– A szegénységben élő gyerekes családok helyzete a válság és a kormányzati lépések együttes hatására az elmúlt két évben romlott – állapítják meg a Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2011 című kötet szerzői. A jelentést néhány hete mutatta be a tavaly megszüntetett MTA Gyerekszegénység Elleni Programiroda munkatársaiból alakult Gyerekesély Közhasznú Egyesület.

– Az adatok visszaigazolják azt a vélekedést, hogy a kormányintézkedések a legszegényebbeknek ártottak a legtöbbet – írja a jelentés egyik szerzője, Ferge Zsuzsa. A szociológus a munkaerő-piaci helyzetről azt írja, hogy annak piaci szegmense az elmúlt két évben alig változott – vagyis távol áll az egymillió új munkahelyre vonatkozó ígérettől –, a közfoglalkoztatás pedig „ideiglenes, egy munkaképes kisebbséget a piac felé segítő válságenyhítő kiegészítő eszköz helyett fokozatosan a munkanélküliség csökkentésének tartós és legfontosabb eszközévé válik”.

Ferge Zsuzsa utal arra, hogy a közfoglalkoztatás bővítése a kormány szerint a gyerekek számára pozitívum, hiszen „dolgozó szülőt” látnak maguk körül. A Gyerekesély Egyesület munkatársai szerint azonban a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere a gyereknek pszichológiai terhet jelenthet. Látják a szülők kiszolgáltatottságát, akik nem tudják, mikor és hány órára alkalmazzák őket közmunkásként, képzettségüktől függetlenül minden munkát el kell vállalniuk, sújtja őket a munkajogok gyengesége, a heti bérfizetés vagy az, hogy bármikor jöhetnek ellenőrizni, hogy elég tiszta-e a lakás. Úgy vélik, a szülők emberi méltóságának semmibevétele károsan befolyásolja a gyermekek fejlődését.

A KSH kereseti és jövedelmi adatait elemezve Ferge Zsuzsa rámutat: 2009 és 2011 között a jobb anyagi helyzetben lévő csoportok kedvezményei több területen és érzékelhetően nőttek, ezzel szemben viszont a sérülékeny, eleve rossz keresettel rendelkező rétegek „számos intézkedés szenvedő alanyai”.

A szociológus szerint a kormányzati stratégia, társadalompolitika az 1950 és 1990 közötti időszakot hozza vissza. Ferge idézi azt a miniszterelnöki beszédet, amelyben Orbán Viktor kifejti: olyan országot szeretne, ahol az, aki fizikailag képes dolgozni, ne segélyt kapjon.

A miniszterelnök azt tartaná kívánatosnak, ha az összes szociális ellátás, a gyerekek támogatása is, a „munka rendszerén” jutna el a családokhoz. Ebből nehéz mást érteni, mondja a szociológus, mint azt, hogy a nem dolgozó szülők gyermekeinek ellátását kurtítják vagy elvonják.

1950 és 1990 között már érvényben volt ez a rendszer: a gyerekeknek juttatott támogatásokat, a családi pótlékot, sőt, az 1974-ben bevezetett nevelési segélyt is a „munka rendszerén” keresztül kapták meg a családok, azaz az adott hónapra legalább az egyik szülőnek többnyire háromheti munkaviszonyt kellett igazolnia. Igaz, a formálisan teljes foglalkoztatottság mellett ez nem sokakat szorított ki az ellátásból, de az elv – hogy a gyerek „érdemessége” és léthez való joga a szülő érdemességétől függ – jelen volt.

Az 1990-ben bevezetett, minden gyermeket bevonó univerzális családi pótlék ezt az elvet írta felül, és így lett a gyerekszegénység csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze. Igaz, összege viszonylag magasabb volt – a szociológus megállapítja, hogy sem a pótlék, sem a gyes összege nem emelkedett 2008 óta, ami azt jelenti, ezek az ellátások négy év alatt 20 százalékot veszítettek eredeti értékükből.

