatkozással, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár akkor éppen annyi volt – rapid módon menesztik. Az intézkedés célja alig titkoltan az volt, hogy megszabaduljanak a korábban kinevezett idősebb vezetőktől, hiszen az ítélőtáblák, a megyei bíróságok – mai elnevezés szerint törvényszék – elnökei, elnökhelyettesei, illetve az ítélkezési tevékenységet jelentős mértékben meghatározó kollégiumvezetők egy része már tavaly betöltötte a 62 évet.
Az Alkotmánybíróság (AB) a bírák hetvenéves nyugdíjkorhatárának radikális és azonnali csökkentését azonban az elmúlt esztendő nyarán alaptörvény-ellenesnek találta, az Európai Unió Bírósága pedig kötelezettségszegési eljárásban nem sokkal később kimondta: ez a lépés ellentétes a közösségi joggal is. Ennek ellenére az érintettek – miután a kormány a két döntés ellenére sem kezdeményezett olyan törvénymódosítást, amelynek alapján rendezhetnék e kényszernyugdíjazottak helyzetét – csak akkor nyerhetik vissza bírói státusukat, ha munkaügyi pert indítanak.
Az Országos Bírósági Hivatalnak (OBH) a héten megjelent közleménye szerint 231 bírót küldtek idő előtt nyugdíjba, és közülük 57-en értek el a tanácselnökinél magasabb posztot. E körbe 373 bírósági vezető tartozik, és nagyjából minden hatodikat menesztették, az így megüresedett helyek körülbelül felét pedig azóta be is töltötték. Az OBH adatai szerint a kényszernyugdíjazottak közül 165-en fordultak bírósághoz, de nem mindenki akar visszatérni, hanem néhányan csak kártérítést követelnek. Eddig 139 ítélet született, s 48 ügy első fokon jogerősen lezárult. A közlemény hangsúlyozza: az „OBH a kezdetektől fogva nem terjeszt elő fellebbezést a jogellenességet megállapító és a bírói tisztségbe való visszahelyezést elrendelő ítéletekkel szemben”, ami azért nem teljesen igaz.
A hivatal – illetve a megbízásából eljáró ügyvédi iroda – ugyanis több alkalommal nem fogadta el az első fokon hozott verdiktet, azokban az esetekben pedig, amikor a bírót az ítélet szerint az eredeti vezetői beosztásába kellene visszahelyezni, minden esetben fellebbezett. Egy ilyen ügyben rendkívüli perorvoslatot is kezdeményeztek, és a felülvizsgálati kérelemről a Kúriának kell majd döntenie.
Bírósági források mindezzel kapcsolatban hangsúlyozzák: tavaly nyár óta elképesztő pazarlás folyik. A kényszernyugdíjazott bírák többsége 2012 tavasza óta nem dolgozik, miközben mindazok számára, akiket visszahelyeznek, illetve a későbbiekben vissza fognak helyezni, ki kell fizetni a nyugdíj és a tényleges illetmény közötti különbséget. Erre a célra a bírósági büdzsében információnk szerint 1,2 milliárd körüli összeget különítettek el, ami egyértelműen kidobott pénz, mert ha a bírák az AB-döntés kihirdetése után azonnal visszatérhetnek, az elmúlt fél évben érdemben hozzájárulhattak volna az ügyhátralék csökkentéséhez.
Tavaly decemberben került a parlament asztalára az az előterjesztés, amelynek alapján a kényszernyugdíjazottak nyilatkozhatnának, hogy folytatni kívánják-e az ítélkezési tevékenységet, és aki még nem töltötte be a hetvenet, azt vissza kell majd venni. Ebben az esetben azonban azoknál is szüneteltetnék a nyugdíj folyósítását, akik a munka mellett már korábban is igénybe vették azt; a kényszernyugdíjazottak többsége egyébként élt ezzel a lehetőséggel. Ha viszont valaki nem akar már dolgozni, annak – életkorától, tehát attól függetlenül, hogy hány évet tölthetett volna még el a bírói pulpituson – az egyéves illetményével megegyező összegű átalány kártérítést fizetnének.
Az előterjesztést a Ház még napirendre sem vette, de az máris nyilvánvaló, hogy a javaslat több sebből vérzik. Az egyik, hogy vezető beosztásba korábban menesztetett bírót nem vehetnek vissza – a bírói kart tehát sikerült lefejezni –, és erre legfeljebb némi gyógyír, hogy a vezetői pótlékot az eredeti kinevezésének idejére mindenki megkaphatja. A másik az átalány-kártérítés: akit tavaly 62 évesen nyugdíjaztak – vagyis még nyolc évig dolgozhatott volna –, elégtételként aligha éri be egyévnyi fizetésével. Mindezek miatt nemzetközi fórumokon – az Európai Unió Bírósága, illetve a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt – még folytatódhat az ügy.
A nyugdíjkorhatár leszállítására vonatkozó elképzelés viszont támadhatatlan. Az a bírák körében a tervezet szerint csaknem tíz esztendő alatt csökkenne hetvenről 65 évre, tehát mindenkinek biztosítanának megfelelő átmeneti időt, ami az AB, illetve az európai bíróság verdiktjéből következően is alapkövetelmény.
