Fanatikusok és praktikusok
Vidéken él a szavazók négyötöde – ám minél kisebb egy település, annál kevésbé vannak jelen a politikai szerveződések. Tényleges országos beágyazottsága csak a Fidesznek és az MSZP-nek, illetve egyes országrészekben a Jobbiknak van – a többiek, különösen az új politikai mozgalmak, most próbálják kiépíteni hálózataikat. Egyszerre küzdenek a politikai apátiával, némely szavazóknak egyes pártok iránti feltétel nélküli rajongásával, a pénztelenséggel, a leosztott médiafelületekkel, továbbá azzal, hogy az embereket a helyi közügyek is érdekelnék, miközben az újabb szervezeteket is szinte kizárólag az országos vezetőségeik, a központi hatalomhoz és egymáshoz való viszonyuk alapján ítélik meg. Kisebb pártok, egyesületek helyi aktivistáit kérdeztük a szervezetépítés nehézségeiről, arról, hogyan igyekeznek megszólítani a környezetükben élő embereket.
Szalai Balázs, a Milla Egyesület szegedi alapítója azt emelte ki, hogy szinte teljes mértékben eltűntek a közéleti viták a helyi társadalomból. A Milla szegedi csapata a szabadtéri játékok igazgatójának, Bátyai Edinának a leváltása ellen tiltakozva szervezte az első nagyobb megmozdulást a Reök-palota előtti téren. Azon az estén történt ez, amikor belül, a kulturális központban Szörényi Levente kiállt az igazgatónő mellett, illetve jobboldali érzelmű, de értékközpontú művészként érvelt amellett, hogy 2013 nyarán a Dóm téren Alföldi Róbert rendezze az István, a királyt.
A szegedi millások nem adták fel a szándékukat, hogy vitát szervezzenek más fontos kérdésekről. A városban a legégetőbb ilyen ügynek a közoktatás helyzetét tartják. Szeged iskolaváros, itt nagyon sok embert érdekel az oktatásügy, és sokan látnak veszélyt az iskolák államosításában. Szalai Balázsék úgy látják, a nyilvános vita legnagyobb akadályát az jelentette: a helyi kormánypárti szereplők nem voltak hajlandók kiállni, hogy érvekkel védjék, vagy netán érintettként maguk is bírálják a kormányuk intézkedéseit.
Szabó Bálint, a Demokratikus Koalíció (DK) tagja, 2004-ben az MSZP-ben kezdett politizálni. Úgy emlékszik: akkor még bármit lehetett kérni például a szocialista párt nyugdíjas szimpatizánsaitól. Jövünk, csináljuk! – lelkesedtek akkor a baloldali idősek. Ma félnek. Nem maguk miatt, hanem mert a gyerekük, unokájuk olyan helyen dolgozik, ahol esetleg utána nyúlhatnak, hátrány érheti őket, ha a nagymama kiáll tüntetni a kormány valamelyik intézkedése ellen. Gyakorlatilag mindenkinek van féltenivalója: vagy a közszférában dolgozik valakije, ha pedig vállalkozó az illető, akkor attól tart, vegzálni kezdik a hatóságok, vagy nem jut hozzá egyébként megérdemelt uniós támogatásokhoz.
Szabó Bálint, aki egy tanácsadó cég ügyvezetőjeként a vállalkozói világot is ismeri, úgy látja: okkal félnek az emberek. Az is gond, hogy akiknek még van munkájuk, azokat kizsigereli a munkáltatójuk. Nem marad idejük és energiájuk másra, csak arra, hogy a lecsúszást elkerüljék. A közalkalmazottakra is érvényes ez. Olyan alacsonyak a jövedelmek, hogy ha például egy pedagógus házaspár egyik tagja elveszíti az állását, akkor a család belesüllyed a szegénységbe. Közéleti szerepet vállalni ma nagyon sok kockázattal, munkával, energiabefektetéssel és anyagi veszteséggel jár. Szabó Bálint tapasztalatai szerint főként azok az emberek állnak bele az ilyen küzdelembe, akiknek az igazságérzetét olyan mértékben sértik a jelenlegi kormány intézkedései, hogy egyszerűen nem bírják ki, hogy ne emeljék fel a szavukat.
Erdei Csaba, a Szolidaritás szegedi aktivistája arról beszélt, mit tapasztalt, amikor az Együtt 2014 kezdeményezésére a kormány leváltása mellett gyűjtött aláírásokat. Sokan egyszerűen csak elfordulnak. Harag, rosszindulat nélkül, fásultan azt mondják: köszönöm, nem szeretném aláírni. Van, aki meg sem nézi, mi az, már írná is a nevét – őket fel szokták világosítani, mihez kérik a támogatásukat. Más nekiáll elmesélni a problémáit; például ki kellett költöznie a lakásából, mert nem tudta fizetni a devizahitel részleteit. Olykor vita alakul ki, ha van a közelben Fidesz-szimpatizáns, hogy a devizahitelt Orbánék nyakába kell-e varrni, vagy azért a szocialista–szabad demokrata kormányok a felelősek. Sokan említik az egykulcsos személyi jövedelemadót, hogy az Orbán-kormány a gazdagokat támogatja, és ezt nagyon igazságtalannak tartják. Van olyan, aki nem írja alá, de odasúgja az aláírás-gyűjtőnek: majd ha eljön az ideje, odahúzza az x-et, ahová kell.
