December közepén a Hallgatói Hálózat által elindított tiltakozásokhoz csatlakozott a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, majd megalakult az Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum (OFEF), amelynek – a diákszervezeteken kívül – tagjai a pedagógus-szakszervezetek, az Oktatói Hálózat és a Magyar Rektori Konferencia. Az OFEF elfogadta a hallgatók követeléseit, amelyek közül a legfontosabb a köz- és felsőoktatás átfogó reformja az érintettek bevonásával, a hallgatói szerződés azonnali eltörlése, a forráskivonás leállítása, a keretszámok visszaállítása legalább a 2011. évi szintre.

A felsőoktatásban kialakult egység megbontására törekszik most a kabinet. Azzal például, hogy csak a hivatalos hallgatói képviselettel tárgyal, a HaHát nem engedi az egyeztetések közelébe – még megfigyelőként sem vehetnek részt a megbeszéléseken. (Amint arra az Oktatói Hálózat a napokban rámutatott, a kormányt csak a hallgatókkal kapcsolatban érdekli a hivatalos érdekképviselet kritériuma, ugyanis a felsőoktatási kerekasztalhoz simán odaengedi a semmilyen felhatalmazással nem bíró vállalkozói szervezeteket.)

Azzal is a megosztást erősítenék, hogy míg a HÖOK-kal már a negyedik tárgyalási fordulón van túl a kormány, addig a rektorokkal még semmiféle érdemi párbeszédet nem indított el.

Mint ismert, az ágazatból egyetlen év leforgása alatt több mint 30 milliárd forintot vontak ki – ebből tizenegy milliárdot az év végén stikában, egy salátatörvénybe rejtve vettek ki a felsőoktatásból. Amíg a diákokat a hallgatói szerződésben kikötött röghöz kötés, a népszerű szakokon bevezetni tervezett – a magyar átlagfizetésekhez képest – óriási tandíj és a keretszámok drasztikus megnyirbálása sokkolta, addig az egyetemi vezetőket leküzdhetetlen akadály elé állította a kormány. Ez pedig a zárolás és a költségvetés volt.

A 2012-es 157 milliárd helyett idén 123 milliárdból kell kijönniük az egyetemeknek. A január havi támogatás már az új költségvetés szerint érkezett, s ez már szinte kigazdálkodhatatlanul kevés. Ráadásul az intézményeket az új költségvetési év már eleve kivéreztetett állapotban találja, hiszen tavaly év végén a kormány váratlanul 7 milliárd forintos zárolással szorongatta meg az ágazatot. Ennek egyik következménye az volt, hogy a vizsgaidőszak közepén az intézmények bezárták épületeiket, hogy a rezsiköltségeken valamennyit spórolni tudjanak. E helyütt jeleznénk, hogy a magyar gazdaság GDP-je 2012-ben 30 ezermilliárd forint volt.

A fejlett országok legalább a GDP-jük egy százalékát fordítják felsőoktatásra. Itt az állami támogatások mellé pluszforrásként jelentkeznek a tandíjbevételek és az üzleti szektorból befolyó pénzek. Ha ezt az egy százalékot csak irányadónak tekintjük, és kiindulópontnak a 2008-as GDP-arányos 0,9 százalékos támogatást tekintjük, akkor ma a magyar felsőoktatásba legalább 220-250 milliárd forintot kéne az államnak tennie. Lehet vitatkozni arról, hogy ez sok vagy kevés, de jelenleg a GDP 0,5 százalékánál kevesebbet fordít az ország a felsőoktatásra.

De térjünk vissza a 2013-as költségvetési évhez, ami a legnagyobb egyetemeknek (ELTE, Szegedi Tudományegyetem, Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem) közel évi négymilliárd forint támogatáscsökkentést jelent. (A kisebb egyetemeken is közel harmincszázalékos az elvonás.) Egy intézmény állami támogatása több olyan tételből áll, amely csak „átfolyik” az egyetemeken, vagyis nem jelentkezik effektív pénzként. Ilyen a közoktatási feladatok ellátására utalt pénz, a hallgatói juttatások, a bér- és járulékterhek, amelyeket egyébként az adóhivatal azonnal leemel.

A felsőoktatási intézmények jelen pillanatban azzal küzdenek, hogy 2013-ban a nettó költségvetési támogatásukból az éves bérköltségeiket sem tudják fedezni. (Leépíteni sem egyszerű, mert a felsőoktatásban közalkalmazottként alkalmazzák a legtöbb munkavállalót, őket végkielégítéssel lehet csak elbocsátani, jelen pillanatban még ehhez sincs forrás.)

Ennek ellenére januárban az egyetemeknek el kell készíteniük az éves költségvetésüket, aminek összeállítása ebben a helyzetben szinte lehetetlen. A létszámleépítés ráadásul azért sem oldaná meg a problémákat, mert az egyetemek, főiskolák tőkéje a humánerőforrás, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy képzéseket tudjanak működtetni, vagy újakat indítani. A megkérdezett szakértőink szerint az az intézmény, amely tömeges oktatói elbocsátásokba kezd, a saját fejlődési potenciálját szünteti meg, és tartós vegetációra kényszerül.

