– Az unokám egy évvel idősebb, mint Bence. Amikor megtudtam, hogy Bencét megölte az a három ember, azt mondtam: akkor lennék nyugodt, ha a gyilkosokat négyszer kivégezhetném. A rokonaim kérték, hogy ha eljövök, mondjam el: a halálbüntetés visszaállítását akarják.

Csapodi Jánosné, nyugdíjas nagymama beszélt így azon a lakossági fórumon, amit az október 29-én meggyilkolt Szita Bence szörnyűséges halála okán hívott össze Kaposváron a somogyi megyeszékhely fideszes polgármestere, az áldozattal csak névrokonságban álló Szita Károly. (A Felsőmocsoládon élő, 11 éves Bencét nevelőapjának barátnője, a kaposvári P. Erika és a 47 esztendős asszony által felbérelt két hajléktalan ölte meg, különös kegyetlenséggel. A nő – vélhetőleg – azért vetemedett a bűncselekményre, mert úgy érezte, hogy Bence nevelőapjával jobb lenne a viszonya, ha a fiú eltűnne.) Szita Károly a rendezvény kezdetén elmondta, hogy az őt megszólító helybéliek sürgetésére szervezte meg a fórumot. A hozzá fordulók szavaiból azt vette ki: a kaposváriak ki akarják beszélni magukból ezt a tragédiát.

A bevezetőben idézett Csapodiné másodikként kért szót, és szavait egyetértő tapssal jutalmazta a művelődési házban összegyűlt háromszáz ember. Az áldozat két családtagján túl tizennyolcan szólaltak meg, szinte valamennyien 50-70 éves emberek, s közülük tizennégyen ugyanazt szorgalmazták, mint Csapodiné.

Szita Bence búcsúztatása a kaposvári temetőben

Egy Margitként bemutatkozó asszony ismerősei által szignózott petíciót hozott a polgármesternek:

– Azt akarjuk, hogy a védtelen gyerekeket és időseket megölő gyilkosokat végezzék ki! Tudom, hogy az unió ellenzi a halálbüntetést, de azok az uniós urak, akik Orbán Viktort szidják, mit szólnának ahhoz, ha a saját gyereküket ölnék meg?

Az akasztást követelők többsége az uniót támadta amiatt, hogy nálunk megszűnt a bitóra küldés, holott az Alkotmánybíróság már csatlakozásunk előtt másfél évtizeddel alaptörvény-ellenesnek minősítette ezt a büntetést. A kivégzést pártolók visszatérő érve volt, hogy a gyilkosok pár év után szabadulhatnak, és akkortól röhögnek a markukba. Az életfogytig tartó börtönnel is sokan elégedetlenkedtek:

– Bent vannak 30-40 évig, és addig mi tartjuk el őket! – csattant fel Kovácsné Csarnai Julianna. – Vissza a halálbüntetést!

Aki figyelmeztetni próbálta a megszólalókat, hogy az állam nem gyilkolhat, azt ellenséges mocorgás fogadta. Ez lett a sorsa Vörös Klára egyetemi tanárnak is, aki így fogalmazott:

– A gonosztettre nem válaszolhatunk gonosztettel. Az ötödik parancs kimondja, hogy: „ne ölj!” Ez egy egyértelmű és egyetemes tiltás.

Egy középkorú hölgy kapta meg a körbejáró mikrofont:

– Jogász vagyok és anya és katolikus és hívő. Mindig is halálbüntetés párti voltam és maradok. Kérdem én, melyik nagyobb parancs, a „ne ölj!” vagy a „szeresd felebarátodat!”

Egy előttem ülő, negyvenes férfi türelmét vesztve ennyit morgott:

– Mindkét parancs fontos. A szeresd felebarátodat parancsból hogy olvashatja ki valaki azt, hogy vezessék be a halálbüntetést?

Odahajoltam hozzá, és megkérdeztem, hogy miért nem kér szót.

– Minek? – kérdezett vissza. – Ez a halálpártiak szeánsza.

Kocsis Ferenc, aki annyit árult el magáról, hogy egész életét az erőszak elleni küzdelem határozta meg, nem nyugodott bele a közhangulatba:

– Ha arra jutunk, hogy végezzék ki a gyerekgyilkosokat, akkor utóbb odajuthatunk, hogy végezzék ki a politikai bűncselekményt elkövetőket. Hogy ez hová vezethet, arról van már tapasztalata Magyarországnak...

A halálbüntetés ellen szólók néha azzal igyekeztek elfogadtatni véleményüket, hogy ők szigorúbb börtönviszonyokat akarnak, vagyis ne legyen a rács mögött tévé, számítógép, net és konditerem, legyen viszont munka és fizikális szenvedés, s legyen a büntetés rosszabb a halálnál.

Ott volt az esten Bence nevelőapja, Gyöngyi Sándor, s óvta a jelenlévőket a bosszútól, attól pedig különösen, hogy a kaposváriak a hajléktalanok ellen forduljanak, merthogy a bérgyilkosok is azok voltak. A 47 éves férfi elmondta, hogy a két bérgyilkos nem igazi otthontalan, hisz egyikük harminc évet töltött börtönben, társa meg a válása után átmenetileg került utcára.

Gyöngyi Sándor után Terényi Zoltán pszichiáter kérte el a mikrofont, s megköszönte a nevelőapa józan szavait, s ő is arra figyelmeztetett, hogy a bosszúállás sehová sem visz. A pszichiáter arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy a hasonló tragédiák megelőzéséért figyeljünk egymásra. Hisz a baj megelőzése a fontos.