- Nem tűnik boldognak. Jó döntést hoztak?

- Mindenképpen. A kongresszus szombati napján kétségkívül volt egy mélypont, pedig mindenre felkészültem. Amikor megszületett a határozat, akkor volt azért egy filmszakadás, amely magával sodort. Kicsit olyan érzés volt, amikor valaki szakít a párjával, és megkönnyebbül, mert túl van a szakításon, de amikor visszamegy pakolni, az pocsék érzés. A szombati nap nehéz volt, de a vasárnap már az újrakezdés napja lett.

- Maradtak, illetve maradnak tüskék, személyes konfliktusok önökben?

- Szombat este volt egy feszültséglevezető táncos este, ahova – a mi meglepetésünkre is – idővel olyanok is becsatlakoztak, akikkel egyébként politikai vitában állunk, így Schiffer András vagy Vágó Gábor, de még Mile Lajos is megjelent. Nekem személyesen senkivel nincs bajom. Sok mindenben közösen gondolkodunk, az alapértékeink nem változtak, a szakpolitikai kérdésekben is inkább egyetértés van. A kormányváltáshoz vezető útban nem tudtunk dűlőre jutni. Ahhoz pedig, hogy mindenki a lelkiismerete és legjobb tudása szerint tudjon ennek érdekében tenni, el kellett engednünk egymás kezét.

- A „schifferi vonal” támogatói korábban egyértelművé tették: az egyetlen tisztességes dolog, hogy ha nem tudnak azonosulni a többséggel, akkor adják át másnak a lehetőséget.

- Az LMP-t közösen hoztuk létre, közösen vittük be a parlamentbe. Nem beszélve arról, hogy az általunk képviselt stratégiát is közel a párttagság fele támogatja. A platform tagjainak határozott és egyértelmű kérése volt, hogy a parlamenti képviselőségünket ne adjuk vissza, hanem éljünk vele, és dolgozzunk tovább a közös célokért. Mind aláírtuk a pártból való kilépési nyilatkozatot, egy delegáció erről szinte azonnal tájékoztatta is az LMP vezetését. Meg fogjuk kezdeni a tárgyalásokat arról, hogy miként tudunk egyfajta frakciószövetségben együttműködni a továbbiakban annak érdekében, hogy ne robbantsuk fel a képviselőcsoportot és az azzal járó politikai előnyöket se veszítsük el. Ilyenre még nem volt példa az újkori demokrácia történetében. Megnézzük, hogy működik-e. Elvi és jogi lehetőség van rá.

- De elegáns dolognak tartja, hogy megtartják a parlamenti mandátumukat?

- A mandátumot mindannyian a választóktól kaptuk. Mindannyian részesei voltunk az LMP megépítésének, sikerének és kudarcának. Ha nem sikerül megegyezni a frakciószövetségi együttműködésben, akkor az felmerülhet, hogy függetlenként folytatjuk a munkánkat.

- Mikor fognak leülni Bajnaiékkal?

- Először saját magunkra szeretnénk koncentrálni, a saját sorainkat kell rendezni. Létre kell hozni az új pártot, amelynek egyelőre még neve sincsen. Vannak már ötletek, de a végleges név csak a következő napokban születhet meg. Biztos, hogy egy új, baloldali és zöldértékeket képviselő pártban, illetve programban gondolkodunk. Nyilvánvaló, hogy nyitni fogunk az Együtt 2014 felé is, hiszen épp ez volt az egyik sarkalatos pont, amelyben nem értettünk egyet a hatályos pártstratégiában.

- Ez azt is jelenti, hogy önök az MSZP felé is nyitottabbak lesznek?

- Nem a szocialistákban látjuk a partnert. A társadalmi szervezetek és az Együtt 2014 felé kívánunk nyitni. A határozati javaslatunkban valóban szerepelt, hogy a kormányváltáshoz később más pártokkal való választási együttműködést sem tartunk kizártnak. Ebben nincs is változás.