A költségvetés megalkotása azért is megoldhatatlan, mert rengeteg a bizonytalan tényező. Január közepe van, és a kormány a mai napig nem alkotta meg a felsőoktatás finanszírozási rendjéről szóló jogszabályokat.

További bizonytalanság, hogy a kormány ígért ugyan finanszírozási forrásokat – ilyen a kutatóegyetemi, kiváló egyetemi támogatás, a felvett hallgatók után fizetendő többletpénz a költségvetési tartalékból, a PPP kiváltása, EU-s források önerejének biztosítása –, de ezek egyelőre csak ígéretek. Ha a kormány tartja a szavát, a pénzek akkor is csak az év második felében, és egyelőre tervezhetetlen módon és mértékben juthatnak el az intézményekhez. Ezek azok a fejlemények, amelyek egy része politikai alkuk sorát nyithatja meg – vagyis a rektorok egysége is szétbombázható.

Úgy tudjuk, a kabinet szerdai ülésén már döntöttek is a kiváló és kutatóegyetemi státuszokról. Az ELTE, a szegedi és a debreceni egyetem kiemelt kutatóegyetemmé vált, míg a SOTE és a Budapesti Műszaki Egyetem „csak” kutatóegyetem. Információink szerint Pécs igen nagy bajba kerülhet, mert e két státusz közül a Pécsi Tudományegyetem egyiket sem kapta meg.

A három kiemelt egyetem nagyjából ötmilliárd forinton osztozik, ehhez jön még a kutatói státuszhoz rendelt ötmilliárd forint, ami nagyjából intézményenként hét-nyolcszázmillió forint. Ez a pénz némileg segíteni fog a nagy intézményeken, de a működési költségek lefaragása miatt keletkezett hiányukat nem fogja pótolni. Hiszen ez az összeg várhatóan kötött felhasználású támogatásként érkezik hozzájuk. De ha az egyetemek kényszerűségből kénytelenek a működésükre fordítani ebből a pénzből, akkor a céltámogatás értelmét veszíti.

Idetartozik, hogy az oktatásért is felelős tárca és a Lázár János által vezetett Miniszterelnökség ezekben a hetekben bírálja el az egyik legnagyobb felsőoktatás-fejlesztési uniós pályázati lehetőségre érkezett intézményi beadványokat. A legnagyobb intézményeknek öt-hat pályázata, intézményenként három-ötmilliárd forint fejlesztési forrás kerülhet veszélybe, ha túlságosan hangosan ágálnak a kormányzat törekvései ellen.

Egy a témában járatos, ám névtelenséget kérő forrásunk azt mondja, az uniós fejlesztési források hivatalosan és szabályszerűen nem használhatók működésre, azonban a kormányzat és az intézmények hallgatólagos együttműködésének köszönhetően mégiscsak oktatói és kutatói bérekre fordítható a pénz egy része. Az elmúlt években ezek a források segítettek megőrizni az intézmények oktatói-kutatói állományának egy részét. A kormány hamarosan 20 milliárd forint sorsáról dönt, és ezzel sakkban is tartja az intézményeket, hiszen a rektorok, dékánok egy kar tudományos kutatási eredményességét veszélyeztetnék azzal, ha magukra haragítanák a döntéshozókat.

A kormány megosztásra épülő politikája rektor és rektor között is tetten érhető: a PPP-kiváltás elsősorban a kisebb vidéki főiskoláknak (például Baja, Dunaújváros, Szolnok) jelentene hathatós segítséget, míg az EU-s önerő átvállalása a jelentősebb infrastrukturális beruházásukat megvalósító intézményeknek.

„Rengeteg a bizonytalanság, és elkeserítő a bizonyosság. Ebben a helyzetben sokak megélhetését, létét kockáztatja az az intézményvezető, aki konfliktusba kerül az EU-s kassza őreivel” – összegzi forrásunk.

Leküzdhetetlen akadály

A rektorokat további bizonytalanság is sújtja: a napokban vehették át azt a levelet, amelyben arról értesítik őket, írják össze a nyugdíjas oktatók és kutatók nevét, mert ha a kolléga tovább kíván dolgozni, azt kérvényeznie kell a kormánynál. Az intézményvezetőket nagyon meglepte e levél, mivel egy december végi kormányrendelet a felsőoktatásban dolgozó oktatókat, kutatókat kivonta a kényszernyugdíjazást előíró törvény alól. A jogértelmezési vita, úgy tudjuk, még nem dőlt el, a rektorok még reménykedhetnek abban, hogy a levelet mégsem kell komolyan venniük. Viszont a nyugdíjazás lehetetlen feladat: a törvény szerint a nyugdíjazott közalkalmazott helyére nem vehetnek fel új embert.

Viszont a nem oktatókat érintő kötelező nyugdíjazás már eldőlt: az egyetemeknek el kell küldeniük az ilyen alkalmazottakat. Ez egy újabb leküzdhetetlen akadály: a nyugdíjasok által korábban ellátott munkát továbbra is el kell végezni, így ez a jogszabály súlyos erőforráshiányt okozhat majd a felsőoktatásban. (Ó. M. D.)

A műszaki egyetemen is szénszünetet kellett tartani