Jóval több pénzt vesznek el az önkormányzatoktól, mint amennyit egyes feladatok, például az általános iskolák és bizonyos, korábban a települési jegyzők hatáskörébe tartozó igazgatási hatáskörök államosítása indokolna – állítja Varga Zoltán korábbi szakminiszter, az MSZP önkormányzati kabinetjének vezetője. Szerinte a helyhatóságok a rendszer átalakítása miatt 150 milliárdot buknak.

Kérdésünkre leszögezte: az nem kifogásolható, hogy azt a pénzt elvonják, amit korábban a költségvetés olyan feladatokra biztosított, amelyeket januártól az állam magára vállalt. Csakhogy az önkormányzatok ennél többet veszítenek, mert eddig megkapták a helyben képződött személyi jövedelemadó nyolc százalékát, a kevés saját bevétellel rendelkező településeknek pedig – az adóerő-képességre figyelemmel – kompenzáció járt.

A helyhatóságok emellett maguk rendelkezhettek a gépjárműadó teljes összege felett. Az idén viszont az szja-ból már egyetlen fillér sem marad, a kompenzáció megszűnt, s a gépjárműadó hatvan százalékát is viszi az állam. Ez összességében több mint 150 milliárd forintnyi veszteség.

A politikus szerint a csodaszerként emlegetett feladatfinanszírozás bevezetése sem gyógyír. Korábban a kormányoldal azt állította, hogy 2013-tól az önkormányzatok számára csak olyan feladatokat szabnak meg, amelyek ellátásához az állami támogatás teljes egészében fedezetet nyújt. Máris kiderült, hogy ez nem igaz. A kötelező feladatokhoz biztosított támogatások mértékét ugyanis egységesen állapították meg, de például az óvodák működtetésének, a közvilágításnak vagy a települési úthálózat fenntartásának költségei különbözőek – figyelmeztet a politikus.

Ráadásul van még egy tétel, amiről a költségvetésben szó sincs: a pedagógusokat januártól az állam fizeti ugyan, ám a létesítmények működtetése a háromezer lakos feletti települések esetében az önkormányzatok dolga maradt, és ehhez egyetlen fillérnyi támogatás sincs. Szinte bizonyos, hogy az állam több pénzt von el a helyhatóságoktól, mint amennyit az átvett feladatok indokolnának, hiszen a közigazgatási rendszer átalakításából semmiképpen nem akar rosszul kijönni – véli Kovács Róbert, a Helyi Obszervatórium Nonprofit Kft. alapító ügyvezetője.

Az önkormányzati szakértő azonban egyelőre óvatosan fogalmaz, mert nehéz az összehasonlítás. A korábbi költségvetési törvényekben az oktatás például egységes sorként szerepelt, és ezt most felszabdalták: az oktatási tevékenységet az állam finanszírozza, míg az épületek fenntartása, illetve a vagyonnal kapcsolatos menedzsmenttevékenység az önkormányzatoké.

A szakértő szerint hasonló a helyzet egyes államigazgatási feladatok esetén is, mert a hatósági jogkörök jelentős részét gyakorló járási hivatalok zömében önkormányzati ingatlanban működnek. Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) fideszes elnöke hasonló álláspontot képvisel. Egyelőre nem tudni, hogy a települések mennyit veszítenek – fogalmazott –, de szerinte is bizonyos, hogy a közoktatás részleges államosítása okán többet vettek el, mint amennyit korábban normatív támogatásként nyújtottak. A TÖOSZ a feladatfinanszírozást csak részben tartja kidolgozottnak–mondta Schmidt. Vannak ugyanis olyan feladatok, amelyek kimaradtak, de ha valamit az állam támogatni kíván, ott sem differenciál megfelelően, tehát nincs figyelemmel a helyi feltételekre.

Miközben többségében alulfinanszíroz a rendszer, egyes területeken szerinte „túllőtték” a támogatást, ami a legkevésbé sem ösztönöz a takarékos gazdálkodásra, mert a pénzt nem lehet másra felhasználni. A TÖOSZ most azt méri föl, hogy a feladatfinanszírozásból milyen tételek maradtak ki, valamint keresi a választ arra, miként lehetne több pénz bevonásával életképesebbé tenni a rendszert. Máris nyilvánvaló ugyanis, hogy a kisközségek és a jelentős saját bevétellel nem rendelkező települések képtelenek az idei költségvetést hiány nélkül tervezni.

