„Elvették a segélyt, mert nem tudtam ledolgozni a harminc napot, nem volt rá lehetőség az önkormányzatnál. Nyáron idénymunkás voltam az Alföldön, almát, barackot szedek. Sajnos az önkormányzat nem ad munkát. (…) Nagyon nagy a szegénység, különösen most, januárban, nagyon sok faluban éheztek, kenyér se volt, például Borsodbótán, Sajóvárkonyban, Sajópüspökiben. Még mi sem voltunk soha így, hogy januárban kilenc napig nem ettem, a gyomrom lezsibbadt.  A szegényeket így akarják megölni” – Így panaszkodik egy mélyszegénységben élő háromgyerekes anya a Polgárjogi Mozgalom a Köztársaságért megbízásából készített interjúban. Az asszony példája azt mutatja, hová vezet, ha egy önkormányzat nincs képben a közfoglalkoztatással kapcsolatos lehetőségekkel, ugyanis a harmincnapos foglalkoztatást akár önkéntes munka megszervezésével is biztosíthatná a település, már ha egyéb közmunkák szervezésére nincs pénze. Becslések szerint több ezer ember zuhant ki az elmúlt időszakban a szociális rendszerből ilyen okok miatt.

Ezt a gyakorlatot Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa is kifogásolta, amikor a közfoglalkoztatással kapcsolatban – amely évi 154 milliárd forintba kerül – számos alkotmányos visszásságot tárt fel. Csak emlékeztetőül: az ombudsman megállapította, hogy a közmunkások kiszolgáltatottsága jóval nagyobb az átlagos munkavállalókénál, hiszen a program összefonódik a segélyezéssel. Ugyanakkor szerinte a közfoglalkoztatottaknak is biztosítani kellene a szabadságolásokkal és a táppénzzel kapcsolatos munkavállalói jogokat. Ajánlást fogalmazott meg a heti bérezés rendszere miatt is. Felkérte az illetékes tárcavezetőket, hogy a feltárt visszásságok orvoslása érdekében tegyenek lépéseket.

Kiszolgáltatott munkavállalók

Megkérdeztük a közfoglalkoztatásért felelős Belügyminisztériumot, felülvizsgálja-e a heti bérezés rendszerét, módosítja-e a jogszabályokat úgy, hogy a közfoglalkoztatott is ugyanolyan jogokat kapjon a szabadsággal és a betegszabadsággal kapcsolatban, mint más munkavállalók.

A tárca a heti bérezéssel kapcsolatos kérdésünket megkerülte. Mindössze annyit írtak – ezt viszont nem kérdeztük –, hogy „az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése érdekében több lépcsőben végrehajtott, fokozatos emelésre vonatkozó ombudsmani javaslattal kapcsolatban” a kormány dönt. De nem csak a Népszabadságnak nem válaszolt a BM. Karvalics Ottó kereszténydemokrata képviselő –aki hátrányos helyzetű térségben polgármester – egy decemberi szakbizottsági ülésen szóba hozta: sok ember kéri, hogy havonta kapjon pénzt, mert a heti fizetés ellehetetleníti a helyzetüket. Polics József, a Fidesz képviselője, Komló polgármestere pedig a heti bérezéssel összefüggő önkormányzati adminisztrációs problémákat is megemlítette ugyanitt, ám hiába: a jegyzőkönyv szerint ezekre a belügy illetékese nem is reagált.

A közfoglalkoztatottak szabadsággal és beteg szabadsággal kapcsolatos garanciáival kapcsolatban a BM lapunknak azt válaszolta: elvileg alkalmazható a közmunkások esetében is a betegszabadságra vonatkozó kitétel, de ebből az következik, hogy nem kötelező. Hasonló a helyzet a szabadságokkal is. A közleményben ugyanakkor a tárca világossá teszi, hogy a közfoglalkoztatottak részére azért nem adható pótszabadság – ami egyébként minden munkavállalónak jár –, mert a „közfoglalkoztatás átmeneti jellegű”. A válaszból kiderül, hogy ezek a közmunkások számára értelmetlen kellemetlenkedésnek tűnő rendelkezések arra szolgálnak a tárca szerint, hogy ösztönözzék a munkavállalót a közmunka elhagyására, a versenyszférában való elhelyezkedésre.

Az ombudsmani jelentésből kiolvasható az az aggály, hogy az országos kiterjesztésű közfoglalkoztatási programok keretében a minisztérium utasítást adhat költségvetési szerveknek, hány közfoglalkoztatottat kell kötelezően alkalmazniuk. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnál történt tavalyi kirúgásokkal kapcsolatban – közmunkásokkal helyettesítették a kirúgott takarítókat – az ombudsman feltárta, hogy 1563 közfoglalkoztatottnak kell helyet biztosítani a rendvédelmi szerveknél. Információink szerint máshol is – például a nyugdíjfolyósítónál, a kirúgásoktól hangos MTVA-nál vagy a KSH-nál –sorra veszik fel a közmunkásokat.

A BM-től megtudtuk: a tárca nemcsak az országos közfoglalkoztatási programokban alkalmazott közfoglalkoztatottak számát nem határozza meg kötelezően, hanem azt sem, hogy a költségvetési szervek hány közfoglalkoztatott számára biztosítsanak munkalehetőséget.

Kiss Ambrus, a Policy Agenda elemzője lapunk megkeresésére azt mondta, hogy a heti bérezés, azon túl, hogy adminisztrációs többletteher az önkormányzatoknak és az államkincstárnak, jelentősen drágítja a közfoglalkoztatást. Az elemző szerint a heti kifi zetéssel járó adminisztrációs terhek csökkentésével felszabaduló pénzt akár béremelésre is lehetne fordítani. A szabadságokkal kapcsolatos BM-választ úgy értelmezi, hogy ebben az esetben a jog és a gyakorlat nem találkozik. – Nehezen elképzelhető, hogy az átlag három hónapig alkalmazott közmunkás pont ebben a három hónapban merne szabadságot kérni – fűzi hozzá. A szakértő szerint nem az előírás, hanem a költségvetési megszorítás miatt döntenek úgy bizonyos intézmények, hogy jóval kisebb bérköltséggel járó közmunkásokat vesznek fel.

„Iszonyú bizonytalanság”

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport tavaly szeptemberben a Magyar Szegénységellenes Hálózat támogatásával alakult, hogy együtt léphessenek fel jogaikért. „A csoport tagjainak túlnyomó többsége maga is friss közmunkás-tapasztalattal rendelkezik, ezért a saját bőrünkön érezzük az elhibázott szakpolitikai döntések sorát” – derül ki közleményükből. Tegnap a csoport demonstrációt szervezett a Belügyminisztérium épülete elé, ahol a közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkárnaknak szerették volna átadni a követeléseiket tartalmazó nyílt levelet, amelyet végül a tárca sajtóosztályának egyik munkatársa vett át.

A tiltakozást azért szervezték, mert „iszonyú bizonytalanságban” vannak a közmunkára szoruló emberek. Február első hetének derekán ugyanis még nem lehet tudni, ki és hány napra kerül be a közfoglalkoztatási rendszerbe a várva várt márciusi felvétel folyamán. A csoport emellett – az ombudsmanhoz hasonlóan – a többi munkavállalóval azonos jogokat követel.