Fordított evolúció és a szekértáborok
Az alapvető feszültséget leginkább az okozta az azóta eltelt időben, hogy a párt egy része úgy gondolkodott: az Orbán-kormány leváltásának szükségessége előbbre való, mint a kialakult szekértáboroktól való egységes távolságtartás; azaz megfelelő garanciák mellett az előző kormányzó erőkkel is tárgyalni kell ahhoz, hogy vissza lehessen állítani a lebontott alkotmányosságot.
A mostani hétvégi kongresszusig és a végletekig kiélezett szembenállásig hosszú út vezetett. Az LMP önállóságát és a minden oldaltól való elzárkózást szorgalmazó Schiffer András egy évvel ezelőtt mondott le frakcióvezetői posztjáról, miután a képviselőcsoportban felerősödtek a vele szemben megfogalmazott vélemények. A politikus akkor indoklásként azt közölte: stratégiai ügyekben nem érzett kellő támogatottságot maga mögött, valamint „az ellenem irányuló támadások, illetve a kiszivárogtatások kapcsán úgy éreztem, hogy a bizalmi légkör megroppant”.
Arra a kérdésre, hogy távozása hogyan befolyásolhatja az LMP sorsát, egy évvel korábban azt felelte: egyetlen párt sem lehet egyszemélyes. Az már ekkor tudható volt, hogy a következő kongresszuson napirendre veszik az ellenzéki együttműködés kérdését; ebben az időszakban ugyanis egyre többet lehetett arról hallani, hogy Bajnai Gordon idővel zászlót bont; a mind erősebb összefogási igényre pedig az ökopártiaknak is választ kellett adniuk.
Schiffer lemondását követően Jávor Benedek vette át a frakcióvezetői posztot, aki az erről döntő kongresszuson azt hangsúlyozta: csupán az Orbán-kormány leváltása számukra sem kielégítő cél. „Amikor megalapítottuk az LMP-t, volt egy álmom, amit leírtunk az alapító nyilatkozatban. Erről az álomról bebizonyosodott, hogy ebben nem lehet partner sem a magyarországi baloldal, sem a magyarországi jobboldal. Ez a vízió tehát ellenfele valamennyi mai parlamenti párt által kínált alternatívának.
A kérdés, hogy az LMP hatékonyan meg tudja-e jeleníteni a vízióját” – fogalmazott. A víziót csak részben sikerült megjeleníteni, a 2012. novemberi, csillebérci kongresszuson a delegáltak többsége titkos szavazással (84:77 arányban) úgy döntött, hogy a párt nem csatlakozik az akkorra már – egyébként épp az LMP természetes szövetségesének tartott Millával és Szolidaritással – zászlót bontott Együtt 2014 Mozgalomhoz. Ugyanitt elfogadták (87:62 arányban, 11 tartózkodással) a párt stratégiáját is, amely kiköti, hogy az LMP semmilyen parlamenti párttal nem alakít ki választási együttműködést. A titkos szavazások eredményének kihirdetése után Jávor Benedek frakcióvezető lemondott posztjáról.
A politikus azt mondta, a kongresszus olyan stratégiát fogadott el, amelyiknek meggyőződése szerint nincsen értelme, és nem reflektál a valóságra. Kijelentette, hogy végrehajtására alkalmatlan, ezért jelezte, hogy visszaadja frakcióvezetői megbízatását; így tettek a frakcióelnökség vele egyetértő tagjai, Szabó Tímea és Karácsony Gergely is. A képviselőcsoportot ismét Schiffer András vette át. Az elfogadott stratégiával egyet nem értők ezt követően Párbeszéd Magyarországért Platform néven külön tömörülést alapítottak.
Az alapítók között találjuk a parlamenti frakcióban ülők többségét, így Jávor Benedek mellett Dorosz Dávidot, Karácsony Gergelyt, Szabó Tímeát, Szabó Rebekát, Szilágyi Lászlót, Szilágyi Pétert, Scheiring Gábort, az exképviselő Kaufer Virágot, de a budapesti közgyűlésben ülő Kaltenbach Jenőt, Somfai Ágnest és Hanzély Ákost is. A platform nem titkolt célja az elfogadott stratégia megváltoztatása és az ellenzéki együttműködés elősegítése volt. Ismét csak a belső viszonyokat jellemzi, hogy a platformot az országos választmány előbb betiltotta, majd a felháborodás hatására végül mégis működni hagyták, azzal a kitétellel, hogy az ilyen tömörülésekre vonatkozó különszabályozást mielőbb meghozzák.
