„A Párbeszéd platform valószínűleg azzal kalkulált, hogy a schifferi különutas stratégia ebben az új választási rendszerben eleve halálra van ítélve, ezért ugyan az Együtt 2014-gyel való megegyezésükkel azt kockáztatják, hogy egy nagyobb rendszer részeként feloldódnak, de reményeik szerint legalább biztosítják egy új (baloldali) ökopárt pár képviselőjének (talán frakciójának) helyét a következő parlamentben” – így kommentálta a platformisták bejelentést Magyar Kornélia politikai elemző.

A Magyar Progresszív Intézet vezetője lapunknak hozzátette: ezen számítás mögötti egyenletben olyan sok a változó, ami az eseményeket kontrollálhatatlanná teszi, ez pedig jó eséllyel tévútra viszi a tervet. „Egyfelől történelmi példák sora bizonyítja, hogy a pártszakadások általában nem vezetnek sikerre, pláne nem azok számára, akik a szakadást kezdeményezik. Másfelől míg az LMP bevezetett márka, addig a platformisták kétségtelenül népszerű vezetőikkel valójában szabadon lebegnek.

Egy új márka megalapozása, népszerűsítése nagyon nehéz feladat adott körülmények között, azaz egy szövetségben. Harmadrészt győzni kell abban a kommunikációs küzdelemben is Schifferrel szemben, hogy ők nem egyéni érdekeik, a biztos parlamenti szék reményében hagyták el pártjukat, hovatovább azt a morális pozíciót is meg kell tudni magyarázni, hogy miért maradnak a frakcióban, ha új pártot kívánnak alapítani. Utóbbi tekintetében az szól mellettük, hogy Schiffernek sem érdeke, hogy kilépjenek a frakcióból, hiszen akkor az LMP-frakció is megszűnik” – fogalmazott lapunknak a szakértő.

Magyar Kornélia kérdésünkre hozzátette: a Párbeszéd platform eredeti szövetségesi stratégiája – az új választási rendszer miatt – közelebb van a valósághoz, mint a teljes függetlenségben és a választáson való önálló indulásban hívő Schiffer-féle forgatókönyv, ugyanakkor a szakadással túlzottan nagy kockázatot vállaltak, amely politikai létüket fenyegeti.

Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet vezetője szerint a különválás nem fogja megoldani az LMP minden baját. Lapunknak nyilatkozva úgy vélte: a platformosodás – szemben az MSZP több évtizedes struktúrájának sikerével, de hasonlóan Gyurcsány Ferenc önállósodásához – képtelen volt tartós békét kialakítani a felek között. „Csupán a párton belüli vita pártok közötti vitává alakul, igaz, a megegyezés kényszere nélkül. Az LMP-ben maradók és az LMP-ből kiválók számára is nehéz időszak következik. Tisztázniuk kell, melyik tag vagy szimpatizáns kivel tart, bizonyítaniuk kell, hogy önállóan is aktív szereplői tudnak lenni a politikai közéletnek, valamint rendezniük kell szervezeti együttműködésüket” – fogalmazott Mráz.

A politikai elemző szerint az „érdekházasságként” fenntartott közös frakció szintén kontraproduktív lenne: egyik fél sem hirdethetné a továbbiakban hitelesen a „tisztakezűséget”. Az LMP szakadáshoz vezető belső konfliktusának igazi főszereplője Bajnai Gordon volt, aki a végeredmény tükrében inkább vesztesnek tűnik Mráz Ágoston szerint.

„A volt miniszterelnök számára mindenképpen kellemetlen, hogy második nekifutásra sem tudta a teljes Fidesz-ellenes baloldalt összefogni. Így egyre valószínűtlenebb, hogy szervezete egyenlő félként tárgyaljon az MSZP-vel. Számára öröm az ürömben egyedül az lehet, hogy várhatóan ismert arcok csatlakoznak szervezetéhez, amely eddig túlságosan is egy személyre épült. Az új arcok azonban aligha jelentenek új szavazókat is: a platformisták támogatói eddig is Bajnai Gordonra szavaztak volna” – tette hozzá a Nézőpont Intézet vezetője.