„Generációk nőttek fel a jegén, és hagyták lepusztulni.” „Új jégcsarnokra van pénz, hogy nagyon kevesen műkorcsolyázhassanak tető alatt, de arra bezzeg nem telik, hogy nagyon sokan jól érezzék magukat a szabad levegőn.” „Tizenkétmilliárdot sikerült szerezni egy új stadionra, de nem képesek húszmilliót összeszedni a műjégpálya megmentésére”.

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel keresték meg lapunkat azok a debreceniek, akik a cívisváros tömegsportjának egyik legendás intézményének, a nagyerdei műjégpályának a bezárása s jövőbeni sorsa miatt aggódnak. Az 1977-ben festői környzetben kialakított Oláh Gábor utcai létesítményt ugyanis ezen a télen már nem lehetett használni, a szakhatóságok utoljára 2011-ben adtak engedélyt a működtetésére. Az elmúlt hetekben azt ajánlották a debrecenieknek, hogy használják a város másik végében, a Tócó-völgyben épült fedett jégcsarnokot, de ez sokaknak nem tetszik, az az épület ugyanis fedett, ráadásul a hangulata össze sem hasonlítható a nagyerdeiével. Sok debreceni családnak a jegyek sem olcsók: a jégcsarnokban egy felnőtt belépő egy 2,5 órás alkalomra 1050 forint, egy diákjegy 950, míg a családi belépő 3100 forint, a tíz alkalomra szóló bérlet ára felnőtteknek 8 ezer forint, diákoknak 7 ezer. Ennek ellenére a jégcsarnok szolgáltatásaira van igény: olyannyira, hogy hatalmas felzúdulást keltett, amikor január másodikán minden magyarázat nélkül elmaradt a délutánra meghirdetett „közönségkorcsolyázás”.

A szabadtéri műjégpályán – amely az állatkert és a Loki-stadion között található – valóban generációk nőttek fel, s nemcsak a nyitás évében gyermekkorú negyvenesek, de az idősebbek és a legifjabbak is meghatottan emlékeznek a létesítmény sajátos varázsára. Nehezményezik, hogy nem költöttek rá egy fillért sem, s hagyták lepusztulni, olyannyira, hogy ma már szinte egyetlen olyan szerkezeti eleme sincs, ami ép volna. Elavult az ammóniás jégkészítő berendezés, tönkrement az aljzatbeton, leromlott állapotban van a palánk, s rogyadozik a kiszolgáló épület is. Utoljára a 2011–2012-es télen működött, azóta bezárták.

– Én magam is nagyon sajnálom a műjégpályát, hiszen rengetegszer jártam oda, majd később elvittem a gyerekeimet is, de az elmúlt években sajnos nem volt forrás a rendbetételére – ezt megkeresésünkre Asbóth Endre fideszes önkormányzati képviselő nyilatkozta, aki testnevelő tanárként a debreceni közgyűlésben a sportágazat egyik szakértője. Jelenleg a kulturális, ifjúsági és sportbizottság alelnöke, s mint fogalmazott, „nem tartom normális állapotnak, hogy a debreceni önkormányzatnak nincs önálló sportbizottsága”. Asbóth Endre azt mondta, hogy a sportot „besuvasztották” a kulturális és ifjúsági bizottságba, holott szerepénél és társadalmi jelentőségénél fogva megérdemelné, hogy önálló bizottsága legyen. Érdekes ellentmondás, hogy a labdarúgására oly büszke Debrecenben ilyen a sport közgyűlésbeli reprezentációja.

S hogy lesz-e forrás a felújításra? Valószínűleg a tao-támogatásból, legalábbis a jégpályát kezelő Sportcentrum Kht. vezetője, Orendi Mihály szerint. A tao-támogatás lényege, hogy a vállalkozások a társaságiadó-alapjukkal támogathatják az olyan látványcsapatsportokat, mint a labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong. Mint Orendi Mihálytól megtudtuk, hetven százalékban a leendő új debreceni jégcsarnokot is ilyen forrásból építik fel, de a mintegy 550 millió forintos bekerülési költség harminc százalékát, mintegy 165 millió forintot a városnak kell állnia. Orendi Mihály szerint a műjégpálya rekonstrukciója legalább 20 millió forintba kerülhet, s ha minden a tervek szerint alakul, akkor a beruházás 2015-ben elkészülhet. Igaz, elképzelhető, hogy azután már rá sem lehet ismerni, arról ugyanis egyelőre nem született döntés, hogy a létesítmény marad-e szabadtéri, vagy pedig lefedik. Ennek azért van jelentősége, mert ha a tao-forrást a jégkorong támogatására veszik igénybe, akkor vélhetően fedett csarnokot kell felhúzni a pálya fölé. Ha nem fedik be, akkor nem lesz alkalmas professzionális jégkorongozásra, s így nem vehető igénybe a taoalap. Igaz, így viszont nem veszne el a szabadtéren való korcsolyázás varázsa.

Generációk nőttek fel a jégen, és hagyták lepusztulni