Hogy pontosan milyen technikai megoldással működnek a szeretetszolgálat által kifejlesztett digitális mérőórák, azt kérdésünkre Dallos Eszter sem tudta megmondani, de a lényeget elárulta: a szerkezet szabályozza a fűtést, és az előre kifizetett hőmennyiség felhasználásáig biztosítja a lakásokban a meleget.

„Az a fő, hogy az itt élők ne kerüljenek újra és újra adósságspirálba, rá kell kényszerítenünk őket arra, hogy csak annyit fogyasszanak a közüzemi szolgáltatásokból, amennyire van pénzük. Ezt pedig csak az előre fizetős rendszer képes biztosítani” – magyarázta kérdésünkre az alapelvet Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke.

A máltaiak három évvel ezelőtt láttak neki a „pokoli torony projektnek”, vagy ahogy ők nevezik, a Jelenlét programnak, amikor is a szervezet beköltözött Veszprém legrosszabb hírű társasházába. A város szélén lévő iparterületen 1976-ban húzták fel a Házgyári út 1. számú épületet. A tízemeletes munkásszállót a 90-es évek elején privatizálták, az egykori 17 négyzetméteres szobákból önálló lakások lettek. A garzonok az elmúlt két évtizedben szép lassan lepusztultak, elértéktelenedtek, megjelentek az önkényes lakásfoglalók, felfüggesztődtek az együttélés elemi szabályai. A folyosókon kitörték az ablakokat, ellopták a korlátokat, a lépcsőházban nem volt villany. A lift leállt, miután eltűnt a motorja. A felvonó hiánya miatt a felsőbb emeleteken lakók egy része nem vitte le a konténerbe a szemetet, hanem a ház nyugati oldalán egyszerűen kiöntötte az ablakon. Az itt élők – többségük munkanélküli, nyugdíjas vagy rokkantnyugdíjas –elvétve fizették a közüzemi számlákat és a közös költséget, így aztán a szolgáltató elzárta a gáz főcsapját, de folyamatosan emelkedett a villanykikapcsolások száma is. Megszűnt a közbiztonság, a postás csak rendőri kísérettel merte kihordani a leveleket a házba. A pokoli toronyban élőkről az önkormányzat is lemondott.

Ekkor léptek színre a máltaiak. A városban 2009 óta a teljes hajléktalanellátó rendszert az MMSZ működteti, így találkoztak a problémával. Vecsei Miklós szerint túlzás lenne módszertani kísérletnek titulálni a toronyházprojektjüket, ám az kétségtelen, hogy szeretnék bebizonyítani: a gettósodás megállítható, sőt visszafordítható folyamat. A szervezet szó szerint beköltözött a házba, hogy belülről változtassa meg a 140 lakó gondolkodását, egyúttal reményt adjon számukra az adósságcsapdából való kilábalásra. Az üresen álló lakások megvásárlásával az MMSZ többséget szerzett a társasház közgyűlésében, és átvette az irányítást.

„Minden egyes segítő gesztusért cserébe elvártunk valamit a lakóktól is” – árulta el Vecsei Miklós. „Megjavíttattuk a liftet, de csak azok használhatják a kártyás felvonót, akik újra fizetik a közös költséget. Előre fizetős villanyórákat szereltettünk fel, így aki fizet, áramhoz juthat. A sorsközösségből lakóközösséget próbálunk formálni, amihez nevelő célzatú lépéseket is tennünk kellett. Felszereltünk például egy kamerát a ház oldalára, és figyeltük, kik öntik ki a szemetet az ablakon. A felvételek alapján azonosítottuk a szemetelőket, majd bekopogtattunk hozzájuk a kidobott szemetes zacskóval. A következetesség elérte a célját, lassanként megszűnt a szemetelés.”

Az idei év leglátványosabb fejlesztését a fűtési rendszer újraindítása jelentette. Sokan már régóta egyáltalán nem fűtöttek, akiknek futotta rá, villanykályhával, olajradiátorral próbálkoztak. A máltaiak által most felújított hálózatra bárki rákapcsolódhat, aki hajlandó előre fizetni a melegért. A fűtési rendszer 11,5 millió forintos rekonstrukcióját Sólyom László volt államfő adományából valósították meg.

A pokoli toronyba ellátogató egykori köztársasági elnök kérdésünkre elmondta, a szabadon felhasználható támogatási keretéből évente mintegy 30 millió forintot ad a máltaiaknak különböző programokra. „Azért választottam ezt a szervezetet, mert a munkatársaik és az önkénteseik nemcsak prédikálnak a segítségről, hanem valóban beköltöznek oda, ahol baj van, és megpróbálnak helyben segíteni. A szociális szféra más szereplőivel ellentétben ódzkodnak az ad hoc megoldásoktól, szilárd szakmai alapokra építik a munkájukat, egy-egy programjukat hosszú távra előre megtervezik” – tette hozzá Sólyom László.

Kozma Imre, az MMSZ elnöke szerint korábban sokan úgy vélekedtek a veszprémi projektről, hogy annyit sem ér, mintha vizet hordanának a Dunába. „Ez nem így van, bár kétségtelen, rengeteg energiát fektettünk abba, hogy kihúzzuk az itt élőket a mély gödörből” – közölte Kozma atya. – „A cél az, hogy a lakóközösség egyszer majd nélkülünk is képes legyen üzemeltetni a társasházat. Most úgy számolunk, hogy legkorábban tíz év múlva vonulhatunk ki a pokoli toronyból.”

Sólyom László a veszprémi épületben