Az ENSZ gyermekjogi bizottsága ezért arra biztatja azokat a családokat, akik szegény országokból származó gyerekeket fogadnának örökbe, inkább a helyi szociális, illetve gyerekvédelmi szervezeteket támogassák, hogy a gyerekek saját kultúrájukban, helyi családokban élhessenek – mondja lapunknak HerczogMária szociológus, az ENSZ gyermekjogi bizottságának a tagja.

Ám sok országban előfordul, hogy ki játsszák az egyezményt, vagyis olyan gyerekeket is örökbe adnak, akik otthon is örökbe adhatók lennének. Így az orosz duma döntése, amely megtiltja, hogy orosz gyerekeket amerikaiak fogadjanak örökbe, a nagy nemzetközi nyomás miatt is megszülethetett volna.

– Ez egy diplomáciai konfliktusra adott válasz. Sok erőfeszítést tesznek Oroszországban a gyermekvédelmi ellátás javítása érdekében, de sajnos a megelőzés és a családgondozás nagyon alacsony színvonalú – mondja a szociológus. – Pedig erre nagy szükség lenne, Oroszországban több százezer gyermek él gyermekotthonokban, kevesebben nevelőszülőknél, forráshiányos és gyenge a szociális ellátás, miközben nagy a szegénység, rengeteg a veszélyeztetett, bántalmazott gyerek. A gyerekek könnyen kikerülnek a családból, és sajnos az intézményes ellátásban sincs jobb dolguk.

Ami Magyarországot illeti, a szakember elmondja: a rendszerváltás idején megmaradt az addigi, viszonylag fejlett gyermekvédelmi ellátórendszer, és megszületett 1997-ben a nemzetközi mércével is progresszív gyermekvédelmi törvény. – A külföldi „örökbefogadás-dömping” így elkerülte hazánkat.

– Nem állítom, hogy nem voltak gyanús ügyek, de csak kis számban, és ezek sem jutottak el a büntetőjogi szakaszig – mondja Herczog Mária. 1998-ban, azt követően, hogy Magyarország is csatlakozott a hágai egyezményhez, az illetékes tárca létrehozott egy örökbefogadási adatbankot, ahová a megyei gyermekvédelmi központoknak be kellene jelenteniük, hány örökbe adható gyereket tartanak nyilván. Ám mivel semmi sem szankcionálja, ha valaki elmulasztja a bejelentést, így ez az adatbank hiányos. További probléma, hogy az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás hatósági procedúrája gyakran éveket vesz igénybe.

A gyámhivatal – leginkább a kapacitás és érdekeltség hiánya miatt – sokszor nem, vagy késve indítja meg ezeket az eljárásokat, „macerás” bebizonyítani a szülőkről, hogy alkalmatlanok a feladataikra, így a gyerekek bent ragadnak a szakellátásban. Az is probléma, hogy azok a szülők, akik nem mondanak le a csecsemőjükről, miközben a baba intézetben vagy nevelőszülőnél él, nem kapnak segítséget ahhoz, hogy maguk nevelhessék őket. – Egyre kevesebb az örökbe fogadható kicsi, aminek örülnünk kell, hiszen ez kevesebb nem kívánt és elhagyott gyereket jelent – fogalmaz a szakember.

Magyarországon évente hatszázhétszáz gyereket adnak örökbe itthon, ezek nagy része családon belül történik. (A szülők halála vagy válások esetén.) Körülbelül száz külföldi örökbefogadást regisztrálnak egy évben, de ennek nagy része is családegyesítésnek számít. A legjellemzőbb külföldi örökbefogadási helyzet az, amikor idősebb, beteg gyereket fogadnak örökbe skandináv vagy olasz, spanyol családok.

– Aggodalomra ad okot, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsát nem kísérik a magyar hatóságok figyelemmel. Nem tudjuk, hogy a gyerekekkel mi történik, ezért nem is lehet az örökbefogadókon számon kérni, ha elhanyagolják, bántalmazzák a gyerekeket. Igaz, ez a magyarországi örökbefogadások esetében sem létezik, így a kudarccal végződő esetekről csak esetlegesen és többnyire túl későn lehet információt kapni. Ekkor mód van az örökbefogadás felbontására is, ami a gyerekeknek rettenetes trauma, hiszen ismét megélik, hogy nem kellenek senkinek – magyarázza Herczog Mária.