Ez teszi lehetővé, hogy azokban a családokban, amelyek az egy főre jutó jövedelem alapján rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt kapnak, a gyerekek az általános iskola végéig ingyen étkezhessenek. Ez valóban komoly segítség, úgyis fogalmazhatjuk, létkérdés. A kötet szerzői azonban hozzáteszik, az iskolai szünetek, hétvégék, különösen a nyári vakáció, az intézményi étkezés hiánya miatt elviselhetetlen terhet jelenthet.

Ezek a családok kétszer egy évben kapnak 5800 forintot, amelyet tavaly már Erzsébet utalványban fizettek ki. Hogy ez miként taszítja még nagyobb nyomorba az amúgy is éppen csak tengődő családokat, arról L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány alapítójának A csőd neve: Erzsébet utalvány című blogbejegyzése tanúskodik.

„Pénteken, amikor az önkormányzat mifelénk kihirdette, hétfőn vehetik át az Erzsébet utalványokat, már sokan kétségbeestek. Azok, akik ebből a jövedelemből akartak villanyt biztosítani a hónap hátralevő részére, vagy kiváltani a napok óta rakosgatott receptet, esetleg kicserélni a gázpalackot. De az igazi kétségbeesés sokaknál ma reggel jött. Mert az Erzsébet utalványt csak érvényes személyi igazolvánnyal lehet átvenni. Sokaknak nincs. Mert lejárt, és nem volt még miből megcsináltatni” – írja L. Ritók Nóra.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény szigorú jövedelmi feltételekhez kötött, vagyis csak az a család kaphatja, amelynél az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum 130 százalékát, amely 2012-ben – ahogy Ferge Zsuzsa rámutat – a KSH által számított létminimum fele, azaz a 37.050 forint.

Ferge a szegényeket sújtó körülménynek írja le, hogy ez a küszöb 2008 óta állandó, vagyis az ellátásokhoz hasonlóan követi az inflációt. Emiatt számos rászoruló család eshet el az ellátástól. A családokat súlyosan érinti a különböző ellátások csökkenése is: a tartós munkanélküliek segélye, a foglalkoztatáshelyettesítő támogatás tavaly 28.500 forintról 22.800 forintra csökkent, a rendszeres szociális segély családi plafonja pedig 60.600 forintról 42.326 forintra.

– A legtragikusabb a helyzet az ellátás nélkül maradóknál. 2012 közepéig a minden ellátástól megfosztott munkanélküliek aránya jelentősen, 50 százalék fölé emelkedett – írja Ferge, hozzátéve: a támogatások odaítélése során minden korábbinál nagyobb terepet engedett a kormány az önkormányzat szubjektív mérlegelésének.

A jelentésben Darvas Ágnes és Farkas Zsombor szociológusok azt elemezték, az Orbán-kormány elmúlt két évének jogszabály-változtatásai hogyan hathatnak a szegény családokra, illetve a gyerekekre. Az áttanulmányozott gyermekes családokat érintő 29 jogszabály közül néhány kisebb könnyítésen és a gyes meghosszabbításán kívül a családi gyerekkedvezménynek van jelentős pozitív hozadéka. Ebből azonban a szegények, főleg a sokgyerekes szegények kimaradnak. (60 százalékuk nem tudta kihasználni a kedvezményt.) A vizsgált rendelkezések közel kétharmada viszont egyértelműen kedvezőtlenül hat a szegénységben, különösen a mélyszegénységben élőkre.

– A szegényedés a családi jövedelmek nominálértékében is megragadható, a családok átlagos nettó havi összjövedelme az elmúlt két évben nominálértékben 10 százalékkal, reálértékben pedig 17 százalékkal csökkent – írják a kutatók, hozzátéve: a válságövezetekben a gyermekszegénység mértéke kétszerese az országos átlagnak. Bass László és Darvas Ágnes az elmúlt két év tendenciáit vizsgálva kiemelik: „az ellehetetlenülés egyre nagyobb arányban éri el a jobb társadalmi helyzetű csoportok gyermekeit is”. 

Egyre kevesebb a kapaszkodó