A pártelnök beszéde előtt mikrofonhoz hívták azt a Gyöngyösi Mártont, akinek antiszemita parlamenti felszólalása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy vasárnap, a holokauszt nemzetközi emléknapján a Jobbik elleni tiltakozásul lekapcsolták a Colosseum díszkivilágítását.

A felvezető programok sorában kitüntették Bíró András Zsoltot, a Kurultaj – azaz a „sztyeppei lovas nomád népek” úgynevezett törzsi gyűlése – főszervezőjét. Kíváncsiak lennénk, hogyan fogadta a hírt a fideszes Lezsák Sándor, aki az Országgyűlés alelnökeként védnökséget vállalt a rendezvényen. Az Idea intézet korábbi közlése szerint a Kurultajt tavaly már a költségvetés is támogatta, méghozzá 70 millió forinttal.

Hosszúra nyúlt szónoklatának elején Vona Gábor egyszerre tragikusnak és komikusnak minősítette a Colosseum elsötétítését, majd a globális kapitalizmus bukásáról és új világ eljöveteléről értekezett. A Jobbik – tudtuk meg – nem gyenge, de nem is zsarnoki, hanem erős, hagyományőrző államot akar. Ebbe nem fér bele a gagyi, deviáns, ostoba és destruktív. A párt által elképzelt társadalom fejjel, lábbal és kézzel is rendelkezik: a fej gondolkodik, a láb nem a lavórban, a kéz pedig nem a biliben van.

A vörös- helyébe narancsuralom lépett. Bár a Fidesz nem korruptabb, mint kormányon az MSZP volt, ez nem mentség: a pártelnök szerint ugyanis a szocialistákat korrupcióban fi zikai képtelenség megelőzni. – A Jóisten mentse meg az országot attól, hogy visszatérjenek a szocialisták a hatalomba – mondta. Vona sok egyéb mellett a nemzetközi elszigeteltséget is a „Fidesz bűnei” közé sorolta. Orbán Viktor magára haragította a Nyugatot, a Kelettel pedig nem tud mit kezdeni. A külpolitikában a Jobbik lengyel–magyar–horvát tengely létrehozását és keleti nyitást szeretne, szemben azzal az „elképzelés és gátlás nélküli hazaárulással”, ami az elmúlt huszonkét évben folyt.

A Jobbik „belső nehézségeit” – kizárásokat, kilépéseket és botrányokat – Vona elsősorban azzal magyarázta, hogy a Magyar Gárda megalakulása és az EP-választás után özönleni kezdtek az emberek a pártba. (Némelyeket szerinte küldtek.) A nagy belépési hullámot követően el kellett jönnie a letisztulás folyamatának. A pártelnök később elmesélte: neki „belülről valami azt súgja”, hogy a Jobbik előbb vagy utóbb megnyeri a választásokat.

Gazdasági elképzeléseit – a Hét Vezér Tervet – ismertetve Vona közölte, hogy pártja csatornát építtetne a Duna és a Tisza között. (Az évszázadok óta tervezgetett csatorna létrehozása amúgy az MSZP 2010-es programjában is szerepelt.) A Jobbik hasznosítaná a geotermikus energiát, fejlesztené az infokommunikációt, és például fellendítené az építőipart, amely az otthonteremtést szolgálná. Érdemi részletekkel azonban – talán kímélni akarta a közönséget – Vona Gábor adós maradt.

Az előttünk álló év egyik legfontosabb politikai feladatának a pártvezető a magyar föld védelmét nevezte. Ennek jegyében „baráti jobbot” nyújtott Ángyán Józsefnek. Beszédének vége jórészt cigányozással telt. A „cigányság és a magyarság együttélésének válságáról” szólva Vona elmondta, hogy a Jobbik a súlyos bűncselekmények elkövetőinek teljes családjától („az egész pereputtytól”) megvonná a segélyt. Ha meg akarnak élni, menjenek el dolgozni – jelentette ki azt a látszatot keltve, mintha országszerte betöltetlen munkahelyekkel bombáznák az álláskeresőket. A támogatás megvonására tett indítványról a párt népszavazás kiírását kezdeményezi.

A Jobbik vezetője időnként viccesnek szánt kiszólásokkal szórakoztatta a hallgatóságot („globális kutyából nem lesz bioszalonna” és ehhez hasonlók), de – amennyire képesek vagyunk megítélni – akkor nem tréfált, amikor a magyarokat „keleti, ábrándos tekintetű, tiszta, nomád” népnek nevezte. Vona Gábor arról biztosította az egybegyűlteket, hogy abban az esetben is a magyar nemzetet választaná, ha újra megszületne, és lenne döntési lehetősége.

A pártelnök a Hét Vezér Terv keretében csatornát építtetne a Duna és a Tisza közé