Miután az Alkotmányvédelmi Hivatal még nem döntötte el, hogy feloldja-e az úgynevezett Laborc–Portik-találkozókkal összefüggésben keletkezett iratok titkosságát, Molnár Zsolt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke sem beszélhetett arról, hogy a találkozókról a sajtóban eddig megjelent információk fedik-e a valóságot. Újságírók előtt csütörtökön úgy fogalmazott: csak arról beszélhet, ami nem igaz a leírtakból, mivel a valótlanság nem képezheti államtitok tárgyát.

Molnár szavaiból viszont az derült ki, hogy a hét gyilkosság lehetséges felbujtójaként előzetes letartóztatásban lévő Portik Tamás és az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal 2007 és 2009 között hivatalban levő főigazgatója, Laborc Sándor találkozóival összefüggésben egyértelműen csak az jelenthető ki: valótlanság, hogy Portik az akkori politikai vezetéstől megrendeléseket kapott volna adatok és terhelő információk gyártására a Fidesz „Lázár János-, Rogán Antal- és Kósa Lajos-szintű politikusaira”. Molnár szavai azt sejtették, hogy ha volt is ilyen irányú érdeklődés Laborc részéről, azt önszorgalomból, túlbuzgóságból tette.

Laborc Sándor

Korábban lapunk számolt be elsőként arról, hogy valamikor 2008 nyarán egy közvetítő, V. Lajos azzal kereste meg Szilvásy György akkori titokminisztert, hogy Portik Tamás szeretne vele beszélni vezető beosztású korrupt rendőrökről. Szilvásy azonban nem fogadta, helyette Laborchoz küldte a közvetítőt azzal, hogy a titkosszolgálat az ilyenkor szokásos protokoll szerint járjon el. Laborc – és ezt sokan súlyos szakmai hibának, sőt felelőtlenségnek tartják – maga ment el a nyilvános helyen tartott találkozókra egyik helyettesével, aki főnöke tudtával rögzítette a beszélgetést, amelynek azóta sok vélt-valós részlete kiszivárgott már.

Azt, hogy pontosan mi hangzott el a találkozókon, csak akkor tudjuk meg, ha az Alkotmányvédelmi Hivatal teljes egészében nyilvánosságra hozza azoknak a dokumentumoknak a tartalmát, amelyeket évekig az NBH főigazgatói páncélszekrényében őriztek. Hogy miért csak vagy miért pont két évvel a kormányváltás után kerültek elő ezek az iratok és hangfelvételek? – erre a kérdésre eddig nem kaptunk meggyőző választ. Egy belügyi forrásunk szerint azért, mert egy olyan széfben voltak, amelyben a mindenkori főigazgatói hatáskörbe tartozó iratokat tárolták, azaz nem voltak szem előtt.

Ennek a meseszerű magyarázatnak számos hibája van. Egyfelől: nehezen hihető, hogy miután a kormányváltás után szinte azonnal átvizsgálták Laborc Sándor egykori hivatali laptopját, és megtalálták benne az OVI és Bajusz nevű könyvtárakat, amelyek azt sejtették, hogy a szolgálat, de legalábbis annak főigazgatója törvénytelen adatgyűjtést folytatott Orbán Viktor és Kövér László ellen, senkit nem érdekelt, hogy mit rejt a főigazgató hatáskörébe tartozó ügyek aktáinak tárolására használt páncélszekrény. Másfelől az sem hihető, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal jelenlegi vezetése – a Laborc-féle laptopügytől függetlenül is – úgy általában megengedhetné magának, hogy két évig ne nyisson ki titkos és elvileg a kiemelt fontosságú ügyeket tartalmazó aktát…

Elvileg Molnár Zsolt bizottsági elnökként maga is feloldhatná azoknak a dokumentumoknak a titkosságát, amelyeket korábban az Alkotmányvédelmi Hivatal már bevitt a bizottság elé. Kérdésemre azt felelte, nem teszi meg, még akkor sem, ha szerinte ezzel sok politikai hazugságnak végét lehetne venni. Mindenképpen megvárja azonban a hivatal döntését. El szeretné ugyanis kerülni, hogy döntésével esetleg olyan információkat is nyílttá tegyen, amelyeket a hivatal jogosan tartott volna még titokban.