Egyhangúlag támogatta a parlament nemzetbiztonsági bizottsága az LMP-s Mile Lajos javaslatát, miszerint a bizottságon belül egy külön munkacsoport vizsgálja meg a nemzetbiztonsági szolgálatok és a szervezett alvilág kapcsolatát. 

A testület pontos jog- és hatáskörét, feladatait később tisztázzák. Mile szerdán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy azért kezdeményezte egy speciális jogkörű bizottság felállítását, mert az elmúlt hetekben a testület zárt ülésein olyan információkkal szembesültek az alvilág és a titkosszolgálatok közti játszmákról, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ugyanis a zárt ülésen elébük tárt adatok szerint rendszeres kapcsolat állt fenn az alvilág és a titkosszolgálatok között.

Mile a rendszerváltozás óta előfordult legsúlyosabb ügynek nevezte, hogy – még az előző parlamenti ciklusban – Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójaként találkozott a 90-es évek olajügyeiben központi szerepet játszó Portik Tamással, aki jelenleg több, sok évvel ezelőtti gyilkosság lehetséges felbujtójaként előzetes letartóztatásban van.

A nemzetbiztonság bizottság tagjaiból álló munkacsoport várhatóan januárban lát munkához, és a mostani elképzelések szerint három hónapig dolgozik majd. Szakértők szerint azonban már most ki lehet jelenteni, hogy ennyi idő alatt képtelenség átvilágítani a szervezett alvilág és titkosszolgálatok kapcsolatát. Főleg akkor, ha a testület vissza akar nyúlni a gyökerekig, azaz arra is választ akar kapni, mikor kezdődtek az összefonódások és miért maradhatott fenn ez a helyzet.

Portik Tamást viszik a bíróságra

Kérdéses az is, hogy a mai szolgálatok mennyiben fogják segíteni a munkacsoportot munkáját. Önmagában ugyanis az a tény, hogy egy titkosszolgálati vezető találkozik egy – a találkozó idején egyébiránt nem körözött, büntetőeljárás hatálya alatt nem álló – bűnözővel, még nem bűn.

Egyáltalán nem zárható ki, hogy ilyen találkozókra azóta, akár a jelen parlamenti ciklusban is sor kerülhetett már csak azért is, mert például arról, hogy kik és hogyan vesztegetnek meg rendőröket, kik akarnak behálózni politikusokat, jobbára csak bűnözői körökből lehet tájékozódni. A baj, sőt bűn az, ha ezek az információk aztán nem jutnak el az intézkedésre jogosult rendőri vezetőkhöz vagy a belső elhárításhoz. És persze az is, ha a szolgálatok politikai céllal manipulálják a bűnözőket, ha a tőlük kapott információkat, fotókat (például egy olyat, amely egy akkor ellenzéki politikust ábrázolnak egy ismert bűnöző társaságában), ellenérdekű politikusoknak adják át. Kérdés, milyen bizonyítékokat rejtenek a rendőrség és az Alkotmányvédelemi Hivatal titkos irattárai, és hogy – ha rejtenek – átadják-e azokat a vizsgálóknak. Ha a romagyilkosság ügyében vizsgálódott hasonló testület működésére gondolunk, nem sok reményünk lehet a sikerre. Abban az ügyben a szolgálatok olykor falnak vezették a képviselőket.