Az állam majd mindent visz
Az MSZP–SZDSZ-koalíció hét, választott önkormányzatok által irányított régiót akart létrehozni, de ezt az akkori ellenzék elutasította, így felemás megoldás született. Csak a ma kormányhivatal néven működő megyei közigazgatási hivatalokat szervezték régiókba, az Alkotmánybíróság azonban – miután erről is csak minősített többséggel dönthetett a parlament, ami akkor nem volt meg – még ezt is alkotmányellenesnek minősítette.
A Fidesz-kormány más utat választott. Bár a megyerendszer felszámolása ellen korábban hevesen tiltakoztak, a megyei önkormányzatok feladatainak legnagyobb részét – és vagyonát, illetve adósságait – az állam vette át, tehát az önkormányzati középszintet teljesen kiüresítette. Az idén visszajött ugyanakkor a járási rendszer – ami már a járási székhelyek meghatározása kapcsán is heves vitát váltott ki –, és ez az 1990-től a helyhatóságok jegyzői által gyakorolt államigazgatási hatáskörök jelentős részének államosítását is jelenti.
Vagyis: a hatalomkoncentráció folytatódik, és a helyi önkormányzatok súlya – amelyek szerepe januártól a közoktatással kapcsolatban is csak az intézmények üzemeltetésére korlátozódik – tovább csökken. Mindez alapvetően politikai kérdés, amelynek része, hogy a választott helyhatóságok milyen szerepet vállalhatnak a közhatalom gyakorlásában, de az emberek többségét ez valószínűleg kevéssé érdekli. Az viszont már igen, hogy a közigazgatás rendszerének átszervezése mennyiben érinti a mindennapjaikat.
Például okozott-e zavarokat az átalakítás, vagy többet kell-e utazniuk, hogy az ügyeiket elintézhessék? S ha a helyhatóságtól feladatokat vesznek el, mi lesz az ott foglalkoztatottakkal? A lakosságot valószínűleg az sem különösebben foglalkoztatja, hogy a járási hivatalok önkormányzati tulajdonú épületben működnek.
Miután az állam szerette volna minél olcsóbban megúszni az átszervezést, gyakorlatilag rekvirált. Az ingatlanok a hatályos szabályozás szerint továbbra is a települések tulajdonában maradnak, de az igényelt irodák az új hivatalok ingyenes használatába kerülnek. Hasonló a helyzet a munkához szükséges ingóságokkal – például bútorokkal, számítástechnikai eszközökkel – is, vagyis: azokat szintén vitte az állam. Azt, hogy ez a kényszertársbérlet később milyen problémák forrása lehet – miként osztják meg a közműdíjakat, ki állja a létesítmények fenntartásával és az eszközök amortizációs cseréjével kapcsolatos költségeket –, egyelőre nemigen tudni.
Korábban a közigazgatási és igazságügyi tárca illetékesei azt ígérték, hogy senki nem jár rosszul. Ahol megszűnnek az önkormányzati hivatalok – kétezer főnél kisebb településeken ez történt –, ott ügysegédek állnak majd a polgárok rendelkezésére. Tehát a tavalyig a helyhatóságoknál intézhető ügyek miatt – e körbe tartoznak például a szociális támogatások – senkinek nem kell többet utaznia – állították. A legtöbbször az okmányirodákat kell felkeresnünk, azok pedig – hangsúlyozták – változatlan helyen és változatlan feladatokkal működnek tovább, miként például ugyancsak a járási hivatalok szakigazgatási szerveként működő építésügyi hivatalok, munkaügyi központok vagy a gyámhivatalok is.
Kisebb zavarok mégis vannak, mert az informatikai rendszer átalakítása nem mindenütt történt meg; ez a települési ügysegédek életét is alaposan megkeseríti. De olyan nevetségesnek tűnő apróságok is gondot okoznak, hogy néhol nem született időben döntés az egyes szakigazgatási szervek pontos elnevezéséről, ezért nem készülhettek el a bélyegzők, a fejléces levélpapírok. Az iktatási rendszer átalakításában mutatkozó elmaradások ugyancsak nehezítik – helyenként szinte lehetetlenné teszik – az ügyintézést. Ha viszont mindezeken sikerül úrrá lenni és országosan egységes ügymenetet kialakítani, a polgárok akár még jól is járhatnak.
Egyelőre azt sem tudni, hogy az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők közül ki marad állás nélkül. Ők körülbelül 45 ezren voltak, és a járási hivatalokhoz húszezren kerültek át. Kérdéses azonban, hogy a többiek számára maradt-e elég feladat, s az is: a helyhatóságok a költségvetési támogatás alapos megkurtítása után hány embert tudnak majd foglalkoztatni. A becslések szerint ötezernél is többen kerülhetnek utcára, ezért az érintett szakszervezetek a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumon kérték: foglalkozzon a kormány is azzal, hogy mi lesz velük.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter mindenesetre optimista: múlt vasárnapi nyilatkozata szerint jól vette az első napok akadályait a január 1-jén létrejött járási rendszer. Úgy látja, zökkenőmentes volt az indulás, és csak kisebb fennakadások voltak. A közigazgatás „új kultúrájáról” szólva pedig kijelentette: „sokan hátrányként szokták megfogalmazni, hogy ha túl kedvesek vagyunk az ügyfelekhez, odaszoknak”. Ő azonban ezt nem tartja problémának: „ha valaki társaságra vágyik, bármilyen abszurdnak tűnik is a feltételezés, hadd menjen” az adófizetők pénzéből fenntartott hivatalba – fogalmazott.
Az új hivatalok többsége pontosan ugyanazon a helyszínen fogadja az ügyfeleket, mint eddig
Az új járási hivatalok szakigazgatási szervei – így például a népegészségügy, a földhivatal, a munkaügyi központ – ugyanazon a helyszínen fogadják az ügyfeleket, mint eddig, a közigazgatás átalakítása már csak ezért sem okozott fennakadást vagy bizonytalanságot – mondta érdeklődésünkre Széles Sándor, a Győr-Moson-Sopron megyei kormányhivatal vezetője. A két okmányiroda is a korábbi helyén maradt, ezeket eddig sem a városháza épületében működtették, hanem az egyik a centrumban, a másik az ETO élmény- és bevásárlóparkjában intézte az ügyeket.
Ideiglenes épületben működik azonban a törzshivatal. Jelenleg a város peremén rendezkedtek be, de márciusban átköltöznek a céljaik, igényeik alapján felújított Buda utcai irodaházba. A járási hivatalok kialakítása kapcsán egyetlen szakigazgatási vagy önkormányzati munkatárs sem került utcára Győr-Moson-Sopron megyében – közölte Széles Sándor. A győri önkormányzatnál is megerősítették, hogy tőlük több mint nyolcvan szakembert vett át a győri járási hivatal, és senkit sem kellett elküldeniük azért, mert bizonyos feladatok más szervhez kerültek.
Megkérdeztük Széles Sándor kormánymegbízottat arról is: mennyire alkalmas a győri járási hivatal arra, hogy – miként ezt Navracsics Tibor miniszter szorgalmazta – jó társaságot adjon az állampolgároknak. A győri kormánymegbízott szerint elsősorban a kormányablakok helyszínei váltak az ügyintézők és az állampolgárok olyan találkozási tereivé Győrben és Sopronban, ahol szerteágazó gondjaik megoldásához kapnak útravalót, tanácsokat. Ennek az ügyfélkapcsolatnak a sikerét igazolják a kutatások: Győrben és Sopronban a polgárok megelégedésre működnek a kormányablakok.
