A kiadás előtti gyors javítás után még akár jól is működhetne a daganatos betegek drága és korszerű szerekkel való gyógyítása, feltéve, ha a részletekben nem lenne túl sok bizonytalanság. A fő szabály az, hogy a nagyon drága onkológiai terápiákat a jövőben csak az kaphatja, akinek az adott gyógyszer valóban eséllyel javíthat az állapotán.

Hogy a gyógyszer kinél hat vagy kinél nem, azt minden esetben genetikai vizsgálatokkal lehet előre jelezni. Ha a szert olyannak adnák, akinél nem hat, a költséget a gyógyszergyárnak kell viselni. – A betegek hozzáférése ugyanolyan, mint eddig: nem jobb és nem rosszabb. A rászorulók a rendelet alapján kaphatják meg az úgynevezett biológiai kezeléseket – így reagált a január végi friss szabályozásra a Népszabadságnak Bodoky György, az Egyesített Szent István-Szent László Kórház onkológiai osztályvezető főorvosa.

A tavaly év végén ő „verte félre a harangokat”, mert az egészségügyi kormányzat a gyógyszerköltségek megfékezése érdekében korlátozta volna az onkológiai terápiákat. Most azt mondja: minden korrekciós szakmai javaslata belekerült a javított változatba. A szakmai szabályozás tehát – állítja – rendben van. Egy adott kezeléshez való hozzáférésnek azonban vannak egyéb feltételei is. Így például a finanszírozási szabályok is nyugtalanítóak maradtak.

A terápiaköltségek korlátozására maradt néhány apró, de erősen szűkítő feltétel. Az OEP például csak a harmadik, és csupán hatásos kezelés esetén veszi át a finanszírozást a gyártótól. A gyógyszeres kezelés elrendelésének feltétele az úgynevezett molekuláris diagnosztikai vizsgálat, amelyre az egészségbiztosító éves kvótát biztosít.

Ha ez az összeg kimerül, akkor az adott gyártón múlik, kifizeti-e vagy sem a daganatos szövet genetikai elemzését abban a reményben, hogy kedvező esetben gyógyszere alkalmas lesz a kezeléshez, és három ingyen adag után száll be az egészségbiztosító a költségeibe. A lapunknak név nélkül nyilatkozó onkológusok szerint nagyon sok múlik azon, mennyire agilis a kezelőorvos az adott cég meggyőzésében. A legtöbb esetben az orvosok nem érzik etikusnak és feltétlenül a kötelességüknek sem, hogy az ingyenvizsgálatért kuncsorogjanak az érintett cégeknél.

Probléma lehet az új szabályozásban az is, hogy most az első három ingyenkezelést követő harmadik héten képalkotó vizsgálattal kell ellenőrizni a daganat méretét, noha nem minden daganattípus növekszik egyforma gyorsasággal. Éppen ezért szokták nyolc hét múlva az első ilyen kontrollröntgent vagy CT-t elvégezni. Szűkítő feltétel az is, hogy a géndiagnosztikai vizsgálatokra országszerte összesen csak alig fél tucat centrum képes. Ha a beteg kezelése nem ilyen centrumban történik, akkor orvosának akár négy-öt hetet is várnia kell az eredményre. Ez idő alatt kifuthat a sikeres kezelés lehetőségéből a beteg. A gyártók ennél is bizonytalanabbak. Bár az új szabályok február elsejétől érvényesek, az érintett terápiákat forgalmazók azt tapasztalják, hogy sem az orvosok, sem a partnercégek nem ismerik a részletszabályokat.

Azt ugyan tudják, hogy az első három kezelést ingyen kell adniuk, de azt már nem, hogy mindez mit jelent: három adagot vagy három teljes kezelési ciklust. Ez ugyanis a megjelent jogszabály szövegéből nem olvasható ki, de nem is mindegy, mert olyan készítményekről van szó, amelyből egyetlen adag is milliós tétel lehet. Azzal sincsenek tisztában, hogy a biztosító például, ha a szer hatásosnak bizonyul, kifizeti-e az első hármat is, vagy csak az azt következőket? Egyikük azt is hozzátette: a múlt év végén, amikor a botrány kipattant, a kormányzat az etikai felelősséget az orvosokra, a finanszírozást pedig a gyártókra terhelte, ez pedig már önmagában szűkítheti a hozzáférést a kezelésekhez.

Az Országos Onkológiai Intézet főigazgató onkológus professzora, Kásler Miklós nem is érti, hogy hol, mitől lenne zavar. Az onkológia centrumok éppúgy, mint eddig, megrendelnek a készítményekből egy bizonyos adagot, és a gyártó később csak azért kap pénzt, amelyik hatékony volt a kezelésben. Optimista az új szabályozást illetően az egészségügyért felelős államtitkárság is. A cél az, hogy csak az a beteg kapjon drága készítményt, akinek valóban szüksége van rá. Egyes daganatok, és egyes gyógyszerek esetében más-más típusú vizsgálatra van szükség. A szakállamtitkárság szerint a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok költségeire az OEP a gyártókkal úgynevezett támogatásvolumen-szerződést kötött.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos kvótát teljes áron finanszíroz az OEP, a fölötte lévő vizsgálatok költségein pedig osztozik a cégekkel. Minél inkább túlszaladnak a kvótán, annál nagyobb részt kell a cégnek befizetnie a biztosító kasszájába. Ez a fajta költségmegosztás gyógyszerenként változó arányú. A szaktárca a Népszabadság kérdésére azt is határozottan állítja: nem fordulhat elő, hogy a nagyon súlyos és emiatt bonyolult finanszírozási anomáliákkal járó eseteket „passzolgassák” egymás között a kórházak, mint ahogyan ez számos alkalommal előfordult. Garanciaként erre a területi ellátási kötelezettséget és a tételes elszámolási rendszert említik.

Drága gyógyszer