A szakértő úgy látja: az LMP önállóságának feladását képviselő politikusok készek átértékelni az ökopárt 2010 előtti kormányzáshoz fűződő elvi fenntartásait. E lépés ugyanakkor megosztaná a párt táborát, melynek egy része így képviselet nélkül maradna. Fodor szerint kérdés, hogy az LMP így érdemben erősítené-e egyáltalán a jelenleg még csak vízióként létező baloldali egységet. Az „önállóság hívei” ezzel szemben a centrális pozícióból továbbra is jogosan remélnek az önálló parlamentbe kerüléshez elegendő választói támogatást. Így ugyanis a párt nem kizárólag a jelenlegi kormányzással szembeni látványos kritikára fogékony, hanem a Gyurcsány–Bajnai-korszakot elvi alapon elutasító szimpatizánsok számára is vállalható alternatíva lehet.

„Az önállóság stratégiáját a baloldali szövetség jövője érdemben befolyásolhatja. E stratégia kapcsán ráadásul még sok a kérdőjel, így nem tudni, hogy kitart-e 2014-ig, kizárólag a Bajnai Gordon-féle Együtt 2014-től való távolságtartásra korlátozódik, vagy van-e elvi lehetőség a Fidesz és az önálló LMP közti együttműködésre. A jelenleg önálló LMP a parlamentbe kerüléshez szükséges ötszázalékos küszöb környékén ingadozik. Fontos szempont, hogy az LMP-ről akár a 2014-es közvélemény-kutatási adatok is dönthetnek majd, akárcsak 2010-ben, hiszen akkor is a közvélemény-kutatások tették világossá, hogy az ökopártra leadott szavazat »nem elvesztegetett szavazat«. Amennyiben a »magyar zöldek« közti ellentétet a párt politikusai nem rendezik érdemben, vélhetően egyik stratégia sem lesz hosszú távon sikeres. A szimpatizánsok számára ugyanis a »veszekedő párt« képe aligha tekinthető vonzó választási alternatívának. Bármi is lesz tehát a következő kongresszus kimenetele, a legvalószínűbb forgatókönyv az ellentétek »házon belül« tartásáról szól. Mindkét fél kezében komoly fegyvertény ugyanis, hogy a frakcióból való esetleges kiválásukkal maga az LMP képviselőcsoportja is megszűnne. A Demokratikus Koalíció mintájára ráadásul a kiváló képviselők sem alkothatnak majd önálló képviselőcsoportot” – fogalmazott Fodor Csaba.

Ceglédi Zoltán, a Republikon Intézet elemzője a Népszabadságnak azt mondta: „elcsépelt dolog azon élcelődni, hogy mégsem lehet más a politika – de most épp ezt a gittet rágja az LMP”.

Hozzátette: „A körkörös védelemre berendezkedő schifferisták és az Orbán-váltó Monumentális Összefogás Leghelyesebb Segédalakulata címre pályázó Karácsony–Jávor tandem csatájában nem is a tartalmi különbségek jelentik a legnagyobb problémát. Sokkal inkább a határvonal, ami épp felezi a pártot. Egy küszöb környéki politikai erő esetében ez végzetes lehet.” Ceglédi szerint az LMP-t ma leginkább különböző színű, koncentrikus körökkel lehetne ábrázolni. Kívül, a legszélesebb, egyfelé húzva talán parlamenti bejutást érő szavazók csoportja található, jobb híján odaszavazó liberálisokkal, SZDSZ-árvákkal, az MSZP-t elutasító baloldaliakkal és maroknyi ökoszociálissal. E csoportnak ma az egyik legfontosabb szándéka a 2014-es kormányváltás. Más a helyzet a még mindig szűk körű, az ezres létszámot alulról érintő párttagsággal. A 2010-es választási siker után önvédelemből bezárkózó LMP-ben legutóbb a Schiffer fémjelezte álláspont szerzett vékony többséget: az ellenzéki színtéren szokásosnál mérsékeltebb averzió a Fidesszel szemben és mélyen megélt MSZP-utálat. Ez a stratégia lemond a kormányváltó szavazatokról, nem számol a Fidesz leváltásával, ehelyett a 2014–2018 közötti, újabb Orbán-kormány alatt erősödne meg. Végül a frakció a „legbillegősebb”, legszínesebb pici kör; itt egyetlen szavazat alapján, de megint az összefogáspártiak vannak többségben. „Mindkét stratégia mellett és ellen is vannak érvek: az összefogás erőltetése valóban az LMP KDNP-esedésének a veszélyét hordozza, míg a külön utas politika kapcsán a 2012 tavaszán súlyos kudarccal zárult LMP-s népszavazási kísérlet figyelmeztet. Ha akkor nem sikerült országosan kétszázezer aláírást gyűjteni, hogyan lesz ebből 2014-ben, egy választási regisztrációval súlyosbított kampány végére háromszor ennyi szavazat? Az LMP előtt ma két, egyaránt veszélyes út áll. Bármelyik hozhat bukást és sikert is – de ha a csapat fele erre, a fele meg arra indul, akkor biztos, hogy mind elbuknak félúton” – vélekedett Ceglédi Zoltán.