A kormányszóvivő szerint a korábbi kormányok idejében a magyar felsőoktatásba ugyanis csak azok tudtak bejutni, akiknek a szülei ezt kifizették, vagy eredményeik alapján kerültek az állami képzésbe. „Mostantól viszont ehhez csak egyetlenegy dolog kell: ez pedig a felvételi pont, függetlenül attól, hogy valaki jómódú-e vagy sem” – tette hozzá a kormányszóvivő.

Ez az állítás nem fedi a valóságot. A előző kormányokat ugyanis épp azért érte bírálat az akkori ellenzéktől, mert az úgynevezett Bologna-folyamat kiteljesítésével – amelynek bevezetését még az akkori Fidesz-kormány részéről Pokorni Zoltán írta alá oktatási miniszterként – úgymond eltömegesedett a felsőoktatás, „boldog-boldogtalan” diplomához juthatott, amelynek értéke épp ezért csökkent is, ami végeredményben a versenyképességet rontotta. Ugyanakkor abban a rendszerben voltak olyan intézményes garanciák, amelyek a rászorulókat és a hátrányos helyzetűeket kedvezőbb helyzetbe hozták, tehát ha mindegy nem is volt, kevésbé számított, hogy ki honnan érkezett.

A tömegesedés veszélyeit fölismerve azonban mindenki szorgalmazta a minőségi követelmények emelését, de erre, ami történt, senki nem számított.

A részösztöndíj bevezetése ugyanis lényegében tandíjat jelent, nem mást. Nem véletlen, hogy az idei tanévben a részösztöndíjas helyeknek mindössze 35 százalékát tudta föltölteni a kormány, hiszen ezzel a státusszal nemcsak az jár, hogy a diáknak fizetnie kell, hanem az is, hogy alá kell írnia a hallgatói szerződést, amely valójában röghöz kötést jelent.

Nem véletlen, hogy a kormánnyal eddig meglehetősen barátságos hangnemben tárgyaló Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája tegnap, szinte rögtön a kormányszóvivői tájékoztató után bejelentette: népszavazást kezdeményeznek úgymond „a minőségi, európai színvonalú és tandíjmentes magyar felsőoktatásért”. Nagy Dávid, a hallgatói szervezet vezetője a Nemzetgazdasági Minisztérium előtti sajtótájékoztatón elmondta: további lépéseket is terveznek, az intézmények képviselőivel pénteken egyeztetnek, de jövő hétre már várhatóak megmozdulások. Nagy Dávid a lehetséges lépések között említette nagyobb demonstrációk tartását, és a kisebb egyetemfoglalásokat is. A HÖOK elnöke kijelentette: követelik a tandíjmentes felsőoktatást, a röghöz kötés eltörlését és a jövő évi keretszámok azonnali felülvizsgálatát.

Azt már előző este is érezni lehetett, hogy baj van: a HÖOK Facebook-oldalán fejezte ki tiltakozását a szerdán elfogadott javaslattal kapcsolatban. Megfogalmazásuk elég éles volt: azt írták, „itt már nincs jobb- és baloldal, felső 10 ezer van és a többiek. Gratulálunk, holnapra sok embernek várjuk a lemondó nyilatkozatát!”. Ezzel a hangütéssel a hallgatói önkormányzat fölsorakozott azon szervezetek mellé – ezek: a Hálózat a Tanszabadságért, a Hallgatói Hálózat ( HaHa) és az Oktatói Hálózat –, amelyek már a felsőoktatás átalakításának korábbi lépései során is a keményebb ellenállást választották. A HaHa is azonnal reagált a kész helyzetre: Facebook-oldalukon bejelentették, hogy tiltakozást szerveznek hétfő délután négy órára az Eötvös Loránd Tudományegyetem lágymányosi épületei elé. „Nem nyugszunk bele a felsőoktatási keretszámok drasztikus csökkentésébe, amely a felsőoktatási forráskivonás újabb állomása. A helyzet tarthatatlan, ezért feljogosítva érezzük magunkat az ellenállásra, a szembefordulásra, a mostani és leendő egyetemisták, valamint az oktatók érdekeinek megvédésére. Országszerte önszerveződésre és cselekvésre szólítunk fel minden érintettet” – írják.

