Az államfő eddig rigorózusan ügyelt arra, hogy az Országgyűlés a saját eljárása során valamennyi házszabályi rendelkezést szigorúan betartsa. Amikor úgy vélte, hogy ezeket a szabályokat megsértették, a kifogásolt törvényt megfontolásra visszaküldte. Az utolsó pillanatban beterjesztett indítványok miatt nem elképzelhetetlen, hogy most is ezt teszi.

A házszabály szerint a zárószavazás előtt 24 órával módosító javaslatot lehet benyújtani „bármely korábban megszavazott rendelkezéshez kapcsolódóan, ha a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az alaptörvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével, illetve ha az egységes javaslat nem felel meg a jogszabályszerkesztés vagy a nyelvhelyesség követelményeinek”.

Nos, a javaslatok többsége kétségkívül a koherenciazavar, illetve a nyelvi hibák orvoslását szolgálta, viszont a fideszes Lázár János és Gulyás Gergely néhány érdemi változást is kezdeményezett. Tartalmi kérdés ugyanis, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) feladatait – ilyen a választási eredmény megállapítása, a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása – csak egy módosító indítvány alapján írták bele a tervezetbe.

Az sem minősíthető pusztán technikai jellegű pontosításnak, hogy törölték a javaslatból azt a passzust, amely szerint a feliratkozási időszakban a jegyző a választópolgárokat lakóhelyén keresi fel, és tájékoztatást ad a regisztráció feltételeiről. Szintén ezzel kapcsolatos Gulyás javaslata: az ő kezdeményezésére úgy változott a törvény, hogy azokon a településeken is minden munkanapon biztosítani kell a feliratkozás lehetőségét, ahol nincs polgármesteri hivatal.

Módosították a kampány szabályait is, lehetővé téve, hogy közölhessenek politikai hirdetéseket az internetes portálok. S az sem technikai kérdés, hogy hány ajánlóra van szükség az EP-választáson való részvételhez. A listaállítás feltételéül szabott eredetileg húszezer támogatót ötezerre csökkentették, majd Lázár kitalálta: maradjon mégis inkább a húszezer.

„Elsődlegesen azt vizsgálom, a jogalkotási eljárás során történt-e olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely érdemben csorbítja a képviselői tevékenység garanciáit” – fogalmazott Áder, amikor korábban dobott vissza törvényeket. Most vélelmezhető ilyen hiba, hiszen a zárószavazás előtti módosítók lényeges változásokat okoztak a törvényben. A jogszabályt tehát – esetleg más, tartalmi kifogásokra is hivatkozva – az államfő akár visszaküldheti a T. Háznak. Ezzel két legyet ütne egy csapásra: a jogállamiság őreként léphetne fel, és ha mégis változatlan formában fogadnák el az előterjesztést, azt már további akadékoskodás nélkül alá kellene írnia.

Természetesen az sem zárható ki, hogy a másik utat választja, és az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kér. A választójogot érdemben korlátozó regisztrációt viszont aligha támadná; azzal maga is egyetért, hiszen ellenvetés nélkül átengedte a feliratkozást alkotmányos rangra emelő törvényt.

A törvénynek van azonban más kifogásolható rendelkezése is. Ilyen a nemzetközi megfigyelők ügye. Az NVB elnöke maga határozhat arról, hogy kit vesz nyilvántartásba, kit töröl, s e döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak. Könnyen lehet, hogy ez nemzetközi szerződésekbe ütközik.

Kérdéses az is, hogy az egyes választási bizottságok választott tagjai közt lehet-e alkotmányosan különbséget tenni. Az NVB-be a parlament kilenc évre delegálna hét főt plusz három póttagot, míg a helyi és a területi választási bizottságok tagjainak megbízatása csak egy parlamenti ciklusra szólna. E megoldás a jelenlegi hatalom számára roppant előnyös, hiszen a következő három parlamenti választáson garantáltan saját emberei ülnének a „nemzeti” grémiumban. Vajon az alaptörvény mely rendelkezése indokolhatja a többi testület tagjaira nézve egyértelműen hátrányos szabályozást?

Az NVB tagjainak státusa azért is különösen érdekes, mert a választási szervek a kampányszabályok megsértése esetén bírságolhatnak: a sajtó legfeljebb a mindenkori minimálbér ötvenszeresét, a pártok tizenötszörösét, míg magánszemélyek az ötszörösét kitevő büntetésre számíthatnak. Vagyis egy jelöltet csaknem félmillióra, egy pártot nem egészen másfél millió forintra büntethetnek, de a média majdnem négy és felet is fizethetne.

Van más is: amikor egy lap vagy internetes médium kíván magának egy szeletet a politikai reklámok piacának tortájából, előzetesen közzé kell tennie a tarifáit, majd el kell számolnia a hirdetésekből befolyt pénzzel. Érdekes, hogy a közterületi plakátok esetében – e piacot közismerten Fidesz-közeli cégek uralják – a jogszabály nem tartalmaz ilyen kötelezettséget, miközben az egyes reklámhordozók között a jogalkotó nem tehetne semmilyen indokolatlan különbséget.

Összeomlik a rendszer?

Mindössze 25 ezer 600 választópolgárt tud 160 nap alatt névjegyzékbe venni egy jegyző, ha napi nyolc órában hárompercenként elvégez egy regisztrációt – állítja az MSZDP. Schmuck Andor ügyvezető elnök ennek alapján azt állította a Népszavában, hogy kódolható a káosz.

Arról, hogy a választási feliratkozás lehetőségét miként biztosítják majd a polgároknak, egyelőre semmi nem derült ki, így érdemben arról sem lehet beszélni, hogy a rendszer működőképes lesz-e – jelentette ki Tóth Zoltán választási és közigazgatási szakértő. Annyit azonban megjegyzett: téves kiindulási pont, hogy egy jegyző hány embert regisztrálhat, mert ez nyilván a hivatali apparátus feladata lesz. Tóth ugyanakkor hangsúlyozta: nem tudni, hogy milyen igazgatási modellt dolgoznak ki a feliratkozás lebonyolítására. Hatástanulmányok híján pedig arról is kevés ismerete lehet bárkinek, hogy ehhez hány emberre s milyen informatikai háttérre van szükség, illetve milyen más feltételeket – például új irodahelyiségeket – kell biztosítani. A szakértő szerint még az is bizonytalan, hogy mit jelent a kérelemre történő regisztráció. Ki kell tölteni egy nyomtatványt, vagy az ügyintéző maga írja be például a kérelmező személyi számát a komputerbe? Ez utóbbi esetben egy-egy emberrel szinte másodpercek alatt végezhetnek.

Valóban borítékolható azonban a káosz – hangsúlyozta Tóth –, ha a polgárok milliós nagyságrendben az utolsó pillanatokban akarnak majd feliratkozni. Olyan rendszert, amely ekkora terhelést is elviselne – fogalmazott –, gyakorlatilag lehetetlen kialakítani. A szakértő álláspontja, hogy olcsóbb és jóval kevésbé kockázatos lett volna, ha marad az 1990 óta bevált gyakorlat. Ráadásul a feliratkozók adatait a létező népesség-nyilvántartás alapján kell majd ellenőrizni, így az egészre Tóth szerint nincs is szükség. (L. K.)

Most mindenki Áder Jánosra figyel