Halász Pálma, az Élet-Érték Alapítvány elnöke több mint fél évvel ezelőtt kezdeményezett aláírásgyűjtést azért, hogy a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállás legyen Magyarországon is. Több mint százezer aláírást gyűjtött össze, ezért ősszel a parlamentnek foglalkoznia kellett a kérdéssel. Az éjszaka, gyér érdeklődés mellett lezajlott vita alatt kormánypárti képviselők néhány, a nőket súlyosan sértő megjegyzést tettek. Az ezt követő hatalmas felháborodás és tüntetések hatására a kormány meggondolta magát és ígéretet tett az önálló tényállás megalkotására.

Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere szeptember végén azt mondta, másfél hónap múlva elkészülhet a törvény. November végén úgy fogalmazott, hogy a jogalkotói munka hamarosan lezárul, és a javaslatot nyílt társadalmi vitára bocsátják. Csakhogy már akkor látszott, hogy a történet nem lesz ilyen egyszerű. A minisztérium tervezete hozzátartozók bántalmazásáról és nem családon belüli erőszakról beszélt, a bűncselekmény megállapításához pedig az együttélést szabta feltételül. A kezdeményező Halász Pálma és Kincses István ügyvéd oldalakon keresztül sorolták kifogásaikat ezen tervezet ellen. – Az egyik legfontosabb hiba, hogy az együttélés, az egy lakásban lakás a feltétele annak, hogy valaki ilyen bűncselekmény sértettjévé váljon. Pedig az esetek jelentős részében már külön élő felek között történik az erőszak, a zaklatás – mondja Kincses István. Szerinte érthetetlen, hogy miért esik más megítélés alá, ha valaki megüti volt házastársát akkor, ha még együtt laknak, mint ha már nem. Előbbi eset ugyanis a tervezet szerint családon belüli erőszaknak számítana és súlyosabb büntetés járna érte.

A kormány a tüntetések hatására változtatta meg álláspontját

Hozzáteszi, hogy a tervezetből egy sor elkövetési magatartás kimaradt, mint például a gyerekekkel kapcsolatos jogokkal való visszaélés vagy a közös vagyon elherdálása, eltüntetése, a közös vagyontárgyak megrongálása. A házastársi közös vagyonnak az ügyvéd szerint nincs semmilyen védelme a hazai jogrendszerben, az egyik fél az egészet elköltheti, elihatja vagy eljátszhatja, jelenleg ez a közös vagyon közös felélésének számít.

– Vannak pontok, amikben mi engedünk, vagy már engedtünk is. Ilyen például a személyek köre, akiket érinthet a törvény. De vannak kardinális kérdések, mint például, hogy nem együtt élő, volt partnerekre is vonatkozzon a tényállás, ebben nem tudunk engedni, itt a minisztériumnak kell kompromisszumkésznek lennie – sorolja.

A legfőbb gond mégis az, hogy bár ígéretet kaptak, hogy a tárgyalások folytatódnak, november óta nem történt semmi, nincs újabb időpont az egyeztetések folytatására. Szerinte a diáktüntetések és egyéb ügyek miatt egyszerűen háttérbe szorult a kérdés a minisztériumban.

A témával régóta foglalkozó civil szervezetek – a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület és a Patent Egyesület – hasonló kritikát fogalmaztak meg. Szerintük is káros, hogy kizárólag együtt élőkre vonatkozik a szöveg, és az is, hogy a minisztérium úgy határozza meg az erőszak fogalmát, hogy a leggyakrabban elkövetett zaklatás, kiskorú veszélyeztetése nem került bele, de olyan ritkábban elkövetett erőszakformák, mint a kényszerítés, igen. Újabb tárgyalási időpontról ők sem tudnak, arra a szövegre pedig, amelyben leírták, hogy milyennek kellene lennie a használható törvénytervezetnek, semmilyen reakciót nem kaptak. Wirth Judit, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület munkatársa szerint most mindenki a kormányra vár.

– Az eddig történtekből sajnos nem látszik valódi kormányzati elkötelezettség a bántalmazottak helyzetének javítására. Reméljük, hogy ez még változik, és lesznek érdemi egyeztetések – teszi hozzá.

Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, hogy megtudjuk, mikor folytatódhatnak a megbeszélések és mikorra várható a törvény elfogadása, de választ nem kaptunk.