Visszatérve a kormánydöntésre, illetve annak kommunikációjára: Giró-Szász András elmondta, hogy épp a részösztöndíjrendszer kiteljesítését szolgálja az úgynevezett Diákhitel 2, ami kötött felhasználású hitel, épp ez különbözteti meg a Diákhitel 1-től. Ezt ugyanis csak a tanulmányokra lehet fordítani. Ez kedvezményes, évi kétszázalékos kamatozású konstrukció, amelynek keretében a pénzpiaci és a kedvezményes kamatláb közti különbözetet az állam állja. A minimális törlesztést a diplomaszerzést követő első két évben a minimálbér, később a két évvel korábbi jövedelem alapján határozzák meg, a felvett összegtől függően 4 és 11 százalék közötti mértékben. A Népszabadságnak korábban Nahalka István oktatáskutató azt nyilatkozta, hogy a hitelvállalás szerinte rendkívül kockázatos. A szakember szerint a hátrányosabb rétegekhez tartozó fiatalok bizonytalanok abban, hogy sikerül-e elvégezniük a főiskolát, egyetemet, és lesz-e akkora jövedelmük, amelyből képesek visszafizetni az adósságot. Ráadásul a kormány bankellenes kommunikációja fiatalok tömegeit bizonytalanította el – nem véletlen, hogy a diákhitelt 2001 óta a felsőoktatásban tanulók mindössze ötöde igényelte.

A helyzet most valóban rendkívüli: nem véletlen, hogy már a rektorok is kifejezték értetlenségüket, és nem csak amiatt, hogy a kormány döntése előtt nem kérték ki a véleményüket: ők már a kabinet korábbi elképzelését is rettenetesnek tartották, amely még körülbelül 30 ezer teljes állami finanszírozásban részesülő hallgatóval számolt. A HÖOK szegedi szervezete pedig eleve azt adta hírül közleményben: komoly esélye van annak, hogy bezárja kapuit a szegedi egyetem. Ők úgy számolnak, hogy az intézmény tizenkét karának legjobb esetben is 60 százalékos hallgatói létszámcsökkenéssel kell számolnia. Ez három év alatt azt jelenti, hogy a hallgatói létszám a harmadára, nagyjából 10 ezer főre csökken. A debreceniek szerint ők sem lesznek jobb helyzetben: ha az egyetemre felvehető hallgatók száma a kormány által elfogadott rendelet szerint csökken, az intézmény hallgatói létszáma néhány éven belül akár a jelenlegi egyharmadára eshet vissza – állítják.

De lehet, hogy ez a cél? Polónyi István felsőoktatás-kutató egy korábbi elemzésében a folyamatokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy – idézzük – a cél: „egy kevesebb forrásból működő, a mainál lényegesen szűkebb hallgatólétszámot befogadó, s azt a rövid távú munkaerő-piaci igények szerinti képzési struktúrában s a nemzeti középosztály értékei szerint képző felsőoktatás”.

Ezt a nézetet osztja lényegében az MSZP is. „A kormány az általa módszeresen, lépésről lépésre kialakított tudásválság mélypontján cövekeli le a hazai képzés rendszerét. Amiről korábban inkább mindenki azt hitte vagy remélte, hogy csak ideiglenes lépés, arról mára világosan kiderült, hogy céltudatos, határozott koncepció” – nyilatkozta lapunknak Kunhalmi Ágnes, az MSZP oktatáspolitikusa. Kunhalmi szerint a folyamatok egy irányba mutatnak: tudatosan zárták be a mobilitás csatornáit. Vagyis leépítik az egyetemi képzéseket, elitizálják a középfokú oktatást, tömegeket zárnak ki a gimnáziumokból és a szakközépiskolákból.

Az egyetemek előbb-utóbb maguktól összedőlnek, mert már a közoktatás szintjén olyan rombolás megy végbe, hogy alig lesznek olyan 18 éves diákok, akik egyáltalán egyetemre tudnának menni. A most megismert felsőoktatási keretszámok évente tízezres nagyságrendben rekesztenek majd ki fiatalokat az egyetemekről. Ebből következően még inkább felgyorsul majd az ország elhagyása, a külföldre költözés a fiatalok körében, ami kiszámíthatatlan költségvetési problémákat okoz majd, a külföldre költözők nagy része ugyanis nem fog itthon dolgozni, nem fog itthon gyermeket vállalni. Az MSZP, ha kormányra jut, megszünteti a hallgatói szerződéseket, a diákok röghöz kötését, valamint a Diákhitel 2-t is, megszüntetik a részösztöndíjas képzést, és két éven belül újra a 2011-es szintre emelik a tisztán állami finanszírozású felsőoktatási helyek számát. Az első év a felsőoktatásba bekerülők mindegyikének ingyenes lesz, és az eredménytől függ, hogy kinek kell tandíjat fizetnie és ki kap azt meghaladó ösztöndíjat.