Az LMP-nek egy képviselője van a szegedi közgyűlésben: Szentistványi István a Sólyom Lászlóhoz kötődő egykori Védegyletből, a civil világból került a politikába. Ma is jobban szeret helyi és civil ügyeket képviselni. Sajnálja, hogy pártját nem az eredeti céljairól és célkitűzéseiről ismeri jobban a közvélemény, hanem arról, hogy melyik politikai oldalhoz kötik az országos megosztottságban. Ő maga nem is jár a párt kongresszusaira. Abban hisz, hogy a helyi képviselők a helyi közösségek gondjainak felvállalásával sokat hozzátehetnek a párt népszerűségéhez, ismertségéhez. De mert kevesen vannak a párt aktivistái, és minél kisebb egy település, annál inkább igaz ez, nekik is szükségük volna pártatlan, az ügyeket érdemben bemutató médiára. Szegeden úgy áll a helyzet, hogy inkább a Fidesz-közeli honlap, a Szegedma.hu tudósít érdemben az LMP rendezvényeiről. Szentistványi képviselő szerint azonban ennek nem pusztán az általuk képviselt ügyek valódi súlya az oka, hanem a Fidesz érdekeinek is az felel meg, hogy megosztottnak láttassa az ellenzéket, és ennek felmutatására a LMP önálló álláspontja, a nagypolitikában az Együtt 2014-gyel való korai együttműködés visszautasítása is alkalmas.
Szentistványi István sajnálja, hogy az LMP másik kitűzött célja, a környezetvédő politika is háttérbe szorul. Úgy véli, ez fontos lenne országos és helyi szinten egyaránt. Volna rá társadalmi igény is. Mind a helyi problémákkal való foglalkozás, mind a környezeti ügyek háttérbe szorulnak azonban a folyamatos pozicionálás, a szövetségkereséshez kapcsolódó stratégiai okoskodás miatt. Így a metakommunikációban az jön át, hogy az LMP nem az emberek problémáival foglalkozik, hanem folyton csak önmagával.
Megkérdeztem interjúalanyaimat, mennyire ismerik egymást, helyben van-e köztük együttműködés, ellentét, rivalizálás. A Milla és a Szolidaritás képviselői között van kapcsolat – ez egyértelműen az Együtt 2014-ben való országos együttműködés helyi leképeződése. A helyi szereplőknek nincs ez ellenére – Erdei Csaba úgy fogalmazott: jól kiegészítik egymást, hiszen a Milla inkább az egyetemi ifjúság körében aktív, ők pedig a felnőtt társadalom széles rétegeit tudják megszólítani. A Fidesznek tényleges szövetségese nincs ebben a körben – ők inkább az ellentétek felerősítésére játszanak. Az LMP-sek például nem írták alá az Együtt 2014 aláírásgyűjtő ívét – ez egyfajta neheztelést váltott ki a többi szervezet körében.
Bonyolultabb dolog az MSZP és az új szervezetek közötti viszony. A Demokratikus Koalíció az MSZP-ből vált ki, aktivistái korábban ott politizáltak – a kiválást nehéz megemészteni. A Milla és a Szolidaritás pedig az Együtt 2014 ernyője alatt szerzett támogatói egy részét a szocialista párttól vette el – bár az vita tárgya, hogy mekkora ez a rész, és mennyi korábban el nem kötelezett szavazót vonzott be az új szervezet.
Erdei Csabát arról kérdeztem: mennyit számít, hogy a Szolidaritás szakszervezeti gyökerű, baloldali szervezet, miközben Bajnai Gordon miniszterelnökként sokak szerint neoliberális gazdaságpolitikát folytatott, és az üzleti szféra képviselői előtt tett nyilatkozataiban arra utalt, hogy ha kormányra kerülne, visszavezetné az országot a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel és a multinacionális cégvilággal való jó kapcsolatokhoz. A Szolidaritás aktivistája azt felelte: ő személy szerint korábban MSZP-szavazó volt. De azok közé tartozik, akik úgy gondolják: a következő választáson nem ideológiai, hanem praktikus alapon kell szavazni. A jelenlegi kormányt le kell váltani – összefogással erre akár kétharmados esély is kínálkozhat, mert aki nem haszonélvezője vagy fanatikus híve a mostani hatalomnak, annak természetes érdeke, hogy 2014-ben változás következzék be.
Erdei Csaba úgy látja: a pártvezetők személyi rivalizálása és ideológiai, értékrendbeli ellentétek egyaránt nehezítik az összefogást. Ő azért is szeretné, ha helyben inkább az összefogáspártiak álláspontja lenne a domináns, mert ez a sokszínű ellenzék országos vezetőit is megerősítené abban, hogy félretegyék az ellentéteiket.
