A törvény a családot a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszerként határozza meg, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága, az egyenes ági rokoni kapcsolat, vagy a családba fogadó gyámság. Az AB megállapította, hogy e definícióval a család fogalmát túl szűkre szabták. Az alaptörvényből a testület álláspontja szerint nem következik ugyanis, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre – például az esetleg egymás gyermekeiről gondoskodó élettársakra, a közös gyermeket nem vállaló, illetve olyan különnemű élettársakra, akiknek valamilyen okból nem lehet közös gyermeke, az özvegyekre, az unokájukat felnevelő nagyszülőkre, a testvérük vagy más rokonuk gyermekéről gondoskodó személyekre – ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége. Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társas kapcsolati formák meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti – szögezi le az AB.

A testület emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy a házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség nem vezethet a gyermekek hátrányos megkülönböztetéséhez azon az alapon, hogy szüleik házasságban, vagy más típusú életközösségben nevelik őket. Minderre tekintettel az AB megállapította, hogy a törvényben foglalt családfogalom az alaptörvényhez képest szűkítő, ezért a rendelkezést megsemmisítette.

Az AB álláspontja ugyanakkor az, hogy „az azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme nem a házasság és a család védelmét előíró intézményvédelmi kötelezettségből vezethető le, az elismerés és a védelem igénye esetükben az emberi méltósághoz való jogból, az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból következik”.

Az alapvető jogok biztosa a családjogi törvény öröklésre vonatkozó rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát is kezdeményezte, mert szerinte az öröklésre vonatkozóan a polgári törvénykönyv (Ptk.) ezzel ellentmondásban lévő előírásokat tartalmaz. Határozatában a testület megállapította, hogy a törvényes öröklés rendjére vonatkozó alapvető szabályokat a Ptk. tartalmazza, és a szerint a bejegyzett élettárs a házastárssal azonos módon örököl. A családok védelméről szóló törvény ezzel szemben következetesen mellőzi a bejegyzett élettársra – vagyis az azonos neműek közötti, más törvényben szabályozott kapcsolatra – való utalást, s ezzel őt kizárja a törvényes örökösök köréből.

Az AB szerint viszont egyértelműen kell szabályozni, hogy ki és mikor tekinthető törvényes örökösnek. Előfordulhat, hogy – leszármazó hiányában – a Ptk. alapján a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő örökhagyó partnere, míg a családjogi törvény alapján az örökhagyó testvére tekinthető örökösnek. A testület megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések ellentmondásai olyan súlyúak, amelyek jogértelmezéssel nem oldhatók fel, így sértik a jogbiztonság követelményét. A testület így ezt a rendelkezést is megsemmisítette.

Nyilvános határozathirdetés