Januárban népszavazás lesz a Horthy-kultusz ellen Gyömrőn
Nem volt szerencsés döntés – utólag már így minősíti a névváltoztatást Mezey Attila alpolgármester. Az önkormányzat a jelek szerint nem számolt azzal, hogy a „hagyománytisztelettel” és a „történelmünkkel való politikamentes megbékéléssel” indokolt névcsere tiltakozási hullámot indít el. Felbolydult a nyugodt kisváros élete. A Szabadság tér neve a háború előtt (1936–1945 között) valóban Horthy tér volt, de a tiltakozók szerint ez nem érv semmire – ugyanezt sok száz település elmondhatja magáról.
Elfogadhatatlannak tartják, hogy tavasszal az önkormányzat a lakosság megkérdezése nélkül, puccsszerűen döntött. Megjegyzendő: a szóban forgó téren található a polgármesteri hivatal, egy iskola és a városi művelődési központ is. Pártpolitikai nyomásról elvileg nem lehet szó. A polgármester és a képviselők túlnyomó többsége civil jelöltként, a Gyömrő 2000 Kör színeiben szerzett mandátumot.
A Horthy térről szóló indítvány a testület egyetlen jobbikos tagjának agyszüleménye volt, amire végül – egy tartózkodástól eltekintve – az összes képviselő rábólintott. A helyi hatalom kissé megkésve, a döntés meghozatala után igyekezett meggyőzni a gyömrőieket. Az önkormányzat a városba hívta Romsics Ignác történészt, hogy a „sztereotípiák helyett” fessen „reális képet” Horthyról és koráról. Romsics megtette, de ebben – az önkormányzat szempontjából – nem volt köszönet.
Ha valakinek korábban kétsége lett volna, az akadémikus előadását hallgatva meggyőződhetett arról, hogy mindent mérlegre téve Horthy Miklós méltatlan az utókor tiszteletére. A fehérterror – Romsics Ignácot idézve – „legalábbis nem volt ellenére” a kormányzónak. Felelősség terheli a numerus clausus és a többi jogfosztó, zsidóellenes törvény, a gettósítás és a vidéki zsidóság halálba küldése miatt. Horthy külső kényszer nélkül vitte bele Magyarországot a Szovjetunió elleni háborúba. A német bevonuláskor, 1944 tavaszán a helyén maradt, majd ősszel – a rosszul előkészített kiugrási kísérlet után – nem lemondott, hanem átadta a hatalmat Szálasi Ferencnek és a nyilasoknak. Romsics látogatásához időzítve több száz demonstráló tiltakozott a Horthy-kultusz ellen.
Az előadás után az egybegyűltek rögtönzött lakossági gyűlésen kérték számon az önkormányzat magatartását Mezey Attila alpolgármesteren. A felháborodott gyömrőiek már ekkor kilátásba helyezték, hogy népszavazást kezdeményeznek, ha az önkormányzat nem vonja vissza döntését. Helyi civilek később a Horthy-korszakot összességében szintén elutasító Karsai László és Ungváry Krisztián történészt hívták Gyömrőre előadást tartani. Az önkormányzat időközben azt a kompromisszumnak szánt megoldást találta ki, hogy a tér helyett csak az ott lévő park vegye fel Horthy nevét. A tiltakozók azonban nem érték be ennyivel: ragaszkodtak – és ragaszkodnak – ahhoz, hogy Gyömrőn semmit ne nevezzenek el a volt kormányzóról. A Horthy térről folyó vita sajátos epizódjaként a város honlapjáról törölték a témával is foglalkozó fórumot.
Nyáron a tiltakozásban élen járó civil szervezet, a KIGYE (Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület) meghökkenten tapasztalta, hogy bontják az egyesületnek is otthont adó épület tetőszerkezetét, a raktárnak használt terem ajtaját feltörték, az ott tárolt tárgyakat elvitték. Kiderült: az önkormányzat az egyesület tudta nélkül értékesítette az épületet. Ugyanitt van a Fidesz székhelye is, a párt tulajdonában lévő tárgyakat szintén elszállították a munkások. A Fidesz ebből azt a következtetést vonta le, hogy a település vezetői már nincsenek tekintettel a helybéliek érdekeire: „Jó példa volt erre korábban a Horthy park átnevezésének módszere”. A KIGYE feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás még nem zárult le.
Az önkormányzat igyekezett lebeszélni a civileket a népszavazásról, mondván, hogy fölösleges pénzkidobás lenne négy-ötmillió forintot költeni a procedúrára. A civilek azonban – baloldali pártok, az MSZP és a Demokratikus Koalíció támogatásával – nekiláttak az aláírásgyűjtésnek. (Első körben a választási iroda vezetője formai okok miatt elutasította, második próbálkozásra aztán hitelesítette az ívet.) A kérdés így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Horthy Miklósról, a vitatott történelmi személyiségről ne nevezzenek el közterületet Gyömrőn?”
Egy hónap állt rendelkezésre ahhoz, hogy a választópolgárok legalább húsz százalékától összeszedjék a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat. A tiltakozás szervezőit is meglepte, hogy milyen gyorsan – két hét alatt – összejött a szükséges mennyiség. „Azokban az utcákban, ahol én jártam, az emberek 70-80 százaléka aláírta a kezdeményezést. A többiek, úgy vettem észre, attól féltek, bajuk származhat abból, ha vállalják a nevüket és a címüket. Nagyon kevesen voltak, akik nem értettek egyet” – meséli Hallama János, a KIGYE egyik képviselője.
A civilek tettek még egy utolsó erőfeszítést: felajánlották, hogy megsemmisítik az íveket és eltekintenek a népszavazástól, ha az önkormányzat visszavonja a Horthyról szóló döntést. Az önkormányzat nem élt a lehetőséggel. A városban nemrégiben újabb vitafórumot tartottak, amit a Gyömrői Hírhatár portál videofelvételen rögzített. Mezey Attila alpolgármester ezúttal nem akart kockáztatni, és Raffay Ernőt hozta magával: az erősen jobboldali – magát konzervatívként meghatározó – történészről tudni lehetett, hogy lényegesen kevesebb kifogása van Horthyval szemben, mint Karsai Lászlónak, Romsics Ignácnak vagy Ungváry Krisztiánnak.
A meghívás így is rosszul sült el. Raffay némelyik kijelentése alighanem többet ártott, mint használt az önkormányzatnak. A második világháborúban „mészárszékre” küldött magyar katonák halálát például a kommunizmus ellen vívott „szent háborúval” magyarázta, továbbá úgy vélekedett, hogy a zsidókérdés csak „töredékrészként” jelent meg a Horthy-korszakban. Raffay Ernő szabályos öngólt lőtt azzal, hogy az előzőleg Gyömrőn járt kollégáit besorolta a marxista gyökerű történészek közé. Karsai László válaszul előszedett egy Szegeden írott levelet 1984-ből, amelyben Raffay őt vádolja „kimondottan antikommunista és szovjetellenes anyagok” terjesztésével, valamint rendőri feljelentéssel fenyegetőzik.
Ahhoz, hogy a január 6-ai helyi népszavazás érvényes és eredményes legyen, a választópolgárok legalább felének részvételére (plusz egy fő) van szükség. A civilek szerint a legfőbb kérdés az, hogy sikerül-e kellő számban mozgósítani az embereket. Nem lesz könnyű: a 2010-es önkormányzati választások alkalmával Gyömrőn a részvételi arány még a 47 százalékot sem érte el.
