A Magyar Szegénységellenes Hálózat igazgatója, Márton Izabella szerint a helyzet hazánkban sokat romlott, de nem annyit, mint a statisztikából kiolvasható. Ennek az oka leginkább az, hogy a magyarországi szegénységről korábban nem adott árnyalt képet az unió.

Az Eurostat azt tekintette szegénynek, aki a mediánjövedelem hatvan százaléka alatt élt (a mediánjövedelem-számítás kiszűri a szélsőséges értékeket), ez alapján a magyarok mindössze 13 százaléka élt a szegénységi ráta alatt, vagyis ezzel a módszertannal a helyzet szebbnek tűnt, mint amilyen a valós helyzet volt. (Ez a megközelítés a jövedelmi egyenlőtlenségeket méri, és nem mondott semmit arról, hogy a szegények milyen körülmények között élnek.)

Az idén azonban – a 2020-as uniós célkitűzések miatt – megváltozott a módszertan: bővültek a szegénységmérés kritériumai. A „mediánjövedelem hatvan százaléka alatti jövedelem” mellett megjelent az „anyagi depriváció”, vagyis megfosztottság és az „alacsony munkaintenzitású háztartás” fogalma. Ha e három kritériumból akár egyetlenegy is igaznak bizonyul egy az adott családra, akkor már szegénynek tekintik a statisztikusok.

– Magyarországon 2007 óta nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Az előző kormány is bőven hozott olyan intézkedéseket, amelyek növelték a szegénységet, azonban a jelenlegi kormány két és fél éve alatt sokat rontott a helyzeten azzal, hogy az alacsony jövedelműektől csoportosít át pénzeket a sokkal jobb helyzetben lévőkhöz – mondja Márton Izabella, példaként említve, hogy az aktív korban lévő tartósan munka nélkül élők segélye 28.500 forintról 22.800-ra csökkent. Emlékeztet rá: az Európa 2020-as célkitűzésekből – ennek lényege röviden, hogy az uniós tagállamok vállalják húszmillió ember kiemelését a szegénységből – Magyarország 450 ezer szegény ember életkörülményeinek javítását vállalta. Jelen pillanatban azonban Magyarország inkább csak távolodik ettől a céltól.

Bár a kormány a közmunka kibővítésével arra játszik, hogy a foglalkoztatási adatok javulásával bizonyítson Brüsszelnek, tudható, hogy a közmunkán elérhető jövedelmet elszakították a minimálbértől, így a kereset annyira alacsony, hogy az nem segít kiemelkedni a szegénységből.

– 2013-ban várhatóan tovább zakatol a közmunkaprogram. Jelenleg a velünk kapcsolatban álló közmunkások azt sem tudják, lesz-e munkájuk az idén, szerződésük ugyanis csak decemberig volt. Azt viszont biztosan tudják, hogy hiába nem lesz közmunka januárban, foglalkoztatáshelyettesítő támogatást legkorábban csak március környékén kapnak, mert azt újra kell kérvényezniük, és legalább két hónap az a bürokratikus folyamat, amíg újra folyósítani kezdi az állam ezt az ellátást. Ezek a családok a kieső időre semmilyen pénzbeli ellátást nem kapnak – mondja Márton Izabella, hozzátéve: a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a szociális ellátások 2008 óta egyetlen forinttal sem emelkedtek, így jelentősen veszítettek értékükből.

Az EU 2020-as stratégiához kapcsolódik, hogy Andor László szociális és foglalkoztatási biztos 2012-ben foglalkoztatást segítő – ezen belül az Európa egyes országaiban drámai mértéket öltő ifjúsági munkanélküliség visszaszorítását célzó – csomaggal állt elő. Ebben nem kötelező érvényű direktívákat találnak a tagállamok, hanem javaslatokat, egyes országok bevált, jó gyakorlatait, amelyek érdemesek arra, hogy mások is átvegyék, beépítsék foglalkoztatás-, illetve adópolitikájukba. Andor Lászlótól tudjuk, hogy 2013-ban ezt kiegészítendő egy szociális csomaggal is előáll a bizottság, amely határozottan kiáll az európai szociális modell mellett. Ez azt jelenti, hogy a társadalom legsérülékenyebb csoportjai akkor is kapják meg a segítséget, amikor a gazdasági fellendülés érdekében reformokra, megszorításokra van szükség. Ezzel az Európai Bizottság, hasonlóan a magyar kormány által folyamatosan bírált Világbankhoz, azt üzeni: a gazdaságot úgy kell talpra állítani, hogy közben a tagállamok a legszegényebb rétegekre különösen odafigyelnek, és megóvják őket a további szegényedéstől.