Bölcskei Gusztáv református püspöknek írták ezt a levelet 2012 júniusában. Megírását egy többgyermekes gyülekezeti tag kezdeményezte, akinek a feleségéhez „közelebb” szeretett volna kerülni a lelkész. A feleség a református iskolában tanít, amelyet 2011-ben adott át az egyház kezelésébe az orosházi önkormányzat. Az új tulajdonos legfőbb képviselője Kovács Árpád lelkész lett, aki egyben fideszes önkormányzati képviselő, a közkapcsolati bizottság elnöke, kulturális tanácsnok.

Informátoraim nevük elhallgatását kérték, de szeretnék, ha érzékeltetni lehetne, hogyan hatol be a gátlásokat nem ismerő, képmutató hatalom a többé-kevésbé kiszolgáltatott emberek magánszférájába. Az említett pap jól beszél, művelt, képes hatása alá vonni embereket. A többgyermekes asszony talán jobban tetszett a lelkésznek, mint a barátnője, aki ugyanabban az iskolában tanít (és azóta már a felesége, a harmadik).

Mindenesetre udvarolni kezdett, és a bókolgatásból egyre inkább afelé terelte a dolgot, hogy más is kellene neki. Mivel a feleség egyre kínosabbnak találta a dolgot, szólt a férjének, és megmutatta a facebookos beszélgetéseiket, amelyet a férj ki is nyomtatott. Ezután a lelkész úr megfenyegette a tanítónőt, hogy kirúgatja, ha ez kiderül. Ezt követően a férj összetalálkozott egy benzinkúton a lelkésszel; tettlegességig fajuló szóváltásba keveredtek, amelyből bírósági ügy lett.

Mindketten a református gyülekezet tagjai. A férj elkezdett tudakozódni. A presbiterek óvták ettől. Volt, aki azt mondta: ha a lelkészük ötször nősül, akkor ötször, ha tízszer, akkor tízszer, az ő dolga. A férj talált két másik esetet a környezetükben, amelyeket a sajátjukkal együtt megírtak a debreceni püspöknek.

A püspök sokáig nem lépett érdemben. A tanítónő izgult, mi lesz vele. A nyár végére kiderült, a püspökség leadta az ügyet Katona Gyula békési református esperesnek, aki megnyugtatta: eljárás indult, védelem alatt áll. A tanítónő és férje úgy tudja: már ekkor felkérték Kovács Árpádot, hogy mondjon le a gyülekezet vezetéséről, de közölte, hogy ártatlan, nem mond le. Mivel a lelkész nem mondott le, elindult az előzetes egyházbírósági vizsgálat. A házaspár számos támogatót szerzett – összesen 26-an írták alá a gyülekezetből, hogy a panaszok igazak.

Többen azonban féltek a megtorlásoktól, bosszútól, atrocitásoktól, aggódtak az aláírásuk miatt, vagy nem írták alá. A férj gazdálkodó, neki a lelkész nem tud ártani; legfeljebb azért imádkozhat, hogy essen az eső vagy ne. Ahogyan mind több emberrel beszéltek, megbizonyosodtak róla, hogy esetük korántsem egyedülálló. Előfordult, hogy egy házaspár hölgy tagját addig csábította el a lelkész, amíg a férje a kopogtatócédulákat gyűjtötte a Fidesznek. Az asszony teljesen szerelmesnek érezte magát, elvált a férjétől, de mire felbomlott a házassága, a lelkész otthagyta. Volt, aki levélben foglalta össze az esperesnek, amit a tudomására szeretett volna hozni.

Ebből idézünk néhány részletet: „A gyülekezet lelkésze, Kovács Árpád nem szolgál, hanem uralkodik a gyülekezeten, életvitelével és tevékenységével nem gyülekezetépítő, inkább romboló hatást gyakorolt. Nincs az az égi vagy földi törvény, amit meg ne szegett volna. (…) Szolgálatát a Szentírás és Hitvallásunk szellemében kellene végeznie, de őt semmi sem érdekli, csak az, ami anyagi haszonnal jár. (…) A lelkész úr politikai elfoglaltsága miatt nem ért rá, hogy a konfirmációs vizsgára felkészítse a gyermekeinket. Sorozatosan elmaradtak az órák, a gyerekek önállóan nem tudták megtanulni a kezükbe adott könyv szövegét, így elmaradoztak, pedig vallomást szerettek volna tenni hitükről. A lelkész úrnak fontosabb volt a politikai tevékenység, hisz abból jó pénz származik. (…) Időseinket, betegeinket elhanyagolta. Tudomásom szerint be nem tette a lábát az Idősek Otthonába, pedig az idős emberek áhítattal várják Isten igéjének hirdetését (...) Az orosházi egyházközség inkább egy gazdasági szervezet, mint hívők gyülekezete. Csak az lehet teljes jogú egyháztag, aki a jövedelmének 4 százalékát egyházfenntartásra befizeti. A lelkész úr kiszámította, hogy aki 70 ezer forintot keres, annak csak 2800 forintot kell fizetnie havonta. Csak azt nem számította ki, hogy mire elég egy családnak a 70 ezer forint.”

A tanítónő és férje furcsállották, hogy az elküldött bizonyítékok fénymásolatát Kovács Árpád megkaphatta, a presbitereknek osztogatta, akik hívogatták az aláírókat, hogy tudják-e egyáltalán, mit írtak alá. Nem vizsgálták a többi ügyet, ám a többgyermekes asszony megkörnyékezése is „az evangéliumi tiszta erkölcsbe ütközött”. A felkért egyházjogász indítványozta egyházi bírósági eljárás elrendelését az ügyben. Ekkor újra felajánlották a lemondás lehetőségét Kovács Árpádnak, aki 2012. december 31-i hatállyal élt is a lehetőséggel.