Az LMP véleménye szerint a kormány bejelentése a keretszámok csökkentéséről és a tandíjas képzés kiterjesztéséről egyértelműen a felsőoktatás elsorvasztásának folytatását jelentik. A párt arra szólította fel az oktatásirányítást, hogy legalább a két évvel korábbi szintre állítsák vissza a keretszámokat.

Ami a DK-t illeti: Gyurcsány Ferenc pártelnök igazolva látja kormánya felsőoktatási politikájának helyességét, szerinte az Orbán-kormány most a 2008-as népszavazáson eltörölt tandíjnál minden elemében kedvezőtlenebb konstrukciót javasol.

Végül egy jó hír: Giró-Szász András tegnap bejelentette azt is, hogy két új ösztöndíjat is létrehoz a kormány. Az egyiket élsportolók kaphatják, azért, hogy ne a tengerentúlra menjenek, hanem a magyar egyetemekre járjanak, továbbá az egyetemi sportélet ismét megerősödjön. Létrehozzák a pedagógus-ösztöndíjat is.

Jönnek a kancellárok!

A kormány átalakítja a felsőoktatás irányítási rendszerét is. Giró-Szász András kormányszóvivő arról beszélt, hogy kancellárt neveznek ki az egyetemekre, akik „kvázi a gazdasági posztot” fogják betölteni. Bár a részletek még nem ismertek, ez az intézkedés vélhetően alkotmányellenes, és végképp megfosztja a felsőoktatási intézményeket a maradék autonómiájuktól.

Ennek megértéséhez vissza kell nyúlni az időben: 2005-ben az akkori szabad demokrata oktatásirányítás Magyar Bálint vezetésével egyfajta nyugati modellt szeretett volna bevezetni a felsőoktatásban. Ennek lényege az volt, hogy két, egyenrangú testület irányítsa az egyetemeket és a főiskolákat: a szenátus a szakmai-oktatási-tanulmányi irányításért feleljen, míg az úgynevezett irányító testületek az intézmény gazdálkodásáért – ezek döntsenek a szolgáltatásokról, az ingatlanok hasznosításáról, a bevételt hozó tevékenységekről, az ilyen típusú fejlesztésekről. Ezek kilenctagúak lettek volna, amelyekbe a kormányzat három tagot delegál, a többit az intézmények maguk. Két külsős tagnak is lennie kellett – így kapott szerepet például, csak hogy néhány nevet említsünk, Bokros Lajos, Chikán Attila és Széles Gábor ezekben a testületekben. Tehát nem pártkomisszárokat küldtek az egyetemekre, miközben az intézményeknek minden fontos kérdésben kétharmados többségük lett volna. Ezt a modellt azonban az Alkotmánybíróság 2005 végén alkotmányellenesnek mondta ki azzal, hogy sérti az egyetemek autonómiáját. A felsőoktatási törvényt tehát úgy kellett átdolgozni, hogy az irányító testületek helyett gazdasági tanácsok álljanak föl, ezek azonban jobbára csak előkészítik, illetve véleményezik költségvetési gazdasági kérdésekben a szakmai tudományos irányító testület, a szenátus határozatait.

Így aztán kulcsfontosságú lett az egyetemek életében a gazdasági igazgatói poszt. Ennek betöltőjét a szenátus a rektor javaslatára jelölte, és korábban az oktatási tárca nevezte ki. Ez a feladat ma nem a humántárcánál van, hanem a fejlesztésinél. Vagyis Németh Lászlóné gyakorolja az állami főiskolák és egyetemek gazdasági igazgatóinak munkáltatói jogait.

Idetartozik a finanszírozás kérdése: Európában átlagosan a GDP egy százalékát fordítják a felsőoktatásra állami forrásokból. Nálunk ez az adat 2003-ban még 0,95 százalékos volt, majd beállt a 0,85-ös szintre. 2014-re azonban 0,5 százalék lesz, míg az EU célkitűzése az, hogy 2020-ra a tagállamok a maguk egy százalékához vállalkozói és tandíjjellegű forrásokból még egy százalékot tegyenek hozzá. – Nyilvánvaló, hogy ez az elképzelés is alkotmánysértő – jelentette ki lapunknak Magyar, hozzátéve: miközben irtózatos pénzeket vonnak ki a rendszerből, végképp megfosztják az egyetemeket a gazdálkodási szabadságuktól. Végeredményben teljesen államosítják az egyetemeket, és a kancellárok révén pórázon tartja a kormány az intézményeket.