A Miniszterelnökséget vezető államtitkár az okok között elsősorban a lakosság alacsony anyagi teherviselő képességét hozta fel: míg Németországban a fizetés hat százaléka megy rezsire, addig nálunk ez az arány húsz százalék. Állítása szerint ez 22 éve az első eset, hogy egy kormány nem növeli a tarifákat.

Noha az előző kabinetek idején valóban jelentősen emelkedtek a díjak, ez az állítás pontosításra szorul. 2003 októberében fogyasztástól függően négy- és hat-, 2009 októberében pedig tízszázalékos gázárcsökkentésről döntöttek a szocialista kormányok, míg a villanyár 2006 elején az áfacsökkentés miatt mérséklődött, 2010 elejétől pedig az E.ON kért három százalékkal kevesebbet. Habár a Fidesz már a választási kampányban a rezsidíjak drasztikus letörését ígérte, 2010 júliusával csak azért nem csökkentek az áramtarifák, mert az akkor hivatalba lépő Orbán-kormány előzőleg befagyasztotta az árakat. A kabinet elmúlt két és fél évében, ha tompítottan is, de néhány százalékkal emelkedtek az átlagos lakossági áram-, gáz- és távhő díjak.

Igaz, az áremelések mértéke összességében elmarad az energiacégek által szorgalmazottól, s ebből az elmúlt évek során egyre komolyabb feszültség lett.

A német E.ON most el is adja az állami MVM-nek a központi gáznagykereskedő és gáztároló társaságot, értesülésünk szerint egymilliárd euróért. Továbbra is kérdés ugyanakkor, miként oszlatnák el a díjcsökkentés okozta veszteséget az energiacégek között. Lázár János erről csupán annyit mondott, a lépés főképp a kereskedőket fogja hátrányosan érinteni.

Ám ha a csökkentést a lakosságnak közvetlenül számlázó szolgáltatóknak, „kereskedőknek” kell lenyelniük, az azonnal csődközeli állapotot eredményez. Hasonló a helyzet, ha a vágás a vezetéküzemeltetőket is érinti, hisz tulajdonosuk megegyezik a szolgáltatókéval. A lakossági „kereskedők” és vezetéküzemeltetők garantált árrése – amiből költségeiket is fedezniük kell – ugyanis jóval kevesebb tíz százaléknál.

Forrásaink szerint az árcsökkentés lehetőségét néhány hete vetette fel Orbán Viktor. Noha az ötlet apropója az E.ON-vétel volt, a két E.ON-céget várhatóan nem terhelik, vagyis a vételnek nincs köze az árcsökkentéshez. Ez már csak azért is várható, mert forrásaink szerint a több tízmilliárdos veszteséget termelő E.ON-nagykereskedőnél a gázár tízszázalékos csökkentése további milliárdos veszteséget hozna. Ezt egy államosítás után viszont már az MVM-nek kellene fedeznie – áttételesen az adófizetők pénzéből.

A Fidesz gazdasági hátországában állítólag nem bánják, ha a lépések nyomán a szolgáltatók tönkremennek, hisz akkor azokat olcsón lehet államosítani. Az energiacégek tapasztalataink szerint nem tudják, mitévők legyenek, mivel ellátási kötelezettségük van. Arra pedig még nem volt példa, hogy a lakossági ellátást külön átadták volna az államnak.

Az E.ON zsanai gáztárolója. Az állami ármeghatározás miatt nem tudják továbbhárítani a terheket