– Vagyis önmaga ismerte el a bűnösségét, hogy elkerülje az egyházi bírósági eljárást, a többi ügy részletes kivizsgálását és a felelősségre vonást, az egyház pedig futni hagyta őt – vélték Kovács Árpád ellenfelei a gyülekezetben, amely két táborra szakadt – vannak támogatói a lelkésznek is. Az egyházbírósági eljárás előzetes vizsgálata során egy fiatal hölgy, akit szintén megkörnyékezett a lelkész, azt írta: „a fiatalok nem járnak a konfirmációs előkészítőre, mert félnek a lelkésztől, mint férfitől. (…) Az általam írt levelet több egyháztag nem írta alá, azért mert félnek a lelkésztől, az a hír járja a városban, hogy olyan politikai befolyása van, amit ő ki tud bárkivel szemben használni. (…) Sokan megbíztak bennem, és elmondták szenvedéstörténetüket, amely meglepően hasonlított az enyémre. Nem tudom megfogalmazni, mi ment végbe bennem. Ennyi idő után úgy tudnám megfogalmazni, hogy Isten szolgálata a lelkész szolgálatára módosult nálam, ettől fájdalmas a történet. 2005-ben hat átvert nőtársamat hallgattam meg.”

Azokra a vádakra, hogy az elcsábult nők legalább annyira bűnösök, mint a csábító papi személy, néhányan visszakérdeztek: a lelkész pártfogói szerint minden nő romlott erkölcsű lenne Orosházán, és valamiért mindegyik éppen a lelkészt akarja megrontani? Az orosházi gyülekezet tagjai megkérdeztek egy sárospataki egyházjogászt, törvényes-e az, ha a református presbiterek közül ketten, éppen két önkormányzati képviselő, nem is reformátusok, hanem evangélikusok. A szakértő szerint ez teljesen törvénytelen.

A református egyháznak csak református lehet a tagja, aki pedig nem egyháztag, az nem választhat, és nem is választható. Arra a felvetésre, hogy rajta voltak a választói névjegyzéken, ezért törvényes a tisztségük, a jogász azt felelte: ha a választás törvénysértő, akkor az eredménye érvénytelen. Ez a presbitérium „semmit sem tudott” a lelkész viselt dolgairól. Ráférne egy újabb reformáció az egykori történelmi egyházakra is – háborogtak egyes orosházi hívek. Szerintük nem egyeztethető össze a pártfegyelem és az egyházi szolgálat. A politika ma nagyon távol áll Isten igéjétől. Ebben a sötét világban az egyházaknak a fényt kellene megmutatniuk – nem pedig növelni a káoszt. Felelős pozícióba csak felelősségre vonás terhe mellett lehessen kerülni, hogy tovább ne süllyedjen már az egyház –hivatkoztak Kossuth Lajosra.

Ha a bűnös elmegy innen, akkor nincs bűn? Lehet lelkész egy közeli gyülekezetben, és maradhat önkormányzati képviselő, bizottsági elnök, az adófizetők pénzén fizetett tanácsnok? Anélkül, hogy egyetlen szóval is bocsánatot kért volna bárkitől? Többször kerestem Kovács Árpádot. Amikor végül visszahívott, közölte: annyi mondanivalója van a történtekről, amennyit a helyi lapnak már nyilatkozott. Méltatlan támadások érték, nyugalmat szeretne, és egy másik gyülekezetben folytatja a munkáját. Természetesen Orosházán marad, a képviselői helyét pedig nem adja vissza, hiszen azt semmi sem indokolja.

– Azzal, hogy lemondott, mintegy elismerte a bűnösségét. Érez bűntudatot? – kérdeztem.

– Elmondtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy el kell mondanom.

– Mi a különbség a gyülekezetben és a helyi politikában betöltött szerep között?

– Nem kívánok erről nyilatkozni. Megkérdeztem Orosháza fideszes polgármesterét, Dancsó Józsefet: a többségi frakcióban nem gondolják-e úgy, hogy a lelkészi tisztségről való lemondása után megváltozott a helyzete Kovács Árpádnak? Egyéni képviselői mandátumáról nem mond le, ha nem akar, de bizottsági elnöki és tanácsnoki megbízatásából visszahívhatnák, ha úgy ítélik meg, ahogyan a lelkész ellenfelei fogalmaztak: személye nemcsak az egyházra, hanem a Fideszre is rossz fényt vet. A polgármester azt felelte: munkahelyi problémának tartják az ügyet.

– Ez olyan –, mondta Dancsó József –, mintha ön képviselő lenne, és átmenne egyik újságtól a másikhoz. Az önkormányzati munkáját nem érinti.

Az egyháztagok azért is nyilatkoztak lapunknak, mert nagyon hiányzik számukra gyülekezetük hitéletének folytatása. Szeretnék végre olyan lelkész szájából hallani az Igét, akinek a prédikációja hiteles, a Biblia tanítása szerint él, családi életével jó példát mutat, az Urat szolgálja. Úgy érezték, hogy szükség van erre a nyilatkozatra, a tisztességes lelkipásztorok védelmében és a gyülekezet megújulása érdekében, mert az egyházi vezetés – szerintük – nem foglalkozott az üggyel érdemben, a súlyosságának megfelelően.

Azt hallottam az orosházi református gyülekezet tagjaitól, hogy Székkutasra készül a lelkész. Orosházán ezt úgy kommentálták: az az ember, aki nem felelt meg a saját gyülekezetének, mert hiteltelenné vált a szájából az Ige, az megfelel a politikustársainak, és elmehet a legközelebbi kis gyülekezetbe, hogy ott élje tovább a világát? Csoda-e, ha soha nem jön a szájára bűnbánat – inkább csendesen röhög a markába?