A magasabb végzettségűek kiszorítják az iskolázatlanabbakat
A kötet egyik tanulmányában Kolosi Tamás és Keller Tamás egyrészt a származás, az iskolázottság és a későbbi kereset kölcsönhatásait vizsgálták, másrészt nemzetközi összehasonlításban kutatták a végzettség és a foglalkozási pozíciók összefüggéseit. – Egészen hosszú idősorokat tekintettünk át 1982-től 2010-ig. Ezek alapján határozottan megerősíthetjük azokat a korábbi kutatásokat, melyek szerint minél iskolázottabb valaki, annál jobb munkája lesz, és annál többet fog keresni – magyarázza Keller Tamás.
A szerzők a kutatásban az apákat munkájuk alapján sorolták jó és rossz foglalkozási pozíciókba, majd megnézték, hogy kik hova küldték a gyerekeiket tanulni. Az elmúlt harminc év során változatlan az a tendencia, hogy a jó foglalkozási pozícióban lévő apák gyerekei is magas foglalkozási pozíciót töltenek be. A változás sokkal inkább abban van, hogy mindez hogyan történik.
Az elmúlt évek során megerősödött ugyanis az a tendencia, hogy a jó foglalkozási pozícióban lévő apák nagyobb valószínűséggel küldik jó iskolákba a gyerekeiket. – A rendszerváltás után tehát egyre erősebb lett a családi háttér hatása arra vonatkozóan, hogy a gyerek milyen iskolai végzettséget szerez – teszi hozzá Keller Tamás. Másképp fogalmazva: a rosszabb státuszú szülők gyerekeinek egyre nehezebb lett jó iskolákba kerülniük. A kutatás újra megerősítette: a magyar iskolarendszer az elmúlt évek, évtizedek során egyre inkább felerősítette az esélyek egyenlőtlenségét.
Vizsgálták az iskolai végzettség és a megszerezhető pozíciók, illetve fizetések közötti összefüggéseket is. Keller Tamás szerint 1982-ben még viszonylag alacsony végzettséggel is lehetett aránylag jó foglalkozási pozícióhoz jutni. Alapfokú végzettséggel is lehetett valaki például bolti eladó vagy középvezető egy tsz-ben. Ma legalább középfokú végzettség nélkül sem középvezető, de még bolti eladó sem lehet senki. Vagyis a magas foglalkozási pozíciókból a magasabb végzettségűek kiszorítják az iskolázatlanabbakat.
Ami pedig a fizetéseket illeti, az olló kinyílt a különböző iskolázottságú csoportok között, még abban az esetben is, ha ugyanazt a pozíciót töltik be. Manapság például két középvezető fizetése, ha különböző iskolai végzettségűek, sokkal nagyobb eltérést mutat, mint a nyolcvanas években. Keller Tamás felhívja a figyelmet arra, hogy az egyre növekvő különbség a magas és az alacsony iskolai végzettségűek fizetése között nem elsősorban annak következménye, hogy a diplomások annyira sokat keresnek (különösen nemzetközi összehasonlításban nem), hanem inkább annak, hogy az alacsonyabb végzettségűek keresnek egyre kevesebbet. Már ha egyáltalán el tudnak helyezkedni, mert megfelelő készségek híján a munkanélküliség is őket sújtja leginkább.
A kutató szerint Magyarországon azért olyan erős az összefüggés az iskolai végzettség és a jó állás megszerzése között, mert az iskolarendszerünk már rendkívül korán irányítja a gyerekeket valamilyen foglalkozási pozíció felé. Elég csak arra gondolni, hogy a legtehetségesebb diákokat már 10-12 éves korukban elviszik nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumokba. Ahol később történik meg a gyerekek szétválasztása, mint például Dániában, Angliában vagy akár Lengyelországban, ott kisebb az összefüggés az iskolai végzettség és a jó állás között.
– Ha az oktatási rendszerünk úgy épülne fel, hogy a gyerekek tovább maradnának együtt ugyanolyan feltételek között, egyenlőbbek lennének az esélyek – állítja Keller Tamás. Hozzáteszi, hogy a közelmúlt kormányzati intézkedései, a tankötelezettség leszállítása 16 éves korra vagy a közismereti tárgyak szűkítése a szakiskolai oktatásban, épp ellenkezőleg hatnak.
– Az iskolának sokkal inkább tudásátadó, és nem munkaerőpiac-kiszolgáló helynek kellene lennie. A fő feladata az volna, hogy tanítsa meg a gyerekeket minél magasabb színvonalon írni, olvasni, szöveget érteni, számolni vagy nyelveket beszélni. Ezek nélkül sokkal rosszabbak az esélyeik a munkaerőpiacon, még akkor is, ha megtanultak valamilyen szakmát – összegzi.
