Az OVB keresztbe tehet a hallgatók népszavazásának
Az új alaptörvény elfogadásával ráadásul az érvényesség feltételei is szigorodtak: a választásra jogosultak több mint ötven százalékának – ez négymillió embert jelent – kellene véleményt nyilvánítana a referendum eredményességéhez. Ilyen nagy aktivitásra eddig mindössze kétszer volt példa. A korábbi szabályok szerint elég volt, ha a kérdésre a választásra jogosultak legalább negyede azonos módon válaszolt.
A részvételi arány csak az 1989-es négyigenes népszavazáson – amikor az emberek egyebek mellett az államfő választásának módjáról és a munkásőrség feloszlatásáról dönthettek –, illetve a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló 2008-as referendumon volt nagyobb ötvenszázalékosnál. Amikor az ország NATO-csatlakozása vagy uniós tagsága volt a tét, az érdeklődés jóval kisebbnek bizonyult. A kettős állampolgárság ügyében tartott 2004-es referendum viszont érvénytelen volt, mert a résztvevők 51 százaléka igennel voksolt ugyan, de a támogatók aránya a választásra jogosultak húsz százalékát sem érte el.
A HÖOK tehát nagy fába vágja a fejszéjét, ha valóban referendumot akar. Az első akadályt az OVB jelenti. Legalábbis erre utal, hogy a testület kérdések sorát az egyértelműség hiányára hivatkozva utasította el. Például az MSZP referendumra bocsátotta volna, hogy „a magán-nyugdíjpénztári kifizetéseket az állam semmilyen módon, még átmenetileg sem vonathatja el”. A bizottság szerint ez nem érthető.
„Egyetért-e ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényben kötelezze a bankokat a devizaalapú hitelek szerződéskori árfolyamon forintalapúra történő átváltására a gazdasági válságra való tekintettel?” – ezzel próbálkozott két magánszemély. A testület azonban nem tudott mit kezdeni sem a „devizaalapú”, sem a „gazdasági válság” fordulattal. Adódik tehát a kérdés: a tandíjmentes felsőoktatást, a röghöz kötést jelentő hallgatói szerződések ügyét vagy a keretszámokat képesek lesznek-e értelmezni?
Több szakértő is kijelentette: a konkrét kérdések ismerete nélkül a kezdeményezés esélyeiről korai lenne beszélni. Azt viszont vélelmezik, hogy az AB korábbi döntése alapján a tandíj nem tartozik az alaptörvény által tilalmazott kérdések közé. Vagyis: ha 2008-ban referendumot lehetett tartani arról, hogy „az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetnie”, hasonló ügyben ma sem lehet megakadályozni a népszavazást. Forrásaink szerint azonban minden a megfogalmazáson múlik.
Kiss Dávid, a HÖOK elnökségi tagja lapunknak leszögezte: precedensként értékelik, hogy a fizetős felsőoktatásról korábban már lehetett szavazást tartani. A kérdések összeállításához ennek ellenére jogi segítséget kérnek, hogy azok kiállják az alkotmányosság próbáját. Megerősítette, hogy a hallgatói szerződések, illetve a felsőoktatáshoz való hozzáférés – a tandíj és a hallgatói keretszámok – ügyében szeretnének referendumot.
Konkrét szöveg egyelőre nincs, de Kiss szerint még az idén megfogalmazzák, hogy pontosan miről szeretnék kérni a polgárok véleményét, az aláírásgyűjtés pedig jövőre kezdődhet meg. Hozzátette: tudják, hogy a referendum érvényességi feltételének szigorítása igen nagy kihívás, de úgy gondolják, az ügy fontosságát képesek lesznek elég sok emberben tudatosítani.
Tüntetés
Jövő szerdán demonstrációt tart a HÖOK. Nagy Dávid a HÖOK elnökségi ülése után tudatta: az egyetemi és főiskolai hallgatói önkormányzatok saját intézményeikben sztrájkbizottságot hoznak létre a helyi cselekvési terv kidolgozására. Kitért arra is, hogy felvették a kapcsolatot a Magyar Rektori Konferenciával, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Hallgatói Hálózattal. (MTI)
Mai fiatalok: mozdulnának, csellengenek
Riasztó, hogy mennyire sok fiatal képzeli el a jövőjét külföldön, az viszont pozitív, hogy mégiscsak Magyarországon képzelik el hosszú távon a jövőjüket – ezt hozta ki a kormány által megrendelt nagyszabású ifjúságkutatás, amelyben nyolcezer fiatalt kérdeztek munkavállalásról, családalapításról, szabadidős tevékenységükről, úgy általában a jövőképükről. Az eredményeket egy kormányzati konferencián ismertették; Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere közölte: minden második fiatal vállalna munkát külföldön, tízből kilencen viszont haza is jönnének, tehát hosszú távon itthon tervezik a jövőjüket. A 15–29 éves korosztályban végzett felmérés alapján a család és a hazához való ragaszkodás a legfőbb visszatartó erő, a többség a jobb megélhetés reményében utazna külföldre. A kutatásban a gazdasági világválság hatásait is mérték, a gyermekvállalási, házasodási kedv is ezzel összefüggésben csökkent.
Egy évtizeddel korábban még a fiatalok ötöde volt házas, ma már csak a tizedük, ellenben több mint a duplájára (7-ről 17 százalékra) nőtt az élettársi kapcsolatban élők aránya. Kétharmaduknak volt már párkapcsolata, viszont minden negyedik fiatal magányosnak mondja magát, nincsenek barátai. Beszédes eredményeket hozott ki a kutatás az oktatás és a munkavállalás területén is: ma már csak 43 százalék vesz részt valamilyen képzésben, és 39 százalék dolgozik, mindkét szám csökkent, másként fogalmazva: a fiatalok egyötöde tekinthető „csellengőnek”, akinek se munkája, se iskolája. A munkakereséssel töltött időszak is hosszabbodott a korábbi évekhez képest: a diplomások és az érettségizettek is átlagosan öt hónapig keresnek munkát.
A szabadidős tevékenységekre vonatkozó kérdések alapján egyértelműen „online” korcsoport rajzolódik ki: ma már jóval többen neteznek, mint tévéznek, tízből nyolc megkérdezettnek van otthon számítógépe és internet-hozzáférése, tehát a harminc alattiak ötöde „leszakadt”, el van vágva a világhálótól. A felmérés alapján a netezési szokásokat – korban lefelé haladva – egyre inkább a közösségi oldalak határozzák meg (70 százalékos a felhasználók aránya ebben a korcsoportban), vagyis minél fiatalabb a felhasználó, annál többet lóg a Facebookon. (Nyusztay Máté)
