A 2014-es parlamenti választás a szavazók többsége számára nagyjából az eddig megszokott módon folyik majd. Miután az Alkotmánybíróság (AB) a múlt pénteken alaptörvény-ellenesnek minősítette az általános regisztrációs kötelezettséget, mindazok, akik a népesség-nyilvántartás szerint magyarországi lakó-, illetve tartózkodási hellyel, valamint szavazati joggal rendelkeznek, változatlanul értesítést kapnak arról, hogy felvették őket a választói névjegyzékbe.

Számozott urnák

Nekik így nem lesz teendőjük annak érdekében, hogy szavazhassanak. A regisztrációt azonban – az AB-határozat után is – biztosan kezdeményezniük kell majd mindazoknak, akiknek a lakcímét az állami adatbázisok nem tartalmazzák. E körbe tartozhatnak a Magyarországon élő, de bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személyek, illetve a határon túli magyarok többsége is, mert közülük a központi adatbázisban csak azok találhatók meg – a számuk már meghaladja a 320 ezret –, akik 2011 januárja után az egyszerűsített honosítási eljárás keretében nyerték el a magyar állampolgárságot.

A többiek viszont – akik saját jogon vagy a leszármazás okán rendelkeznek állampolgársággal – nem szerepelnek a népességnyilvántartásban. A külön névjegyzékbe történő felvételüket azoknak is kérniük kell, akik huzamosan külföldön dolgoznak vagy tanulnak, illetve a szavazás napján más államban tartózkodnak, különben nem élhetnek a választójogukkal. A regisztráció még egy csoportot érint: mindazoknak, akik valamely nemzetiséghez tartozónak vallják magukat, és kisebbségi listára kívánnak voksolni, ezt a szándékukat előzetesen jelezniük kell. Az AB-döntés alapján valószínű, hogy a feliratkozás lehetőségét személyesen, a kormányzati ügyfélkapun keresztül és levélben is mindenki számára biztosítani kell.

Lesznek mindazonáltal jelentős változások 2014-ben. A jelöltek állításához a korábbinál kevesebb – 750 helyett ötszáz – ajánlást kell összegyűjteni. Megszűnik ugyanakkor az ajánlószelvény, mert az visszaélésekre adott lehetőséget. Ezek a cédulák tartalmazták ugyanis a választópolgárok valamennyi személyes adatát, és ha azokat a postaládákból kilopták, később szabadon felhasználhatták, mert csupán egy aláírást kellett hamisítani, amelynek valódiságát nem lehetett ellenőrizni.

Az új szabályok szerint aláírásgyűjtő ívet vezetnek be, ami továbbra is tartalmazza ugyan a személyes adatokat, de azokat csak az érintett polgár személyes közreműködésével lehet megszerezni. Újdonság az is, hogy mindenki annyi jelöltet ajánl, amennyit csak akar, tehát egyetlen párt sem „arathatja le” az egyéni körzetekben az ajánlószelvényeket a riválisai elől, amire korábban nemegyszer volt példa; a Fidesz a 750 helyett nemegyszer tízezres nagyságrendben gyűjtötte be a kopogtatócédulákat. Azt viszont a tervezett rendszer sem akadályozhatja meg, hogy a pártok a személyes adatokkal ne élhessenek vissza, mert ellenőrizhetetlen, hogy összeállítanak-e saját támogatói listákat.

Módosulnak a kampányszabályok is: a kampány a szavazás napját megelőző ötvenedik naptól az urnazárásig tart. E szerint annak sem lesz akadálya, hogy a pártok – a politikai gyűlés kivételével – a választás napján győzködjék a szavazókat, s egyetlen korlát, hogy a szavazókörök bejáratától számított 150 méteres távolságon belül tartózkodniuk kell az ilyen tevékenységtől. Az alkotmánybírók a választási eljárási törvénynek a kampányszabályokra vonatkozó több rendelkezését is megsemmisítették. Így alaptörvény-ellenesnek minősítették, hogy kampányidőszakban politikai hirdetést csak a közszolgálati médiumokban lehet közzétenni.

Vagyis: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága alkotmányosan a választásokra hivatkozva sem korlátozható, tehát az írott és az internetes sajtó, illetve a rádiók és a televíziók ugyanazon feltételek mellett vehetnek részt a kampányban. Így minden párt az összes médiában annyit hirdethet majd, amennyit csak akar – és persze amennyi pénze lesz erre. A korábban elfogadott országgyűlési választási törvény szerint – a jelenlegi 386-tal szemben – már csak 199 parlamenti képviselő kerülhet a parlamentbe, akik közül 106 egyéni körzetben, 93 pedig az országos listákról nyeri el a mandátumát.

Az egyéni választókerületek súlya körülbelül 45-ről 55 százalékosra nő, így a vesztes jelöltekre leadott töredékszavazatok után jóval kevesebb kompenzációs mandátumot osztanak, ráadásul a győztes jelöltek után is járnak töredékszavazatok: az első és második helyezett közti voksok különbségét egy híján a nyertesnek is jóváírják. Az eddigiekhez képest további újdonság, hogy a parlamenti választás egyfordulós lesz. Az egyéni jelöltek közül az viszi el a mandátumot, aki relatív többséget szerzett, ami azt jelenti: ha például öten indulnak, a voks elnyeréséhez kiegyensúlyozott erőviszonyok esetén alig több mint húszszázalékos támogatottság is elég lehet.

Eddig az első fordulóban a győzelemhez abszolút többség kellett, és ha senki nem kapta meg a szavazatok több mint ötven százalékát, az első három helyen végzett jelölt részvételével második fordulót tartottak. A választási rendszer mindezek következményeként sokkal inkább támogatja a győztest, hiszen még aránytalanabbá válik, és a becslések szerint egy párt 30-35 százalékos támogatottsággal akár kétharmados többséget is szerezhet. Ehhez eddig ötven százalékot meghaladó szavazatarányra volt szükség. Az egy forduló miatt pedig arra sem lesz lehetőség, hogy a jelölőszervezetek a második forduló előtt az első körös eredmények ismeretében alkalmi koalíciót kössenek, tehát egymás javára visszaléphessenek.