Az AB mostani döntése alapvetően befolyásolhatja ennek a beadványnak a sorsát. A regisztráció részletszabályai az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé kerültek, tehát azokat „alkotmányos” rangra emelték. A cél egyértelműen az volt, hogy elkerüljék a feliratkozás egyes kormánypárti politikusok szerint is aggályos intézményének alkotmányossági kontrollját. Az AB pénteki határozatával azonban visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az átmeneti rendelkezések erre vonatkozó szabályait, vagyis a testület korábbi gyakorlata szerint sincs akadálya annak, hogy határozzanak a regisztrációról, mert az már nem az alaptörvény része.

Azt nem tudni, hogy a bírák tudatosan igyekeztek-e a mostani döntéssel „beelőzni” – az államfő által kezdeményezett normakontroll határideje január első hetében lejár –, de ezzel lényegesen könnyebb helyzetet teremtettek a maguk számára. Nincs más dolguk ugyanis, mint az alaptörvényt összevetni a választási eljárási törvénnyel.

A választójog az alaptörvény és a nemzetközi egyezmények szerint is alkotmányos alapjog, és csak kivételesen korlátozható, míg ez utóbbi jogszabály a szavazáson való részvételt előzetes feliratkozáshoz kötné.

A beadványában Áder is utalt rá, hogy az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, az Emberi jogok európai egyezménye, illetve a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a szabad választáshoz mindenkinek alanyi joga van. Ha ezt az érvet az AB is elfogadja, és kimondja, hogy a választási regisztráció nemzetközi egyezményekbe ütközik, a feliratkozás intézményét igen nehéz lenne az alaptörvénybe visszacsempészni.