Biztos állás versenyképtelen fizetéssel
A diákok körében a három legelismertebb hivatás az orvos, a mérnök és a jogász. A legkisebb presztízsű a szolgáltatói munka és a politikusi pálya. A tanári hivatás a középmezőnyhöz tartozik – ezt gondolják a pályaválasztás előtt álló fiatalok, és ez lehet az egyik oka annak, hogy nem jelentkeznek természettudományostanár-szakokra, derült ki egy friss kutatásból.
A Magyar Biológiatanárok Országos Egyesülete, a Kutató Tanárok Országos Szövetsége és a Kutató Diákok Országos Szövetsége egy éve arról állapodott meg, hogy közösen keresik a megoldást a természettudományos oktatás problémáira. Ezen egy év alatt pályakezdő és évtizedek óta tanárokkal készültek interjúk, illetve középiskolásokat és egyetemistákat kérdeztek meg a tanári pálya presztízséről.
Valamit tenni kell, hiszen a természettudományos tanár szakokra jelentkezők aránya drámaian lecsökkent az utolsó tíz évben. Voltak évfolyamok, ahol az országban összesen öt alatt volt a kémia-, a fizika- vagy a biológiatanár szakon végzők száma. Jelentősen nőtt ugyan az eredetileg főiskolai oklevéllel rendelkező tanárok között a levelező tagozaton szakirányú egyetemi végzettséget szerzők száma, ez azonban nem jelenti új tanárok megjelenését, hanem a már tanárként dolgozók továbbképzését.
A természettudományos tanár szakokra jelentkezők alacsony számának egyik oka a bolognai rendszer bevezetése volt a tanárképzésben. E rendszerben két lépcsőben szerezhetnek egyetemi végzettséget a hallgatók. A tanár szakosok esetében a fő szakjuknak számító alapszakra (fizika, kémia vagy biológia) jelentkeztek, majd e hároméves képzés alatt kellett eldönteniük, hogy kutatói vagy tanári irányba folytatják-e a második lépcsőben. A kutatói pálya messze vonzóbb az egyetemisták számára, így azok is meggondolták magukat, akik eredetileg lehetségesnek tartották a tanári pályát. Némi reményt jelent, hogy a tanárképzés a 2013-ban kezdődő tanévtől kezdve újra választható önálló szak lesz. A másik jó hír, hogy a tanárképzés azok közé a szakok közé tartozik, amelyekre jelentős számban lehet teljesen állami finanszírozású képzésekre jelentkezni.
A tanárinterjúk azt támasztják alá, hogy a kezdő tanárok jelentős része sem szakmailag, sem pedig pedagógiai módszerek terén nem teljesen felkészült. Ez természetes is, hiszen a tanári hivatás is azok közé a foglalkozások közé tartozik, amelyben a tapasztalat szerepe rendkívül jelentős. Ugyanakkor a pályakezdés csak akkor lehet eredményes – azaz akkor nem vezet pályaelhagyáshoz, gyors kiégéshez –, ha a tapasztaltabb kollégák átadják évtizedes szakmai tapasztalataikat. Szükség lenne tehát mentorokra.
A felmérést végzők talán emiatt sem találtak pályakezdő szaktanárt, ellenben kétszer annyi volt az ötven feletti, mint a harminc év alatti. A gimnáziumi tanárok fele pluszmunkát vállal, hogy megéljen.
A diákok pályaválasztási motivációi – rendszerváltás óta nem készült ekkora, 1100 fős mintán átfogó vizsgálat hazánkban – azt mutatják, hogy pályaválasztásukat a kereseti lehetőségek mellett az is jelentősen befolyásolja, hogy biztos állásuk legyen. Arról is megkérdezték őket, hogy miért választják kevesen a tanári hivatást ezekben a tantárgyakban. Azért, mert a természettudományt tanító tanároknak rendkívül sok munkát kell végezniük szakmájuk társadalmi megbecsültségéhez képest. Ez a munka társadalmilag hasznos és felelősségteljes, de ehhez képest jelentősen alulfizetett. Az is kitűnik a válaszokból, hogy e tantárgyak (fizika, kémia, biológia) jóval kevésbé kedveltek a diákok között, mint más tantárgyak.
A három szakmai szervezet vezetője egyformán úgy ítélte meg, hogy a természettudományos tanári állás biztos egzisztenciát jelent, hiszen sorban állnak értük. A diákokban tudatosítani kell, hogy ez a szakma jó befektetés – még ha a fizetés nem is versenyképes.
