Az MTA közgazdászdoktora, a téma legnagyobb hazai kutatója elmondta: etnikai adatok az oktatásban 1992-ig voltak elérhetők, majd 2006-tól keletkeztek új ismeretek a cigány gyerekek iskolázottsági helyzetéről. (Ekkor indult meg az országos kompetenciamérés, amelynek keretében 4-5 ezer intézmény igazgatóját is megkérdezik a roma tanulók becsült arányáról.) 

Az alapadatokat felhasználva kirajzolódik, hogyan oszlanak el a roma tanulók egyes településeken, ingázási körzeteken belül, s az is, milyen iskolatípusokba járnak. Ha idősorba rendezve elemzik az adatokat, akkor kiderül: a rendszerváltást követően drámai növekedésnek indult a roma tanulók szegregációja. Kertesi Gábor a kutatótársával, Kézdi Gábor közgazdásszal 2006-ban elindított egy úgynevezett életpálya-felvételt. Ez követéses vizsgálat, amelynek során a 2006-ban végzett nyolcadikosok iskolai pályafutását hat évig nézték. A tízezres mintában Kertesiék készítettek egy nyolcszáz fős almintát annak alapján, hogy a kontrollált körülmények között feltett kérdésre a szülők megjelölték a roma identitást is.

– Minden egyes tanulóra volt nyolcadikban mért kompetencia tesztadatunk, azaz ismertük az olvasási, szövegértési, matematikai készségeik szintjét. A roma és nem roma teszteredmények közt akkora különbséget tapasztalhatunk, amely harminc éve volt jellemző az Egyesült Államokban a fekete és fehér bőrű tanulók között. A kompetenciaeredmény perdöntő abból a szempontból, milyen esélyekkel fejezi be egy tanuló a középiskolát. Azok, akik a legjobb eredményeket produkálták, akár halmozottan hátrányos helyzetű, akár középosztálybeli gyerekek, csaknem kilencvenszázalékos eséllyel végzik el a középiskolát – fogalmazott Kertesi a bíróságon.

A két közgazdász tanulmányában is leszögezi, hogy a középiskolai kudarcok (lemorzsolódás, bukás) „mélyen összefüggenek az általános iskolában megszerezhető alapkészségek hiányosságaival”. Ha az iskola nem képes jó alapkészségeket adni, akkor „előre beprogramozzák a középiskolai pályafutás kudarcait”. Az általános iskola végére megszerzett alapkészségek így hatnak a későbbi munkaerő-piaci sikerességre. Hiszen azok, akik befejezik a középiskolát, 70-80 százalékos elhelyezkedési eséllyel indulnak a munkaerőpiacon. Azoknak, akik csak általános iskolai végzettségük van, ötvenszázalékos az esélyük.

A kutatók arra is keresték a választ, mi az oka, hogy a roma és nem roma tanulók között ekkora a teszteredmények különbsége. „Három olyan társadalmi mechanizmus azonosítható egyértelműen, amely statisztikailag nagy valószínűséggel, okságilag jól indokolhatóan alacsony teljesítményhez vezet” – írják. Ezek egyike a családi nevelési környezet, vagyis az, hogy a gyerekek hogyan jutnak hozzá az eszközökhöz, tevékenységekhez (mesélés, könyvek), amelyek segítik az értelmi fejlődésüket. Ezek meglétét a szülők pénzügyi helyzete és iskolázottsága határozza meg. A második komponens: az iskola. „Egy iskolában nagy különbségek lehetnek gyerekek közt. A kérdés az, tudja-e az iskola kompenzálni a fejlődéshez szükséges családi háttér hiányát” – fejtette ki a kutató. A harmadik komponens a gyerek egészségi állapota. A szegény gyerekek betegesebbek, többet hiányoznak.

Kertesi és Kézdi olyan roma és nem roma gyerekeket választott ki, akiknél e három komponens azonos volt. Kimutatták: ebben az esetben eltűnik a hatalmas teszteredmény-különbség romák és nem romák között. – Ennek jelentősége az, hogy a kompetenciateszteken elért tanulói eredmények különbsége nem magyarázható az etnikai hovatartozással – szögezte le Kertesi, hozzátéve: minél kisebb az elkülönítés mértéke, annál kisebb a roma és nem roma gyerekek közti kompetenciakülönbség.

Kertesi a bíróságon rámutatott egy döbbenetes tényre: „Bizonyítható, hogy a nyolcadikos roma gyerekek 60 százaléka jár olyan osztályba, ahol az osztálytársainak több mint fele gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthető”. A nem roma tanulók körében ez az adat kevesebb mint 20 százalék. „A roma tanulók a nem roma tanulókhoz képest 40 százalékkal nagyobb eséllyel kerülnek képesség szerint szélsőségesen szegregált, nehezen tanítható osztályba, ahol a kortárscsoport kedvezőtlen összetétele és a túlzott tanári munkaterhelés miatt a tanárok számára szinte lehetetlen a minőségi pedagógiai munka, melynek következtében ezeket az osztályokat a jó pedagógusok többsége elkerüli” – írják.

Kertesi a konkrét nyíregyházi ügyről azt mondta: ez helytelen, rossz döntés volt, amiben „súlyosan felelős” az önkormányzat. – Én szakmai érvek alapján azt tartom helyesnek, ha a pedagógiai problémák nem sűrűsödnek össze egy osztályteremben vagy egy iskolában. Nem állítom, hogy ne lehetne ilyen körülmények között is első osztályú oktatást folytatni, de ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a Dunában árral szemben kéne százméteres távon csúcsot úszni. Statisztikailag nagyobb valószínűsége van annak, hogy uszodai körülmények között jobb lesz az eredmény – fejtette ki. A közgazdász elmondta: mérhető eredménye van annak, ha a gyerek nem szegregátumban, zárványban éli az életét, hanem lehetősége van találkozni a tágabb társadalom tagjaival is, akikkel ismeretségeket köthet. Az ilyen kapcsolatok egész életre kiható erőforrást jelentenek az iskolaválasztás, álláskeresés pillanatában. Az integráció ráadásul bizonyíthatóan nem hat rosszul a többségi gyerekek eredményeire.

A perben bemutatott egyik tanulmányt publikálásra alkalmasnak minősítette az Amerikai Közgazdaságtudományi Társaság. A szegregáció felszámolása mellett tehát tudományos érvek szólnak. A görög katolikusoknak ez kevés, szerintük „nem ezeket a nyilvánvaló igazságokat kell ismételgetni”. „Az a kérdés, azt kell, könyörgöm, megvizsgálni, hogy mit végeznek a keresztény pedagógusaink az iskolában, mivel hódítja meg Zoli atya nemcsak a gyermekeket, de a szülőket is, milyen összetett képzést és oktatást ad ez utóbbiaknak a görög katolikus egyházunk felnőttképző intézete” – írja a püspök az egyház honlapján.