E körben van számos olyan önkormányzat, amelynél nem volt szükség adósságkonszolidációra, vagyis: ezek mindenképpen felelősen gazdálkodtak, s korábban nem vettek fel hitelt, az új feltételek mellett mégsem tudnak kijönni a rendelkezésükre álló forrásokból. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény kimondja, hogy a települések betervezett hiánnyal nem fogadhatják el a helyi büdzsét – a költségvetési rendelet megalkotásának határideje egyébként március vége –, mert ha ezt tennék, súlyos következményekkel számolhatnak, például felfüggeszthetik az állami támogatás folyósítását.

Az elnöknek erre egyetlen ötlete van: a helyi önkormányzat rendeletében jelezze, hogy a hiányt állami támogatásból kívánja fedezni. Arra a felvetésünkre, hogy mi történik, ha ezt nem kapják meg, azt válaszolta: akkor bukik a rendszer. Ezért a TÖOSZ a kormányzattal egyeztetést kezdeményez. A központi költségvetésből biztosított források a települések jelentős részében nem fedezik a kötelező feladatok ellátásának költségeit – erre a következtetésre jutott a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) is. Vagyis: a helyhatóságok egy része nem lesz képes a törvényben foglalt feltételeknek megfelelően hiány nélkül tervezni a helyi büdzsét. A MÖSZ emiatt februárban konferenciát szervez, ahová meghívták Pintér Sándor belügyminisztert és Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert is.

Szűkülő források

Igen jelentős mértékben csökkent a szférában az elkölthető pénz összege. A helyhatóságoknak a központi büdzséből 2010-ben 1164 milliárd forint jutott, s nagyjából ennyit kaptak 2011-ben is. Tavaly viszont már 130 milliárddal kisebb összeg érkezett a számlájukra, igaz, ezt a megyei önkormányzatok intézményeinek államosításával indokolták. Az idén pedig egészen drámai volt a változás: már csak 647 milliárdot szán az állam az önkormányzatoknak. Ez négyszázmilliárddal kevesebb, mert az általános iskolák részleges államosítása miatt megvonták a közoktatási normatívát, ami önmagában háromszázmilliárd körüli összeg.

További százmilliárdos veszteséget jelent, hogy elveszik a helyben képződő személyi jövedelemadó utolsó nyolc százalékát is. Ezzel az szja-t teljes egészében központosítják, miközben a rendszerváltás után rövid ideig az egész bevételt a települések használhatták fel. Megszűnik az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbségek mérséklését célzó kiegészítő támogatás, s viszik a gépjárműadó hatvan százalékát is, és e kettő ugyancsak százmilliós nagyság rendet jelent. Ugyanakkor más címeken a korábbinál valamennyivel többet kapnak.

Ennek ellenére a korábbi időszakban tapasztalható tendencia még markánsabban érvényesült: az önkormányzatok által felhasználható állami támogatások aránya a GDP-hez viszonyítva folyamatosan csökkent. A kilencvenes években a bruttó hazai termék összegének hét-nyolc százaléka állt rendelkezésükre, 2011-ben viszont ez az arány már alig haladta meg a négy százalékot, az idén pedig várhatóan három százalék alá csökken. Összességében tehát jelentős mértékben szűkült a települések mozgástere, mert az állam a kétezres évek második felében még 1300 milliárdot juttatott a számukra, s ebből mára alig több mint hatszázmilliárd maradt.

Az önkormányzatok különböző forrásokból – egyebek mellett állami támogatásokból és a központosított bevételek, például a helyben képződő személyi jövedelemadó átengedett hányadából, adókból, ingatlanok értékesítéséből, tőkepiaci műveletekből – 2010-ben is majdnem 3200 milliárd forintnyi bevételre tettek szert, de az idén ennél csaknem ezermilliárddal kevesebbet költhetnek. Igaz, az általános iskolai tanárokat, a taneszközöket már nem a települések fizetik, és az alanyi jogon járó szociális támogatásokat a kincstár utalja. Emellett államigazgatási feladatok sorát vették át a januárban megalakult járási hivatalok, így például az okmányirodák működési költségei sem a helyhatóságokat terhelik. Azt azonban egyelőre senki sem tudja pontosan, hogy a támogatást valóban az állam által átvett feladatokkal arányosan vagy annál nagyobb mértékben csökkentették-e. (L. K.)