Az ombudsman különféle hatóságoktól és minisztériumoktól kért tájékoztatást. A befutott adatok között nem könnyű rendet vágni, az egyszerűség kedvéért maradjunk az ügyészség kimutatásánál. Ebből kiderül, hogy 2009 tavasza, az uzsora-bűncselekmény – időközben módosított – tényállásának beiktatása óta közel hétszáz feljelentés érkezett. Nyomozást több mint négyszáz esetben rendeltek el. Később ötvenen szerették volna visszavonni feljelentésüket, de a törvény szerint ilyenkor erre nincs mód, az eljárást folytatni kell. Előfordult, hogy a sértettek ellentmondásos nyilatkozatai miatt a nyomozást mégis megszüntették.

A nyomozás 76 esetben zárult vádemeléssel. Ítélet 29 ügyben született, jogerősen a bíróság 13 alkalommal mondta ki a vádlottak büntetőjogi felelősségét. A számokból Szabó Máté arra következtet, hogy a probléma nagyságrendjéhez képest még mindig kevés bűncselekményről értesülnek a hatóságok, a nyomozások jelentős része el sem jut a vádemelésig.

Az adóhatóság az uzsorával kapcsolatban csaknem százharminc vagyonosodási vizsgálatot indított, ezek során eddig több mint háromszázmillió forintos adókülönbözetet tárt fel. Más kérdés, hogy az összefüggéseket nehéz bizonyítani: a vizsgálatokból csak a jövedelemeltitkolás ténye állapítható meg, az már ritkábban, hogy ennek forrása uzsorából származik. A kölcsönt igénybe vevők gyakran félnek a megtorlástól, visszavonják tényfeltáró nyilatkozatukat.

Az ombudsman munkatársai találkoztak olyan családokkal, amelyek a feljelentés megtétele után ingatlanukat és ingóságaikat hátrahagyva elmenekültek az adott településről. Ez egybevág azzal, amiről Szomora Szilárd, a Nógrád megyei Bátonyterenyén élő roma szociálpolitikus számolt be pár éve lapunknak. Elmondása szerint a maffiamódszerekkel dolgozó uzsorások nem válogatnak az eszközökben. Házuk felgyújtásával, családjuk kiirtásával fenyegetik adósaikat, az erőszaktól sem riadnak vissza. A lakóhelyüket változtató, településről településre, az ország egyik feléből a másikba költöző roma családok nem csak a jobb megélhetés reményében vándorolnak. Az uzsorások elől menekülnek.

A belügyminiszter szerint az uzsorások már első alkalommal számítanak arra, hogy az adósok nem lesznek képesek visszafizetni a felvett összeget. Ezért olyan extraprofitot hozó feltételrendszert dolgoznak ki, amely akár több évre is függővé teszi a rászorultakat. Ha az adós nem képes határidőre fizetni, a következő hónapban a duplájára emelkedhet a követelés. Ennek továbbgyűrűzése a végletekig ellehetetleníti az érintetteket. Az uzsorások elveszik az adós igazolványait, vagy kényszerítik, hogy meghatalmazást írjon, s azzal felveszik a beérkező pénzküldeményeket.

Az adós teljes mértékű egzisztenciális függésben van – hívja fel a figyelmet az országos rendőrfőkapitány is. A bizonyítást a sértettek társadalmi-szociális helyzetéből fakadó tényezők is nehezítik, így az írástudatlanság vagy a beszédkészség rendkívül alacsony foka.

Az ombudsman megnézte az érem másik oldalát is. A többségi társadalomban meglévő etnikai előítéletek keverednek az uzsora áldozataival szembeni sztereotípiákkal, sőt egymást erősítik – jelzi Szabó Máté. A sikeres fellépést akadályozza, hogy a sértetteket gyakran a védelmükre hivatott hatóságok részéről is előítélet övezi: áldozatok helyett olyan embereket látnak bennük, akik önhibájukból kerültek függésbe az uzsorástól.

Jól példázza ezt a megközelítést a borsodi rendőr-főkapitányság 2009-es „uzsoranaptára”. A cél az volt, hogy az „írni, olvasni nehezen tudó potenciális sértetti kört” képregény formájában figyelmeztessék az uzsorakölcsön veszélyeire. Az uzsora felvételére kényszerülőket azonban a naptár úgy állítja be, mintha luxuskiadásokra (aranylánc, plazmatévé), a mindennapi életvitelhez nem szükséges élvezeti cikkekre vennék fel a kölcsönt. A kép hamis – állapítja meg a jelentés. Hisz a valóságban olyan emberek szorulnak uzsorára, akik a napi megélhetés érdekében kénytelenek bármi áron pénzhez jutni. A naptár így nem az ismeretterjesztéshez és a bűnmegelőzéshez járult hozzá, hanem az áldozatok megbélyegzéséhez.

Az uzsora áldozatai súlyos krízishelyzetben vannak. Ennek kezelése pedig – hangsúlyozza Szabó Máté – nemcsak büntetőjogi kérdés, mentális és anyagi támogatást is igényel.